"Tény azonban, hogy a magyar „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” nem a hivatalos magyar felségterületen született meg, igaz, hogy a történelmi Magyarországon belül jött létre, de külső hatalom nyomására, mondhatjuk így is: utasítására. Vezette egy olyan ember, aki jogilag még a törvényes, Nagy Imre vezette kormány tagja volt. Mondjuk ki nyíltan: Kádár János közönséges hazaáruló."
Már a
fogantatása is hazugság volt
Gondolatok az un. Kádár kormány megalakulásáról
A
Valóság 2013-ban részletes tanulmányt közölt Botlik József tollából
A szabadságharc
eltiprását Kárpátaljáról vezényelték
címmel. Ha nemcsak a cikket
olvassuk, hanem a sorok között is keressük a tartalmat, könnyen arra a
következtetésre juthatunk, hogy a vezénylés csak technikai értelemben történt
Kárpátaljáról. Moszkvának, de még Brioni szigetének is nagyobb szerepe volt a
tényleges döntésekben, mint Ungvárnak, Munkácsnak. Tény azonban, hogy a magyar
„Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” nem a hivatalos magyar felségterületen
született meg, igaz, hogy a történelmi Magyarországon belül jött létre, de külső
hatalom nyomására, mondhatjuk így is: utasítására. Vezette egy olyan ember, aki
jogilag még a törvényes, Nagy Imre vezette kormány tagja volt. Mondjuk ki
nyíltan: Kádár János közönséges hazaáruló.
De
nézzük a részleteket. Botlik cikke meggyőz arról, hogy semmi nem igaz abból,
amit Kádárék az 1956 novemberi hatalomátvételről mondtak. Évtizedeken át
hivatalosan azt hangoztatták, hogy 1956. november 3-án az új forradalmi központ
Szolnokon jött létre. S másnap, november 4-én Kádár János a városban működő
rádióadón keresztül jelentette be, hogy vezetésével megalakult a magyar
forradalmi munkás-paraszt kormány.
Lássuk a
tényeket! Kádár a forradalom második szakaszában, október 30. és november 4.
között Nagy Imre kormányának az államminisztere volt. Látszólag azonosult a
forradalommal. Az MDP feloszlatása után megalakult MSZMP Ideiglenes Intéző
Bizottságának tagja lett. Ezután Münnich Ferenccel felkereste a budapesti
szovjet nagykövetet, Jurij V. Andropovot. A követségről repülőgépen Moszkvába
szállították őket. Közben, november 2-án a Brioni-szigetén Nyikita Sz. Hruscsov
megszerezte Tito beleegyezését a katonai beavatkozáshoz. Hruscsov elfogadta Tito
javaslatát, hogy a keményvonalas Münnich helyett Kádár Jánost állítsák az ország
élére. Kádár Moszkvában elfogadta a felkínált magyar miniszterelnöki tisztséget,
ezután Münnich Ferenccel együtt repülőgéppel Kárpátaljára utaztatták. Ott a
kárpátaljai területi pártbizottságnak az Ungvártól kb. tíz km-re északra, az Ung
folyó völgyében fekvő Ókemence községben lévő üdülőjébe ment és várta a további
utasításokat. November 4-én Ungváron találkozott a Jugoszláviából hazatérő
Hruscsovval, majd az országba beözönlő egyik szovjet katonai konvojjal még aznap
Szolnokra utazott a megszálló hadsereg főhadiszállására. Évtizedekig hangoztatta
a hivatalos ideológia, hogy a Kádár-kormány a Tisza-parti városban alakult meg,
ami egyszerűen hazugság. Kádár, amikor 1959. december 7-én, amikor visszakísérte
a Szovjetunióba a Magyarországra látogató Hruscsovot, Ungváron elszólta magát. A
megyei pártbizottság székházának erkélyéről elhangzott rövid beszédében
kijelentette: „Három évvel ezelőtt, amikor a magyar nép igen nehéz helyzetben
volt, én már jártam ezen a vidéken. Azért jöttünk ide, hogy testvéri segítséget
kérjünk a szovjet néptől”. Az előbbieket Hruscsovnak Nyugaton megjelent
posztumusz emlékiratai is alátámasztják. Tehát cáfolhatatlan tény, hogy a Kádár
János vezette „magyar forradalmi munkás–paraszt kormány” a Szovjetunióban,
Kárpátalján alakult meg.
A Rákosi
korszak magyar sajtója előszeretettel használta a bábkormány kifejezést, ha
valamelyik nyugat-európai ország kormányáról írt. Szerintük mindent az amerikai
imperialisták diktáltak ezeknek a bábkormányoknak. Mit mondjunk ennek fényében
Kádár János úgynevezett kormányáról? Az Ungváron élő Balla László 1956.
novemberében az ungvári Tankönyvkiadó magyar szerkesztőségének vezető
szerkesztője volt. A hónap első napjaiban az ungvári Kárpátaljai Területi
Rádióba rendelték, amelynek stúdiójába katonatisztek jártak be. A rádiósok az ő
elejtett szavaikból értesültek arról, hogy Kádár János Kárpátalján, a
pártbizottság ókemencei nyaralójában tartózkodik. „Én tehát nem láttam, nem
találkoztam vele – mondta 1991-ben Botliknak Balla László –, viszont kaptam egy
anyagot kontrollszerkesztésre, hogy nézzem meg nyelvi szempontból. Magyar szöveg
volt, de megoldásaiból, a nyelvi fordulataiból lehetett tudni, hogy fordítás…
Kádár szolnoki beszéde volt”.
A
beregszászi Vörös Zászló című járási lap akkori főszerkesztője, Lusztig Károly
1956. november 3-áról 4-ére virradó éjszaka Beregszászon az utolsó simításokat
végezte a vasárnapi lapszámon, amikor telefonon a járási pártbizottságra
hívatták és Ungvárra rendelték. A területi pártbizottságon Iván Vas titkár az
íróasztalához ültette, és rámutatott a K-vonalú telefonkészülékre, azzal, hogy
ha az megszólal, akkor nagyon figyelmesen és pontosan jegyezzen fel mindent,
amit bediktálnak. Hogy addig se unatkozzon, átadott neki néhány gépelt oldalt
azzal, hogy fordítsa le magyarra. „A szovjet hadsereg felhívása volt a magyar
néphez – emlékezett vissza Lusztig Károly. – Már a szöveg első soraiból
megértettem, hogy a hadsereg akcióba lép ’a szocialista vívmányok védelmében’.
Ezért hát az a nagy katonai felvonulás a határ irányába! – kapcsoltam nyomban. A
lábam remegni kezdett. Ez vért jelent – villant át az agyamon. – Ismét, alig 11
évvel a háború után! Alig tudtam uralkodni magamon. A toll nehezen
engedelmeskedett a kezemben, amint róttam a sorokat. Épp hogy befejeztem a
fordítást, megszólalt a K-vonal készüléke. Egy mély hang szabatosan, gondosan
ejtve ki a szavakat, egyes szövegrészeket megismételve, diktálta: a ’Magyar
Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívása a magyar néphez’… Miután befejeztem
az írást, és letettem a kagylót, [Iván Vas] türelmetlenül hadarta: – Van még egy
kis időnk, amíg a nyomdában felkészülnek. Fordítsd le a szöveget! Lopva
Podgornijra tekintettem. Csodálkozva láttam, hogy sejtelmesen mosolyog… A többi
már csak rutinmunka volt. Bediktálni a szedőknek a szöveget, korrigálni a
levonatokat. Hajnalodott már, amikor elhagytam a nyomdát. Rövidesen a rádió
beszámolt a november 4-i drámai történésekről. Akkor döbbentem rá, hogy egy
történelmi eseményről hamarabb értesültem, mint ahogyan az megtörtént.”.
Az
Ungváron élő Barzsó Tibor, aki 1956. novemberében az ungvári nyomdában
dolgozott, szintén megerősítette Lusztig Károly közlését, miszerint a
gépszedőknek ki kellett szedniük, majd a nyomdászoknak az újságba kellett
tördelniük, és külön is kinyomtatniuk Kádár János és Münnich Ferenc beszédét.
A két
szöveget nem Szolnokról, hanem Ungvárról sugározták, méghozzá a Kárpátaljai
Területi Rádió magyar nyelvű adásában. Szövegét Sándor László, a rádió egyik
akkori szerkesztője olvasta mikrofonba. Ő 1991-ben elmondta, hogy „Állítólag
Munkácson találkoztak a magyar pártemberek a szovjet pártemberekkel, ott
készültek a nyilatkozatok, onnan hozták át Ungvárra, mert Szolnokra messzebb
volt az út”. Ezek szerint a „Szolnokon megalakított” Kádár-kormány híre egy
nappal korábban jutott el a Szovjetunióba, Ungvárra, mint Szolnokra!
A két
kiáltvány tehát nem a Tisza-parti városból hangzott el először, mint azt a
marxista történetírás és a pártideológia évtizedeken keresztül hivatalosan
hangoztatta, hanem Ungvárról, ahol a Kárpátaljai Területi Rádió Magyar Adásának
a hullámhosszát ideiglenesen áttették a szolnoki rádióállomáséra. Az adást ekkor
az Ungvár közelében, az Ungi síkon fekvő Rát és Kereknye községek határában álló
hatalmas adótoronyra vitték át, amely a moszkvai rádió Nyugat-Európába irányuló,
propaganda jellegű angol, francia, német stb. nyelvű külföldi adásait erősítette
fel. Így lehetett azt jól venni, és hallani az Ungvártól távoli magyarországi
tájakon is. A hatalmas adótornyot a környék magyarsága egyszerűen csak
„zavaró”-nak nevezte, mert úgy tudták, hogy az adóból a müncheni Szabad Európa
Rádió adását is zavarták.
A
bábkormány jelleget a Kádár korszakot átélőknek nem kell bizonygatni, de az
újabb generációk számára érdemes tényekkel alátámasztani. Ebből a szempontból
pedig fontos, hogy a Kádár-, illetve a Münnich-nyilatkozat szövege eredetileg
nem magyar nyelvű és nem Magyarországon, hanem a Szovjetunióban és orosz nyelven
készült. Szembeötlő, hogy a ’forradalmi munkás-paraszt kormány’ első
deklarációját sebtében fordította oroszról magyarra valaki, akinek nem sok
fogalma volt a magyar nyelvhelyességről és stílusról. Talán nem véletlen, hogy
ezt a szöveget Kádárék sem igyekeztek később nagyon terjeszteni. Az 1956.
november 8-tól újra megjelenő Népszabadságban már nem is tették közzé”.
Közben
1956. október utolsó napjaiban a Vörös Hadsereg „Burja” (’Vihar’) fedőnévvel
kidolgozta a forradalmi Magyarország elleni hadművelet tervét. A támadást a
Kárpát-melléki Katonai Körzet katonai alakulatainak – az összlétszám kb. 60 000
fő – kellett végrehajtania. E hadsereget a szovjet–magyar határ közvetlen
közelében, Ungvár, Munkács és Beregszász térségében sorakoztatták fel. A később
röpcédulázásért, szovjetellenes izgatásért elítélt nagyszőlősi diákcsoporthoz
tartozó Illés József és Varga János így emlékezett az akkor történtekre:
„Éjjel-nappal dübörögtek Nagyszőlős utcáin a harckocsik. A hadoszlopok
Tekeházán, Tiszaújlakon keresztül a magyar határ felé nyomultak. Mindent
értettünk, a látvány megdöbbentett bennünket, könnyezve gondoltunk magyarországi
sorstársainkra.
Ez az
ismertetés
Botlik József tanulmányának első részén
alapszik. [S. L.]