Erdő Péter bíboros, prímás korunk valamennyi emberét érintő kérdésekkel foglalkozó ünnepi írása.
Láttuk csillagát
Erdő Péter bíboros, prímás korunk
valamennyi emberét érintő kérdésekkel foglalkozó ünnepi írása.
Amikor az édesapa vagy a legidősebb
testvér imát is mondott a karácsonyfa alatt, megköszönte Jézusnak az évet,
bocsánatot kért minden hibáért és kérte a segítségét a következő esztendőre.
Ilyenkor volt itt az ideje annak, hogy az ünnep fényében nézzünk előre és
keressük a helyes utat, további életünk irányát. Mint a napkeleti bölcsek, akik
egyszer meglátták a csillagot, és elindultak, hogy megkeressék a megváltót.
Botorkálva, régi önzések és szenvedélyek útjain tévelyegve, de valahogyan mégis
megindultak a népek ennek a csillagnak a nyomában itt, Európában is, amikor ezer
évvel ezelőtt vagy még régebben megismerkedtek a kereszténységgel. Nem volt
könnyű feladat rászokni a család és a tulajdon tiszteletére, a mezőgazdasági
munkára, arra a közösségi életre, amelyet az európai kultúra lehetővé tett és
megkívánt. De mindebből az évszázadok során kialakultak földrészünkön a
nemzetek, amelyeknek saját nyelve, kultúrája, történelmi emlékezete, országot
alapító és megszervező tudása van. És nem vált mindenki egyformává, mert a
kereszténység nem elszürkítette, hanem inkább ihlető erőként kibontakoztatta az
egyes népek sajátosságait.
Hosszú ideig az volt a kérdés, hogyan lehet a hit fényében szemlélt igaz és
becsületes emberi élet követelményeit a közösség szintjén is érvényesíteni,
hogyan lehet jogot építeni az erkölcsi értékek világára. De újra és újra kérdés
lett az is, hogy egy-egy bonyolult helyzetben mi az erkölcsileg helyes. Nemcsak
a valóság, de a szellem buktatóit is újra meg újra meg kellett haladni.
Vallattuk és vallatjuk az evangéliumi üzenetet, Jézus kifejezett tanításait és
az egyház hagyományát, de a törvény formájába nem öntött prófétai cselekedeteket
és jézusi példabeszédeket is arról, hogy mi a helyes emberi cselekvés mintája és
zsinórmértéke. Újra és újra felidézzük a főparancsot: „Szeresd Uradat, Istenedet
teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből, felebarátodat pedig mint
önmagadat”.
De nem túl általános, nem túl távoli mindez? Már a felvilágosodás korában is
sokan tudni vélték, hogy mit kell, mit kellene az igazi, „hasznos” vallásnak
tanítania. Német nyelvterületen még imakönyveket is adtak ki ilyen politikailag
korrekt imádságoknak a szövegével. Finom bőrkötésű, ezüstveretes, csatos
imakönyveket. Ezek legtöbbje mindmáig szép tiszta állapotban maradt fenn:
nemigen használták őket. Mert hát az olyan vallás, amit a magunk belátása és a
magunk igényei szerint alakítunk ki, nem sok erőt ad hozzá a hétköznapi józan
ész törekvéseihez. Szinte Münchhausen báró meséje jut eszünkbe, aki a saját
hajánál fogva igyekezett kihúzni magát a mocsárból.
De a keresztény hit válasza nem puszta emberi okoskodás, a betlehemi gyermek
születésével maga Isten vállal közösséget az emberiséggel. Az evangélium üzenete
ezért igazi világosság. Világítótoronyként mutatja a legfőbb irányt, de
fáklyaként előttünk jár a mindennapok ösvényein is és segít, hogy a következő
lépést helyes irányban tegyük meg. Nemcsak elméletben keressük az eligazodást
bonyolult világunkban, mert a Teremtő és Megváltó itt járja velünk az utat, ő
maga vezet minket és maga gondoskodik rólunk.
Mennyire rászorulunk erre a segítségre! Egyre inkább kirajzolódik egy olyan
világ képe, ahol már nem az a kérdés, hogy a helyesen felismert erkölcs
támogassa-e a jól megalkotott jogszabályok követését, hanem inkább az, hogy
lehet-e az ember társadalmi viselkedését jog és erkölcs nélkül, a tudatos és
szabad emberi választás megkerülésével is irányítani. A gazdaság folyamatai
sokszor mintha elveszítették volna kapcsolatukat az emberek tényleges életével,
mintha valamilyen matematikai képlet vezérelné őket. Mintha ezeknek a
tényezőknek a hatása lenne környezetünknek, a teremtett világnak a rombolása is.
Mintha az egyre több termelés és az egyre több eladás mítosza uralná a
„fejlődés” fogalmát. Ezért merülhetett fel joggal a „fenntartható fejlődés”
igénye is, hogy élhető világot hagyjunk a következő nemzedékekre.
De a természettudományok, különösen a genetika, az orvostudomány, az
információtechnológia vagy akár a mesterséges intelligencia kutatása olyan
lehetőségeket nyitnak meg, amelyekkel jog és erkölcs csak nagy késéssel tud
szembenézni. Lehet genetikai beavatkozással akár örökletes betegségeket is
megelőzni, de egy-egy beavatkozás nagyon sok más tényezőt is befolyásol, amiről
még igen keveset tudunk. Felmerül az emberi lény kívánt tulajdonságainak
megtervezése is. És reális közelségbe kerül bizonyos képességek alig
elképzelhető felfokozása is. Sokan már azt kérdezik, kettészakad-e az emberi faj
a mesterségesen előállított szuperképességűekre és a többiekre. Ugyancsak
hatalmas távlatok nyílnak meg az informatikai eszközök és a emberi szervezet
összekapcsolása területén. Olyan fogalmak újragondolása kezdődött meg, mint az
egészség vagy az egyéni élet. Fölmerült az agytartalom külső eszközre való
exportálása és az agyszkenner gondolata, sőt részben talán már a lehetősége is.
A nagyon jól felépített mesterséges intelligencia és az emberi személy közötti
határok is kérdéseket vetnek fel. Az egészség fogalmába pedig kezdtek beleérteni
a második világháború után már olyan tényezőket is, mint a szűkebb és tágabb
társadalmi környezettel való harmónia és a jó közérzet. Egyesek gondolkodásában
az egészség már a tökéletes földi boldogság szinonimája lett. Mindezek és ezer
más eredmény arra is utal, hogy a természettudományok és a technika haladását az
erkölcsi értékelés és a jogi szabályozás már aligha tudja követni. Ezek nélkül
viszont ez a folyamat kicsúszik az egyéni felelősség és a társadalom minden
ellenőrzése alól. Ez pedig rendkívüli veszélyeket idézhet fel. Ezért beszélnek
egyesek „fenntartható fejlődésről” már a természettudomány területén is.
Tanúi vagyunk annak, hogy a világ tömegtájékoztatása, a világháló működése
nemcsak az információk forgalmában, de tartalmában is túlnő az államok és a
jogi szabályozás keretein, de magáncégek kezdenek foglalkozni űrhajózással is,
és jellemzője korunknak az egyetlen állam által sem hivatalosan kibocsátott, de
az interneten mégis működő virtuális pénz, a bitcoin megjelenése. Ezeken a
területeken is az életünk számára konstruktív és fenntartható fejlődés
biztosítása jelenti a nagy kihívást.
A Biblia első lapjain megrendülten olvassuk, hogy a Teremtő a földi élőlényeket
az ember gondjaira bízta. Csakhogy túl nagy feladat volna minden
összefüggésében megismerni és értelemmel megragadni a teremtett világot. Hiszen
emberi kategóriáinkkal valamilyen fogalmakban leírjuk a minket körülvevő
univerzumot, de korról korra rádöbbenünk, hogy fogalmaink elégtelenek, és
másképpen vagy másképpen is meg kell közelítenünk a dolgokat. Ilyen átalakulás
korát éljük. Ennek a hatását érezzük, amikor sokan lemondanak a nagy
összefüggések kutatásáról, mások csak egyetlen szakma szabályai mentén keresnek
tovább, nagyon sokan pedig úgy gondolják, hogy nem is érdemes foglalkozni
ezekkel a kérdésekkel, hanem inkább a pillanatnak kell élni. Talán hasonló
átfogó szorongás ülte meg a lelkeket, amikor Vergilius megírta híres IV.
Eclogáját, amelyből sugárzik a szorongás és a vágy, hogy meg kell születnie
Valakinek, aki fordít a világ sorsán, aki eloszlatja a félelem homályát.
Keresztényként jó hinni és tudni, hogy mi, emberek nem vagyunk egyedül. A rólunk
való gondoskodást ugyanis maga a Mindenható vállalta. Ennek ünnepe a karácsony,
ezt érezzük meg a betlehemi Gyermek jászla mellett. Mert ő az a világosság, aki
minden embert megvilágít, és aki a világba jött.
Erdő Péter bíboros, prímás
Forrás: Magyar Kurir