Surján László előadása, amely a "Keresztény Külügyi Akadémia" bevezető előadásaként hangzott el 2017. november 10-én Esztergomban
Surján
László
Robert
Schuman, az európai keresztény államférfi életszentsége és példája
Robert
Schuman 1886-1963 között élt. Pályája kezdetén tört ki az első világháború. 59
éves, amikor véget ért a második. Nemzedéke élesen látta a háború valódi
természetét, eredménytelenségét, céltalanságát, ezért nyitott volt az egységes
Európa eszméjére.
Robert
Schuman gondolkodását a családi háttér, a tanulmányok, a háborús tapasztalat és
a keresztény meggyőződés formálta. Az alábbiakban Schumant, mint keresztényt
mutatom be, majd kiemelek munkásságából olyan elemeket, amelyekre ma is
időszerűek.
Német
állampolgárnak született Lotaringiában, a luxemburgi határ mentén. Anyanyelve is
a luxemburgi[1].
Apja lotaringiai, édesanyja
luxemburgi volt. Luxemburgi jezsuita középiskolába járt, franciául ott tanult
meg. Német egyetemet végzett, egyetemi hallgató korában teológiát is hallgatott.
Az első világháború impériumváltást eredményezett Lotaringiában és Elszászban.
Ez azonban nem volt törés, inkább hazatérés az 1870-es porosz francia háború
okozta elcsatolásból. Robert Schuman lotaringiai franciának vallotta magát, de
szerette azt is állítani, hogy európai[2].
A keresztény közéletiséghez már egyetemistaként kötődött: az akkori
katolikus ifjúsági mozgalmak sok társadalmi kérdéssel foglalkoztak.
Képviselőjelöltséget a metzi püspök személyes kérésére 1919-ben vállalt. Mélyen
hívő keresztény volt. Az értetlenség, a gúny nem érdekelte. Tűrte, hogy a
külügyminisztériumban szerzeteseként emlegessék. Miniszterként is napi
szentmisehallgató és áldozó volt. Külföldi kiküldetések alkalmával az első dolga
az volt, hogy megkérdezze, mikor van a szállásához legközelebbi szentmise[3].
A 30-as években egy parlamenti küldöttség tagjaként
Magyarországon járt, a szálloda helyett a budapesti szemináriumban kért
szállást.[4]
Élete végén korábbi beszédei és feljegyzései alapján Európáért címmel kis
könyvet írt. A két magyar kiadást is megélt könyvecske kötelező olvasmány.
Harmadik fejezetének címe: Európa[5]
a szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósulása. Ebben a
fejezetben található a híres mondat: A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy
nem is lesz.
Milyen volt Schuman demokrácia felfogása? A demokratikus állam a nép
szolgálatában áll és egyetértésével működik. Lényegtelen, hogy milyen az
államforma, hogy hány kamarás a parlament stb. A demokrácia a
kereszténységnek köszönheti létét. Azon a napon született, amikor az ember
küldetésévé vált, hogy az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben
tartása révén kivívja az emberi személy méltóságát. Soha Krisztus előtt nem
fogalmazódtak meg hasonló gondolatok. Schuman emlékeztetett arra, hogy a
kereszténység minden embernek természettől való egyenlőségét hirdette, azt, hogy
egyazon Isten gyermekei, s egyaránt Krisztus áldozata révén nyertek megváltást,
fajra, bőrszínre, társadalmi osztályra és mesterségre való tekintet nélkül[6].
Schuman tisztában volt azzal, hogy szekularizált világban élt. Azt is látta
viszont, hogy a kereszténység alapelvei azoknak a tudatalattijában is hatnak,
akik szakítottak a tételes vallásgyakorlattal. A kereszténység eszméi jelenkori
kultúránk jellemző vonásaivá váltak. Hiszne a XVIII. század racionalistái olyan
emberi és polgári jogokat hirdették, amelyek a kereszténység lényegéhez
tartoznak[7].
A franciák számára szinte dogmává lett az egyház és az állam szétválasztása.
Jellemző, hogy azt is kifogásolták, hogy francia igazságügy-miniszterként részt
vett egy jeruzsálemi zarándoklaton. Ő viszont azt írta, hogy senki nem
gondolhatja komolyan, hogy az állam és az egyház hivatalos szétválasztása
szemben állna egy fontos vallási hagyomány megőrzésével[8].
Mindez persze nem fordulhat valamiféle teokráciába, ami azzal a veszéllyel
jár, hogy a politikai nézetkülönbségek vallási fanatizmussá torzulnak[9].
Robert Schuman pontosan tudta, hogy Krisztus királysága nem evilágból való.
Mit
jelent tehát a már említett híres mondata a demokrácia keresztény jellegéről?
Megmagyarázta, s a magyarázat akár látnoki képességet sejtet: Egy
kereszténységellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba
vagy anarchiába süllyed. Ki ne látná, hogy errefelé tartunk? Schuman
felfogása szerint elfogadhatatlan, hogy az állam állandóan figyelmen kívül
hagyja a vallás tényét, hogy olyan elfogultsággal viseltessen azzal szemben,
amely közel jár az ellenségességhez vagy a megvetéshez.
Robert Schuman egy szekularizált világban élt keresztényként. A kor a
magánéletbe utasította a kereszténységet, ami szószerinti megsértése az emberi
jogok egyetemes nyilatkozatának[10].
Mi a vasfüggönytől keletre, azt hittük, hogy a vallás magánügy szlogen valami
kommunista mesterkedés. Sajnos nem. Tragikus, hogy Schuman óta a helyzet sokat
romlott, mindenki tömegével tudna példákat mondani.
Az
elképedés és az adomázgató szörnyülködés helyett foglalkozzunk inkább azzal,
hogy miként jelent meg a keresztény gondolat Robert Schuman gyakorlati
tevékenységében. Mindig szívügye volt az Evangélium tanításának tettekre
váltása. Keresztényként úgy vélekedett, hogy a viszálykodásból és az
ellenségességből kivezető út a kiengesztelődés.
Itt
jutunk el a fő művéhez, az Európai Közösség megalkotásához. Ez persze nem
egyszemélyes projekt. Egy egész nemzedék vágyott arra, hogy sem nekik, sem a
következő generációknak ne kelljen húsz évenként átélni a háború értelmetlen
pusztításait. A haditechnika szédületes fejlődése miatt ráadásul minden újabb
összecsapás egyre pusztítóbb háborúra, hovatovább az emberiség kollektív
öngyilkosságára vezet. Mi lehet az alternatíva? Európa nemzetei tele voltak, s
részben ma is tele vannak múltbéli sérelmekkel. Valósakkal és véltekkel. Be
kellett látni, hogy ezen az úton nem lehet a jövő veszélyeztetése nélkül tovább
járni. Ezért lehetett, ha nem is könnyen[11],
de rávenni az államokat, hogy valami közös kilábolást keressenek a bosszú és a
gyűlölet világából.
A
tervezett szén és acél közösség ötlete Jean Monnet elgondolása volt. Schumant
azonban könnyű volt rávenni a megvalósítására. A háború alatt, amikor a
Gestapo elől
kolostorról kolostorra vándorolva bujkált[12],
már a háború utánra gondolt, az egész kontinensre kiterjedő béketervet
készített. A második világháború után a gyorsan változó kormányokban volt
igazságügy-, pénzügy-, külügy- miniszter és miniszterelnök is. De nem a pozíciói
az érdekesek, hanem a gondolatai. Meg volt győződve, hogy a hosszútávú béke
feltétele a nemzetek közötti kiengesztelődés. Ezért vállalta a mai Európai Unió
első formájának, a Szén és Acél Közösségnek (CECA) a megalapítását, ezért
hajtotta végre a Schuman-tervet[13].
Május 9-én erről
dicshimnuszokat zengenek a mai politikusok. Akik a képzeletbeli hordóra állva
manapság erről szónokolnak, talán soha nem gondoltak bele, mit is akart Schuman.
Schuman számára Európának hívatása van az egység-, a közösségépítés és a
krisztusi jó hír továbbadása területén. Európa legyen lelki, szellemi örökségét
meg nem tagadó, szolidáris közösség, amely figyel az őt alkotó nemzetek, régiók
sajátos kérdéseire, és saját határain túlra is kitekint. Egy közösség, amely a
békéért tevékenykedik, elősegítve így a népek boldogulását. Ki meri azt
állítani, hogy itt tartunk vagy akár csak erre felé tartunk?
Európa
mai vezetőinek, ha Schuman útján akarnának járni, szembe kellene nézniük a mai
kihívásokkal. Ezek nem feltétlenül csak azok, amelyekről a napi sajtóban szó
esik. Az azóta felnőtt új generációk nem érzik, nem is érezhetik a háború
borzalmait, nem várható hát, hogy valós helyén értékeljék azt a több mint hét
évtizedet, amelyet háború mentesen élhettünk át. Nem ismerik az áruhiányból
fakadó éhséget, ezért a közös agrárpolitikának inkább csak a kétségtelenül
meglévő visszásságait látják, mint az előnyeit. Brüsszelből nézve nem kell
foglalkozni a kiengesztelődéssel, mert ezen szerintük már túl vagyunk. De
nézzünk csak körül. Lengyel-litván viszony, lengyel-ukrán feszültség,
szlovén-horvát határvita, szerb-horvát konfliktus, román-magyar (v)iszony,
szlovák-magyar állampolgársági vita, s távolról sem teljes a lista. Brüsszelnek
nincs kedve, hogy döntőbíró legyen a mi konfliktusainkban. Ezt amúgy magam sem
szeretném. Nekünk kell megoldást találni, bár olykor némi közvetítés jó lenne.
De közvetítés ide vagy oda, legalább két szinten előre kell lépni. Az egyik a
kormányközi szint. Itt van számos jó példa, csak éppen azt nem tudjuk soha, hogy
kibír-e az úgy-ahogy létrejött modus vivendi egy kormányváltozást. Erre két
garancia lehetne, az egyik utópisztikus: legyen minden érintett országban a
nemzeti minimum része a szomszédsági kapcsolatok javításának ügye. A másik
garanciát a társadalom adhatja. Társadalmi szinten van mozgástér, de lassú és
nehéz az előrehaladás. Olyan civil szerveződésekre, mozgalmakra van szükség,
amelyek emberek között próbálnak baráti kapcsolatot építeni, túl az etnikai- és
az ország-határokon. Ilyen például a Charta XXI megbékélési mozgalom. A
Kárpát-medencében maradva látjuk, hogy még a magyar-magyar kapcsolatokban is sok
javítani való van. Kós Károlynak van egy 1911-ben kelt írása, amelyben már
látszik a szakadék az erdélyi és az anyaországi magyar között.
Milyen
kár, hogy Robert Schuman már nem él, ő bizonyára nem engedné, hogy a megoldatlan
problémákat a szőnyeg alá söpréssel tüntessük el. Ez a feladat ránk, a most élő
nemzedékekre hárul, s magyar szempontból kulcskérdés. Ha ugyanis a mi határon
túli véreink nem fogják tudni otthon érezni magukat a szülőföldjükön, akkor vagy
beolvadnak a többségi nemzetbe, vagy elvándorolnak.
Képes lesz-e ennek a feladatnak a megoldására az új nemzedék? Képes lehet, ha
valamiképp Robert Schuman lelkületével éli az életét. Mit jelent ez? Schuman nem
engedte, hogy a világi hívságok, a hatalom fogságba ejtse. Az Istentől jövő,
valódi szabadság embere volt. Szerény, az őt ismerők szerint nagyon jó humorú
ember, aki a közélet útjain is képes volt követni egyetlen urát, Krisztust. A
hatalomvágy, az önérdekek, a hazugság és mások kihasználásának korszakában
Schuman keresztény válasza a szerénység, mások szolgálata, határozott kiállás az
igazság és a béke mellett. Ha tehette, gyalog járt, hivatalos utakra
miniszterként is másodosztályon utazott, s saját magának vette meg vasúti
jegyét. Sziklára kell építeni a házat! Krisztust kell követni. Fel kell venni a
nap keresztjét, amely testre szabott, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy
Isten mindig segítségünkre siet[14]!
Az
előttünk álló feladat tipikusan „lehetetlen küldetés”. Robert Schumané is az
volt. Az általa elindított vonatot vakvágányra futtatták, a mai Európa
házasságfogalma, családellenessége, rohamosan terjedő halál-kultúrája,
keresztényellenessége Schuman rémálmaiban sem szerepelt. Ránk, közép-európaiakra
vár a kettős feladat: rendezni egymással való kapcsolatainkat, és a helyes útra
vezetni az eltérített európai vonatot.
Ennek
érdekében nem sokat kérek. Nem kérem, hogy hősök legyetek. Egy Amerikába került
magyar szobrász, Ősze András szerint egy nemzetnek hősökre és szentekre van
szüksége. Most inkább szentekre mondta a nyolcvanas évek végén. Legyetek tehát
szentek.
A
Keresztény Külügyi Akadémia bevezető előadása
2017. november 10-én Esztergomban
[1]
A luxemburgiak egy alnémet
nyelvjárást beszéltek, amelynek közeli rokona az erdélyi szász. Önálló nyelvvé
csak a második világháború után fejlesztették, tudatosan, hogy a németektől a
világháború borzalmainak hatására elkülönüljenek.
[2]
De Gaulle állítólag azt mondta
róla (igaztalanul): lehet, hogy a legjobb német, de azért csak német.
[3]
Bécsi szállodámban már a
nyolcvanas években sem tudták megmondani, hogy hol, s mikor van a közelben
szentmise.
[4]
Vajon van-e emléktábla?
[5]
Schuman szóhasználatában
Európa az egyesült Európát jelenti, ami némileg sértő az Unión kívüli európai
nemzetek számára, de Schuman ezzel a hat országgal induló összefogásnak az
összes többi felé való nyitottságát, a befogadás készségét is jelzi.
[6]
Ebben az írásban a
dőlt betűvel szedett mondatok Robert Schuman Európáért című munkájából
vett idézetek.
[7]
Lustiger bíboros is írt
arról, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje az evangéliumból
érthető meg.
[8]
Innen jutottunk el oda, hogy
2017-ben a francia Államtanács levétetni rendelte II. János Pál pápa szobráról
a messziről is jól látható keresztet.
[9]
Mintha a mai terrorizmussá
fajult iszlámról beszélne.
[10]
18. cikk: Minden személynek joga
van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában
foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a
vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a
nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások
végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.
[11]
A ma alapító levélnek számító
híres 1950. május 9-i nyilatkozatot Schuman külügyminiszterként úgy fogadtatta
el a francia kormánnyal, hogy a miniszterelnök és a miniszterek többsége nem
is volt igazán tisztában annak jelentőségével. A kormányülés végén gyorsan
átestek rajta, mint egy jelentéktelen napirendi ponton: a külügyminiszter
felhatalmazást kér egy nyilatkozat megtételére, adjuk meg neki. Megadták.
[12]
100 márka volt kitűzve a fejére.
[13]
Ma Schuman tervről beszélünk és
okvetlenül érezzük az áthallást. A Schuman terv sem volt leírva, nem hagyta
jóvá egyetlen testület sem, tudjuk, hogy az elindítása egy diákcsínyhez
hasonló, mégis megvalósult. A Soros tervnek sem kell keresni az iktatási
számát, de foglalkozni kell vele azoknak, kik nem akarják, hogy megvalósuljon.
[14]
Robert Schuman lelkiségéről
nagyon jó interjú jelent meg születésének 120 éves évfordulója alkalmából az
Új Emberben. Fejérdy Gergely nyilatkozatából számos gondolatot beépítettem
ebbe az előadásba.
http://www.familiamagazin.hu/cikk/2006.augusztus-szeptember/europanak_hivatasa_van/2/#ide