Ismerve az RMDSZ tevékenységét ért kritikákat és az ennek kapcsán az erdélyi magyar politika megosztottságát, a meglepetés erejével hathatott, hogy a jogilag létező három erdélyi magyar párt elnöke közös nyilatkozatot adott ki.
Surján László
95 éve
megszegett ígéret
Ismerve az
RMDSZ tevékenységét ért kritikákat és az ennek kapcsán az erdélyi magyar
politika megosztottságát, a meglepetés erejével hathatott, hogy a jogilag létező
három erdélyi magyar párt elnöke közös nyilatkozatot adott ki.
Kelemen
Hunor, az RMDSZ elnöke, Bíró Zsolt, az MPP elnöke és Szilágyi Zsolt, az EMNP
elnöke hétfőn közös állásfoglalást írt alá, amelyben területi autonómiát kérnek
Székelyföldnek, sajátos jogállást Partiumnak és kulturális autonómiát a romániai
magyarság egészének.
Az
állásfoglalás nem konfrontatív hangú. Az elnökök számoltak a realitásokkal, s
tudták, hogy céljaikat erőből nem, csak a románokkal együttműködve érthetik el.
Ezért így fogalmaztak:
"Száz évvel a gyulafehérvári
nyilatkozatban foglaltak után készek vagyunk egy új kezdetre: az ország
fejlődése, a közös jövőnk érdekében találjunk együtt megoldásokat a
közösségeinket megosztó kérdésekre. Céljaink nem sértik a románok jogait, de azt
is tudjuk, hogy törekvéseinket csakis a többség támogatásával tudjuk
megvalósítani - ehhez ajánlunk partnerséget, és kérünk tiszteletet".
Aligha
lepett meg bárkit is, hogy a román politikai elit részéről csak merev
elutasítást kapott ez az állásfoglalás. Nem lehet alku tárgya, adta meg
a hangot Liviu Dragnea, a
Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke az autonómiáról, mint elfogadhatatlan és
alkotmányellenes követelésről szólva.
Ahogy az Romániában lenni
szokott, a vélt vagy valós román érdekek dolgában az ellenzék is támogatja a
kormányt. [Ezt akár irigyelhetjük is tőlük.]
A Nemzeti Liberális Párt (PNL)
elnöke, Ludovic Orban az - országot egységes és oszthatatlan nemzetállamként
meghatározó - alkotmányra hivatkozva utasította el a magyar követelést. Tovább
megy, mert nemcsak elutasít, hanem minősít is a Népi Mozgalom Pártjának (PMP)
ügyvezető elnöke. Eugen Tomac "felesleges feszültséget szító durva
provokációnak" nevezte a magyarok nyilatkozatát. Az állította, hogy a román
állam mindig megértéssel fordult a kisebbségek felé, a magyar vezetők azonban
"kihívóan viselkednek és a románok béketűrését tesztelik" a centenárium évében.
Basescu pártja tehát mintha jobbról akarná előzni a többieket.
A politológusok azonban nem
voltak egységesek és nem is voltak teljesen elutasítók
Cristian Pirvulescu, a
bukaresti politikatudományi kar tanára úgy vélekedett, hogy az erdélyi magyarok
legitim követelése az autonómia, amelyre az 1918-as gyulafehérvári
nyilatkozatban ígéretet is kaptak a románoktól. Mielőtt magas magyar állami
kitüntetésre tennénk javaslatot, véleményének további elemeire is figyelnünk
kell. Pirvulescu elismerte, hogy az ígéreteket már az 1923-as román alkotmány
hatálytalanította, egységes államként határozva meg Romániát, tehát ez az állami
berendezkedés, amely megvalósíthatatlanná tesz minden autonómiaigényt, távolról
sem "kommunista örökség". Ő finomabban fogalmazva zsarolással vádolta az RMDSZ-t,
hiszen a magyarok szavazatai nélkül a szociálliberális kormánykoalíció a
szenátusban már nem tud elfogadni sarkalatos törvényeket, ezért az RMDSZ 2018-as
év amúgy is feszült belpolitikai légkörét a maximális engedmények kicsikarására
akarja felhasználni, ha pedig teljes elutasításba ütközik, akkor legalább az
Európai Néppárt kedvére tehet, amely nyilvános rosszallást fogalmazott meg
amiatt, hogy a magyarok szavazatai segítették az igazságügyi törvényalkotást,
amit az EU elítél.
Volt azonban, aki ennél
tovább ment: Cosmin
Gusa politikai elemző, a Realitatea hírtelevízió tulajdonosa szerint a magyar
pártok tudatosan szítanak társadalmi feszültséget a centenárium évében,
akcióikat pedig a budapesti kormány hangolja össze. Gusa ezzel magyarázta, hogy
az eltérő politikai érdekeket követő, egymással szemben személyes ellenszenvet
is tápláló erdélyi magyar pártvezetők képesek voltak közös állásfoglalásra.
Budapest tehát beavatkozott a román belpolitikába.
A
gyulafehérvári ígéretekkel kapcsolatban az egyik román felfogás az, hogy azok
soha nem léteztek, a másik, amit most Cristian Pirvulescu mondott, hogy azokat
már 1923-ban hatálytalanították. Talán jobb volna nyíltan bevallaniuk, hogy 95
éve megszegték, amit száz éve ígértek. Akár melyik szót használjuk, örömmel
állapíthatjuk meg, hogy egyik sincs ellentétben Samandra Enache kijelentésével,
aki szerint a Gyulafehérvári nyilatkozat kötelező ígéret. Kár viszont, vagy
inkább jellemző, hogy az ő többek között az aradi Charta XXI konferencián
elhangzott szavait most egyetlen sajtóorgánum nem merte idézni.