Hívom a családokat - 2017. december


"A helyzetet, amelyben valaki él, az Egyház tanítása alapján megítélhetjük, és adott esetben el is kell ítélnünk. A különféle helyzetben élő személyekhez azonban mindig szeretettel és irgalommal kell közelednünk. Segítenünk kell, hogy eldönthessék: mi a jó, a helyes, és mi nem az, és ha válaszúthoz érkeznek, melyik utat válasszák.” - Bíró László püspök úr decemberi levele.


Hívom
a családokat

Bíró
László püspök levele

HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

2017.
december


Folytatom azoknak a gondolatoknak ismertetését, amelyek Ferenc pápa tanításából
alapul szolgáltak a Családok 9. Világtalálkozójára felkészítő lelkipásztori
útmutató összeállításánál.


A házasság katolikus víziója.

A katolikusok úgy látják, hogy házasságban
élve felfedezhetővé és érthetővé válik számukra a kapcsolat az élet értelme és
Isten szeretete között. Ezáltal megerősödik bennük a személyi méltóság
tisztelete, és letisztul Istenhez és felebarátjaikhoz való kapcsolatuk.
Különösen fontos, hogy Krisztus-központú szemlélettel tekintsünk a házasság
természetes sajátságaira, amelyek a házasfelek javát képezik: az egységre, az
életre való nyitottságra, a hűségre és a felbonthatatlanságra, valamint a
kölcsönös segítségnyújtásra az Úrral való tökéletesebb barátság felé vezető
úton. Ha megértjük az Isten szeretetéről szóló tanítást, megvilágosodik előttünk
az önátadás értelme. Ferenc pápa emlékeztet arra, hogy az önkéntes önátadással
kapcsolatba lépünk Isten tényleges természetével és saját igaz személyi
természetünkkel. Önmagunknak ez a szeretetben történő átadása élethosszig tartó,
kizárólagos egymás iránti elköteleződést és az új élet iránti nyitottságot
jelent. Ez vezet legbiztosabban az örömben és szeretetben történő
kiteljesedéshez. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az igazi természetes
házasságon kívül találhatók pozitív elemek – árnyoldalak mellett – más vallási
hagyományok szerinti házasságokban is. Elmondhatjuk, hogy mindenki, aki olyan
családot szeretne alapítani ebben a világban, amely megtanítja a gyermekeket
örülni minden rosszat legyőzni igyekvő tettnek, amely megmutatja, hogy a
Szentlélek él és tevékeny, hálára és elismerésre méltó, bármely néphez,
valláshoz vagy vidékhez tartozzon is. (vö. AL 77.)


Amikor esküvőtökön kimondtátok az IGEN-t, mindkettőtök szívét nagy öröm
töltötte el. Idézzetek fel olyan pillanatokat az azóta eltelt időből, amikor
együtt még nagyobb örömöt éreztetek, és tudatosult bennetek, hogy ez már
kettőtök közös öröme!


Isten szeretete.

A házasság és a családalapítás iránti vágy
ma is eleven, különösen a fiatalok körében. Ez a vágy összhangban van a házasság
katolikus víziójával. A fő kérdés Ferenc pápa szerint az, hogy hogyan segítjük a
fiatalokat a házasság felé vezető útjukon, különösen abban, hogy megértsék: a
szerelem öröme számukra nem csak egy valóságos lehetőség, hanem éppen az, amit
Isten akar, és aminek a megvalósításában támogatja őket. Isten a szeretet
Istene, a gyengédség és a kegyelem Istene, aki Jézus kinyilatkoztatása szerint
velünk van és velünk építi a szeretet társadalmát, miközben látja
törékenységünket, és nem ítél el bennünket. A kiinduló pont mindig Isten
szeretete. Ez a szeretet indít bennünket és támogat megvalósítani a szeretet
társadalmát, amely olyan családokból épül fel, amelyekben a házaspár és
gyermekeik örömteli emberi élete kiteljesedhet. Szépen mondja ezt a családok 9.
Világtalálkozójára írt himnusz:


Istennél van az öröm és a szeretet / Kegyelemmel túlárad időn, s téren/
Ahogy Ő szeret minket, úgy szeressük mi egymást, / Így ez elér a Föld határáig!


Hogyan tudjátok gyerekeitekben megerősíteni az Isten iránti bizalmat, hogy
amikor a boldogság felé vezető útjukat keresik, merjenek Istenre hagyatkozni?

 Igazság
és gyengédség.
Azokkal a
személyekkel kapcsolatban, akik az Egyház házasságról szóló tanításának még nem,
vagy már nem megfelelő helyzetben vannak, de mégis részt szeretnének venni az
Egyház életében, Ferenc pápa felhívja a figyelmet arra, hogy senki sincs bűn
nélkül. Az evangelizáció célja, hogy mély személyes kapcsolatot alakítsunk ki a
szeretet Istenével, ne csupán a szabályoknak való megfelelésre törekedjünk,
hanem Istennel való kapcsolatunk alapján szeressük felebarátjainkat.
Mindegyikünk léphet előre, nagy vagy kis lépésekkel haladhat Isten felé, de
Isten kivételével senki sem ítélheti meg tetteink őszinteségét és jelentőségét.
A lelkiismeret az emberi személy szentélye és legmélyebb titka, ahol minden
ember Istennel van kettesben, az Ő hangja visszhangzik szívünk mélyén.
Lelkiismeretünknek meghatározó szerepe van abban, hogy hogyan döntünk, és mit
tartunk jó vagy rossz cselekedetnek. A lelkiismeret nem arról szól, hogy mihez
van kedvünk. Objektív, és néha nehéz kérdéseket vet fel Istenhez való
viszonyunkkal kapcsolatban. Isten előtt és Istennel folytatott beszélgetésről
van szó, amely mindig teljes tisztelettel tekint az Egyház tanítására, valamint
döntéseink másokra gyakorolt hatására.


Milyen szerepet játszott házasságkötésetekben lelkiismeretetek? Milyen
lelkiismereti kérdések merülnek fel bennetek a gyermeknevelés kapcsán?


Amikor egy férfi és egy nő elköteleződik egymás iránt a tartós, kizárólagos,
élethosszig tartó szeretetben, és nyitott az új élet ajándékának befogadására,
Isten mindannyiunk iránt érzett kifogyhatatlan szeretetének ikonjává lesz. Az
Egyház sohasem adhatja fel a házasság eszményének a hirdetését, már csak azért
sem, mert ez felel meg az emberi szív legmélyebb vágyainak, ezért is nevezik
természetes házasságnak. A házasságot és a családot ma sok támadás éri.
Nyilvánvaló azonban, hogy a természetes házasság gyengítése nem szolgálja a
társadalom javát. Épp ellenkezőleg: minden, ami a természetes házasság
tekintélyét, megbecsülését gyengíti, az akadályozza az egyén érlelődését, a
közösségi értékekkel való törődést, és a városok és falvak etikai fejlődését.
Napjaink propagandája elhomályosítja azt az igazságot, hogy csak az egy férfi és
egy nő kizárólagos és felbonthatatlan egysége ad a párkapcsolatnak teljes értékű
társadalmi funkciót, mert szilárd elkötelezettséget jelent, és lehetővé teszi a
termékenységet. El kell ismernünk a családi helyzetek nagy változatosságát,
ezeknek lehetnek ugyan a társadalom számára hasznos szolgálatai, de például az
élettársi és azonos nemű személyek közötti kapcsolatok nem tehetők egyszerűen
egyenlővé a házassággal. Semmiféle ideiglenes, vagy az élet továbbadása elől
elzárt kapcsolat nem biztosítja a társadalom jövőjét. (vö. AL 52)

A
helyzetet, amelyben valaki él, az Egyház tanítása alapján megítélhetjük, és
adott esetben el is kell ítélnünk. A különféle helyzetben élő személyekhez
azonban mindig szeretettel és irgalommal kell közelednünk. Segítenünk kell, hogy
eldönthessék: mi a jó, a helyes, és mi nem az, és ha válaszúthoz érkeznek,
melyik utat válasszák. Ezért mindig Jézus gyengédségével kell őket kísérnünk,
hogy személyes felelősséget tudjanak vállalni döntéseikért és cselekedeteikért.


Hogyan tudtok olyan emberekkel vagy emberpárokkal érintkezni, adott esetben –
pl. lakóközösségben – együttműködni, akik különféle, az Egyház tanításának nem
megfelelő helyzetben élnek? Tudjátok-e éreztetni anélkül, hogy megbántanátok
őket, hogy ti másképp gondolkodtok? Hogyan tudjátok gyerekeiteknek
megmagyarázni, hogy hol vannak a határok az ilyenekkel való kapcsolatok
kialakításában?


Mint minden embernek, nekünk is szükségünk van arra, hogy határtalanul
szeressenek. Ezt az igényünket csak Isten tudja kielégíteni. Csak Isten tudja
megérteni az emberi személy legmélyebb és legszemélyesebb bensőjét, csak Ő lehet
életünk végső középpontja. Ha ezt megértjük és magunkévá tesszük, akkor emberi
kapcsolatainktól nem fogunk irreális mélységet várni, és megrázkódtatások esetén
nem fogunk azonnal a szakításra gondolni.

Bíró
László
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

forrás: csaladlevel levelezőlista