"Az irodalom pofonokat kap a színházi rendezőktől. Pofon és szánalmas jelenség, hogy az irodalom olvasója, a ponyvák szintje alatti szenzációkon edződik. "
A Himnusz és a Magyar
Kultúra egyetlen napja
Van egy ünnep, egyetlen
nap, amelyet szerencsére - kapacitás hiányában, technikai okokból - több napos
rendezvénysorozattal ünnepelünk.
Ami Kölcseyt, a reformkort
és 1848-at illeti főhelyet az irodalomban kap. Hiszen minden változást, amely
jobbítja a világot, a költő és írók közvetlen verbális ráhatása vált ki, sőt,
készít elő.
Jelen van a szakma, az utca
emberét talán hiába faggatnád, hol, melyik rendezvényen járt?
De bízol abban, leteszi a
fakanalat, kiszáll az autójából.
Talán egy nap, amikor nincs
az érdeklődés középpontjában a minden szintet alulról súroló, előrágott sorozat,
vagy valamelyik meccs ötvenedik ismétlése!
Miután nincsen elvei, a mai
ember manipulálható. Elvei és ideáljai a celebektől és a megmondóktól, a
fizetett tévébohócoktól erednek.
A "Panem et circenses". a
népnek odadobott konc, az egész világot fertőzi. Az előbbi, a kenyér - sokaknak
a kidobott kenyérhéj vagy penészedni indult sercli. Hogy a kenyér, a
néptáplálék, a mi időnkben csemegének számított? Hogy a spenót csalánlevélből
készült, hogy Fővárost alig több mint egy évtized kétszer romhalmazzá
változtatta, arra ki emlékszik?
30 féle kenyerünk van,
kenyeret a népnek!
A második a cirkusz. Ott
van naponta a televízió a maga 50-100 csatornájával. Akad néhány szabadtéri
vásár és ünnepi program.
Európára jellemző, hogy van
ellenzék és van kormány. Hogy melyik épít, melyik rombol - országonként változó.
Hogy melyik tagja az Uniónak, melyik nem, a globalizált világban, a közömbösség
és fogyasztás világában - ami az Isten adta népet illeti - jelentéktelen és
jellegtelen.
A templomokban szól az
orgona. A hangversenytermek teli vannak zenével, kultúrával és ínyencekkel.
Az irodalom pofonokat kap a
színházi rendezőktől. Pofon és szánalmas jelenség, hogy az irodalom olvasója, a
ponyvák szintje alatti szenzációkon edződik. Ideálja ma már nem a híres színész,
még kevésbe az irodalmat író és művelő író. Költő az, aki meghalt vagy eléggé
trágár egyes szerkesztőknek. A közönség ideálja lassan az ügyes, olykor
kegyetlen rabló?
Rendben vagy nincs rendben
a celebet felépítik, a szereplőt és a közszereplőt felépítik.
Száz éve még irányadó volt
a költők szava. Ma a szakma mellett a lelkes amatőrök, a közölhetőség határán
mozgó internetes költői szubkultúra érdeklődik, az is csak többé-kevésbé!
Akkor jössz rá, hogy jó
helyen jársz, a nap legjobb programján - ha az a bizonyos irodalmár vagy az
ismert vájtfülű - is ott van. Emelkedett lélekkel, a katarzis lelki
folyamatával, továbbgondolással térsz haza. Nehezen alszol el!
Nem érsz rá sajnálni a
szemben lakót, akinek szobafalnyi képernyőjéről nézhetnéd a 24 órás
tévéközvetítést, a valótlan világ minden erkölcsöt alulmúló jeleneteit, a
sorozatok sekélyes műpálmáit.
Ilyenkor sajnálni sem érsz
rá igénytelen, fogyasztó és vegetáló embertársaidat.
Ne csodáld, hogy az alantas
eszközökkel manipulált embertársaid önkéntes rabszolgái a saját maguk által
kitermelt elitnek!
Ne értetlenkedj, amikor a
permanens harmadik világháború mozaikképein csak szörnyülködnek!
Amikor Európa üldözi az
Istent, már keresztfák ácsolásával sem bajlódna, másra bízza a piszkos munkát.
Akinek van, a pénzt imádja. Akinek nincs lelke, pedig a Teremtő nem felejtette
ki az embrióból!
Hallgatod a verseket,
ámulsz a novellákon. Meghallgatod a Himnuszt elejétől a végéig, értelmező,
felkent előadótól. Ott vagy a reformkor országgyűlésében, vonulsz a
Bem-szoborhoz, hallod belső füleddel a templomi orgonát, a hitszónokot.
Az egyszerűen embernek
nevezhető egyszeri jelenséget.
Arra sem figyelsz, halott-e
már, aki írta!
A varázslat a mának szól,
ma is közelít a tél, a vén cigány helyett egy kvartett az élet hangjain ringtat,
kedvesed arany varkocsán sikongat a napfény. Észleled, hogy melletted a vonaton
haldoklik a szabaduló recski rab, de a versek, rímek, metaforák szépsége elfedi,
hogy ma is lehet gonosz a világ.
Optimista vagy, megszólít
az emberi-isteni szellem - a sugallat.
Az utcán hömpölyög a
névtelenség, káposztafejek, mintha pályakezdő színészként néznéd, de nem látnád.
Azt sem, aki nem leli honját a hazában és a "nyugati" világra ácsingózik.
Vagy mégis?
Amerre jártam az egyetemes
és a magyar kultúra napján száz-kétszáz ember tölti ki a termeket, hogy életét
megmentse, megújítsa! Hogy a magyar kultúra 364 napos apálya hétköznapjaira
ünnepmorzsákat gyűjtsön.
Radnai István