"Karácsonykor belekapcsolódunk az Isten világot átfogó szeretetáramába, ennek picurka szegmense, hogy szeretetünket ajándék formájában is kifejezzük a körülöttünk lévőknek. Ne álljunk meg itt. Terjeszkedjünk két irányban tovább. Először is az Isten felé. Ne legyen üres szó, hogy Istenszeretők vagyunk. Éljük át a Karácsony misztériumát, és mondjuk el: Uram, köszönöm neked, hogy élek, köszönöm, hogy megteremtettél. Karácsony az Úr Jézus születésének napja." - Surján László karácsonyi köszöntője.
Karácsonyi köszöntő
A
magyar köztudatban sok zavaros nézet veszi körül az ünnepnapokat, még a nemzeti
ünnepeket is. A karácsony sem kivétel. Karácsonynál az első kérdés azonnal a
helyesírás. Szabály szerint kisbetűvel írandó, bár sokan, magam is, szívesen
írnám nagybetűvel: Karácsony. Érvényes helyesírási szabályzatunk szerint erre
„költői művekben” van lehetőség.
Tekintsük hát „költői” alkotásnak ezt az egyébként prózai írást. A zavart az is
fokozza, amikor évről évre a témaszegény riporter kimegy az utcára és nekiszegzi
a kérdést valakinek: Minek az ünnepe a Karácsony? A helyes kérdés szerintem:
Kinek az ünnepe a Karácsony?
Nem
valamit, hanem valakit ünneplünk: Jézus Krisztus születésnapját. Vagyis ez volna
maga az ünnep, de bizony sikeresen elsilányítottuk. A szokásos kérdésre a
leggyakoribb válasz az, hogy a szeretet ünnepéről van szó. No, szép kis
szeretet, amit letudunk egy párnapos ünnepléssel, pár csomag ajándékkal.
Egymás köszöntése, az ajándékozás csak a második vonal kellene legyen,
következmény. Az ünnep lényege mélyebben van, de hiába a négy hetes adventi
készület, ritkán jutunk el a kellő mélységig. Megakadunk az ajándékcsomag
tömkelegben. Vagy az anyagiak szűkében lévén, ezek hiányában.
Van
a Bibliában egy érdekes mondat: „Isten megteremtette az embert, saját
képmására”. Ezek szerint van bennünk valami Isten lényegéből. Így tehát talán
nem merészség arra gondolni, hogy a magam tulajdonságait vizsgálva közelíthetek
az Istenhez. Az egyik legerősebb vágy bennünk az, hogy szeressenek. Előfordul
azonban, hogy valaki szeret ugyan minket, de ez inkább kellemetlen, tolakodó,
voltaképp taszító szeretet. Tehát nem elég, hogy engem valaki szeressen, az is
kell, hogy viszontszerethessek. Szeretni és szeretve lenni – erre vágyódunk. A
Ter 1,27 alapján nem káromkodás, ha úgy véljük: erre vágyódik Isten is. Így
közelíthetjük meg a Szentháromság titkát, és innen értelmezhető a Karácsony is.
„Úgy
szerette Isten
a
világot,
hogy
egyszülött Fiát adta,
hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” Jn 3,16.
Van
egy másik szempont is, amit érdemes megfontolni. Noha sok részletet igazoltak a
régészek a Bibliából, noha nincs még egy ókori könyv, amelyet olyan pontosan
ismernénk, mit a Bibliát, azért a benne foglaltakat vagy elhisszük, vagy nem.
Olyan bizonyíték, ami egy bírósági tárgyaláson perdöntő volna, nincs. Ez azért
van, mert az Isten nem kényszeríti ránk magát. Adott a lehetőség: hiszed vagy
nem hiszed. Olyan dologról van szó, amelyet józan ésszel nem lehet felfogni.
Van, aki ebből arra következtet, hogy butaság az egész történet. Mások
kimondják: hiszem. Sok mindent, sőt túl sok mindent hisz az ember. Sok dolog
van, amit másoktól tudsz, és mivel hiteltérdemlőnek tartod a szavát, elhiszed
neki. De hiszel a reklámoknak is, ezért megveszed a legújabb kütyüt, mert
meggyőztek, hogy sokkal jobb, mind minden eddig. A hit mindennap életünk része,
és vallási életünk alapja.
Karácsonykor belekapcsolódunk az Isten világot átfogó szeretetáramába, ennek
picurka szegmense, hogy szeretetünket ajándék formájában is kifejezzük a
körülöttünk lévőknek. Ne álljunk meg itt. Terjeszkedjünk két irányban tovább.
Először is az Isten felé. Ne legyen üres szó, hogy Istenszeretők vagyunk. Éljük
át a Karácsony misztériumát, és mondjuk el: Uram, köszönöm neked, hogy élek,
köszönöm, hogy megteremtettél. Másodszor a szeretet-megnyilvánulásunk ne
korlátozódjék a legszűkebb környezetünkre. Jusson egy mosoly, egy kedves
köszönés másoknak is. Ha üdvözlő levelet írunk az ünnep alkalmából, fontoljuk
meg, ki örülne még neki. Különösképp gondoljunk a határainkon kívül élőkre. Ne
legyen üres szólam a magyar nemzet egysége. Még jobban tágítva a kört: jusson a
szeretetből azoknak is, akikkel itt élünk a Kárpát-medencében, de akikkel
történelmi sérelmek miatt nehezebb szót érteni. Jézus nekik, az ő kedvükért is
megszületett, próbálkozzunk ezzel a megkülönböztetés nélküli szeretettel, ha
mégoly nehéz is. (Többek között azért is, mert ama történelmi sérelmeknek
nemcsak elszenvedői, hanem részben okozói is vagyunk.)
Befejezésül Cseri Kálmánnak, a pasaréti református gyülekezet híres papjának az
imáját másolom ide:
Mennyei Édesatyánk, olyan sok szépet szoktunk szavalni a szeretetről, és olyan
kevés igazi szeretet van a szívünkben. Magasztalunk téged, mert te magad vagy ez
a szeretet.
Köszönjük, hogy karácsony csodája is a te szereteted bizonyítéka. Köszönjük,
hogy Jézus Krisztusban te magad jöttél utánunk, hogy segíts rajtunk.
Áldunk téged, megváltó Urunk, Krisztusunk, hogy benned érdemi, valóságos
segítséget kaptunk. Köszönjük, hogy igaz az angyalok karácsonyi prédikációja:
Szabadító született nekünk tebenned.
Dicsőítünk mindazért, amiből már eddig megszabadítottál minket. Bízunk abban,
hogy a benned hívőket az Isten fiainak teljes szabadságára segíted el.
Köszönjük, hogy itt lehetünk a te színed előtt ezen a szép ünnepen. Könyörülj
rajtunk, hogy ne hiába legyünk itt. Szentlelked világosítsa meg értelmünket, és
bátorítson minket, hogy teljes bizalommal kinyissuk a szívünket előtted. Te
pedig ajándékozz meg minket olyan igével, amivel egészen újjáteremted az
életünket.
Könyörülj rajtunk, Urunk, és add, hogy a karácsonyi örömhír minket is mindenféle
gondunk és nehézségünk között megtöltsön azzal a soha el nem múló örömmel,
amivel csak te tudod megajándékozni a tiéidet.
Így
figyelünk most rád, kérünk, hogy munkálkodj bennünk és végezd el azt, aminek
most van az ideje, mi pedig nem akarjuk ezt nehezíteni. Olyan nagy szükségünk
van rád, ne maradj távol, emelj közel magadhoz. Beszélj velünk és ajándékozz meg
minket.
Ezek után már csak az elköszönés marad: Legyen Áldott az ünnep, azaz vigyen
közelebb az Istenhez, hogy legyen mire építeni az új esztendőt.
Surján László
A kép a
győri Könnyező Madonna.