Hihetetlenül buta viták tanúi vagyunk, amelyek nyilvánvaló célja, hogy megzavarja az emberek gondolkodását.
Surján László
Gondolkodjunk józanul
Hihetetlenül buta viták tanúi vagyunk, amelyek nyilvánvaló célja, hogy
megzavarja az emberek gondolkodását.
Itt
van például az a kérdés, hogy van-e Soros terv, vagy nincs. Az ellenzéknek
kellemesebb ez a vita, mint az, ha Soros úr elképzeléseiről vitáznánk. Soros
terv ugyanis abban a formában, hogy valahol testületi döntés született volna
róla, nyilvánvalóan nincs: Soros magánember, akinek elképzelései vannak a
világról. Ha tehát megkérdezik Navracsics biztos urat, hogy az Európai Bizottság
a Soros terv szerint halad-e például a menekült kérdésben, nem felelhet mást,
mint azt, hogy nem. Nagyszerű, lehet ujjongani, már Navracsics is elhagyta
Orbánt.
Az
persze nem zavarja a Soros terv létét tagadókat, hogy maga Soros 2015.
szeptember 26-án
letett az asztalra egy hat pontból álló javaslatot.
Van
két tényező, ami kiemeli ezt a cikket a véleménycikkek tömegéből. Az egyik, hogy
az ő elképzelései mögött óriási pénzösszegek állnak, a másik, hogy az
ötletszegény, és szerény képességű uniós vezetésnek kapóra jöttek az
elgondolásai, hiszen nem volt semmire értelmes megoldásuk.
Soros javaslatában van olyan pont is, amelyet a magyar kormány is vall, sőt
éppenséggel elsőként vetett fel a krízis kapcsán. Érdemes ezekre rámutatni,
hiszen e megegyezések Orbánt erősítik az ellenzékkel szemben.
Nézzük tehát az állítólag nem létező Soros tervet, aminek hat pontja van.
-
Az
Európai Uniónak az előrelátható időben évente egy millió menedékkérőt be kell
fogadnia. -
Az
Uniónak élen kell járnia abban a globális akcióban, amely megsegíti Libanont,
Jordániát és Törökországot, ahol mintegy négymillió menekült tartózkodik. -
Azonnal
fel kell állítani egy Menekültügyi és Bevándorlási Ügynökséget és lehetőség
szerint egy közös európai határőrséget. -
Biztonságos útvonalakat kell kialakítani, amelyeken át Görögországból és
Olaszországból az érintettel eljuthatnak abba az országba, amelybe vágynak. -
A
menekültek és migránsokkal való bánásmódnak globálisan elfogadott szabályok
szerint kell történnie. -
Az évi
egy milliós tömeg befogadása érdekében be kell kapcsolni a folyamatba az
egyesületeket, egyházakat és az üzleti világot.
Nézzük ezeket a pontokat részletesebben.
ad
1. Az évi egy milliós szintet Soros később háromszázezerre csökkentette.
Tisztázni kellene, mi a befogadás célja? A menekültekkel való szolidaritásra
szoktak hivatkozni. Azonban évi háromszázezer, vagy akár egy millió ember
befogadása, még az Egyesül Államokat elérő hasonló méretű bevándorlással együtt
sem csökkenti a kint maradottak szenvedését. A veszélyeztetett területekről
egy-egy millió elvándorol Amerikába vagy Európába évente, de az adott területen
a lakosság száma ezalatt az év alatt ennek sokszorosával, egyes számítások
szerint évi nyolcvan millióval nő. Vagyis a befogadás nem old meg semmit. Szó
sincs tehát semmiféle emberjogi megközelítésről. Ezek az emberek valahol
valakiknek hasznot jelentenek. Az első vonalban az embercsempészek állnak. De
másról is szó van, ez pedig az évi egy millió ember befogadásának
finanszírozása. Erre Soros György minden menekültnek két éven át évi 15 ezer
eurót javasol. 300 forintos euró árfolyammal számolva ebből jön ki az a 9
millió, ami a nemzeti konzultációban szerepel. A terheket nem egy évre kellene
vállalni, hanem az előrelátható jövőben minden évre. Soros a kiadásokat európai
kötvénykibocsátásból fedezné. Azaz Európa polgárainak nem évi 15 milliárd
eurójába, hanem ennél sokkal többe kerülne a dolog, hiszen a kötvények után
kamatos kamatot kell fizetni, ami persze a befektetőknek, mint Soros György,
hozna óriási és kockázat nélküli hasznot.
Van
Soros elképzelésében egy roppant jelentős mondat, amelyről mélyen hallgat a
magyar ellenzék, különösen, ha az Európai Parlamentben tartják szükségesnek,
hogy hazájukat támadják. A siker elengedhetetlen feltétele, hogy a
menekülteket ott helyezzék el, ahová menni akarnak, amennyiben befogadják őket.
Azaz nincs kötelező kvótázás. Legalábbis Soros nem ezt ajánlja. Igaz ugyan, hogy
az anyagi terheknél igazságos elosztásról beszél, s a minősített többséggel
elfogadott határozatot említi, ami viszont a kötelező kvóta szerinti elosztásról
beszélt. De hát csak az ökör következetes.
ad
2. Soros cikkének megjelenése előtt három nappal ezt a pontot az állam és
kormányfők informális tanácskozása elfogadta. Ebben a kérdésben nincs is vita,
nem szerepelt a nemzeti konzultáció kérdései között sem. Soros terve konkrét
számokat is említ: évi 8-10 milliárd eurót, amit ugyancsak kötvényből fedezne,
azaz a költségek már évi 40 milliárd euró felé tartanak, ami Magyarország
számára mintegy 240 milliárd forintot tesz ki, nem említve a kamatokat.
ad
3. A közös határőrség felállítása jó gondolat, az ügynökség feladatköre viszont
nem világos. Vagy átnyúlhatnak a tagállamok felett, ami elfogadhatatlan, vagy
csak hátráltatják a munkát, azaz feleslegesek. Soros egyik javaslata azonban
értelmes: ez az ügynökség lenne felelős azok visszaküldésért, akiknek nem jár a
menekültstátus.
ad
4. Amennyiben ez arra vonatkozik, hogy a migránsok ne legyenek kiszolgáltatva az
embercsempészeknek, akkor helyes törekvés. Amennyiben a határokon való átlépés
szabályainak kijátszásáról van szó, akkor elfogadhatatlan.
ad
5. Globális szabályok nincsenek, megalkotásuk roppant időigényes. Azzal a
veszéllyel kell számolni, hogy bizonyos szervezetek maguk jelentik ki, hogy mi a
globális szabály, bár erre érvényes felhatalmazásuk nincs.
ad
6. Soros ezen szervezeteknek szponzori feladatot szánt. Az egyházak erre csak
néhány országban alkalmasak, az egyesületek csak akkor, ha olyan tőke áll
mögöttük, mint amit Soros tud produkálni alapítványain keresztül, az üzleti
világ, ha ad is pénzt, valójában a maga érdekeit nézi.
Soros ezen kívül kijelenti, de nem bizonyítja, hogy Orbán Viktor elképzelése a
menedékkérők és migránsok emberi jogait aláveti a határok biztonsága kérdésének,
s ezzel megtagadja azokat az alapértékeket, amelyekre az Unió épült és megsérti
az Unió törvényeit. Hányszor hallhattuk, hogy az Európai Parlamentben lelkesen
szajkózzák ezeket a Soros mondatokat, ugyancsak adósok maradva állításuk
bizonyításával!
Tisztázzuk: a határok biztonsága a határokon belül élők biztonsága. Jogokat nem
helyes egymással szembe állítani. A segítségre szorulót segíteni kell, a
védelemre szorulót pedig meg kell védeni. A segítséget úgy kell megadni a
rászorulóknak, hogy ezzel saját polgárainkat ne veszélyeztessük. Erre két
eszközünk van: a beérkezők regisztrálása és ideiglenes táborokba helyezése ügyük
elbírálásáig. Ahogy történt ez már 1956-ban is a magyar menekültekkel.
Magyarország és Soros György vitája túlnő az idézett Soros cikk pontjain. Van
néhány nagy kérdés, amelyet az emberiségnek meg kellene oldania.
-
Demográfia: a munkaerőhiány megoldása a bevándorlás vagy a családpolitika?
-
A
nemzet: érték vagy veszélyforrás az emberiség jövője számára? Az Európai Unión
belül ez így merül fel: A cél a tagállamok önkéntes szövetsége vagy egy közös
központi hatalom kiépítése? -
Tűrhető-e, hogy a gazdaság működése folyamatosan növelje a tőkefelhalmozódást?
Nincs-e itt az ideje, hogy az egyes államok fékezzék a náluk megtermelt érték
mértéktelen kiszivattyúzását?
E
három vitapont összefügg egymással. Ahol a nemzeti kultúrát értékesnek tartják,
nem szívesen veszik a korlátlan bevándorlást, abban egy újkori népvándorlást
látnak, aminek a kimenetele ma még nem látható. Kiegészítő kérdés, hogy lehet-e
a bevándorlókat integrálni. Nincs jó példa. A török vendégmunkások inkább
párhuzamos társadalmat építettek, mintsem integrálódtak volna. Aki a hagyományos
családot az emberi közösség természetes részének tartja, az a nagyobb
közösséget, a nemzetet is értéknek tekinti, noha korábban a nemzetek közötti
vetélkedés szörnyű háborúkra, népirtásokra vezetett. Ezek elkerülésére azonban
nem alkalmas a nemzet megszüntetése.
Tavasszal a választások azt mutatják majd meg, hogy a magyar választók többsége
a munkaerőproblémákat bevándorlással akarja megoldani vagy sem. Értéknek
tartja-e a magyar nyelvet, kultúrát, a magyar nemzet fogalmát vagy inkább
elindul egy ország helyett világfaluban gondolkodó, előbb európai majd
világkormány irányítás felé? Végül dönteni kell abban is, hogy a multinacionális
tőke szabadságát támogatjuk-e vagy a nemzeti érdeket képviselő
gazdaságpolitikát.
A
nemzeti konzultáció e kérdéseknek csak egy részével foglalkozott, de az ellenzék
így is kitért a vita és a demokratikus erőfelmérés elől, hiszen nem vállalta a
maga véleményét. Távolmaradása ellenére kiderült: megkerülhetetlen többségben
vannak a kormány elgondolásait támogatók.
Ez
előrevetíti a jövő tavasszal várható eredményt, de nem ad rá garanciát. A
feltett kérdések nem párfüggők, tehát nem lehet azt állítani, hogy a kérdésekre
válaszolók mindegyike a Fidesz-KDNP híve.
A
magyar kormány álláspontjának vannak külföldön is támogatói, de a nagytőke és az
uralkodó média ellen fellépni nem kis vállalkozás. Itthon kevesen látják, hogy a
tőke profitéhsége milyen bajokat zúdíthat ránk, kevesen értik, hogy miért mondta
Ferenc pápa, hogy ez a gazdaság öl. A nemzet féltése sem mozgat meg mindenkit,
hiszen a Kádár rendszer nagyobb hangsúlyt fektetett az internacionalizmusra,
mint a nemzeti érzésre és műveltségre. E kérdésekre építve, bármily fontosak is,
nem lehet választást nyerni. A bevándorlás kapcsán zavaró, hogy a segítendő
menekültet állandóan és tudatosan összekeverik a jobb megélhetést kereső
migránsokkal és a terroristákkal. Mégis, ez az, amit a legkönnyebb megérteni és
ami mobilizálja az embereket, nemcsak a „vájt fülűeket”. Akiket zavar a
szükségszerűen legyszerűsített kérdésekkel dolgozó és harsány kampány, azok
gondolják végig: mi lesz az országgal már rövid távon is, ha az ellenzék mai
szellemi állapotában kormányra kerülne?
Azt
mondja a régi bölcsesség: járt utat járatlanért el ne hagyj.