"Növekedés nélkül nincs beteljesülés. Nincs olyan család, amely tökéletesként az égből pottyanna a földre – emlékeztet Ferenc Pápa –, egy család sem tökéletes valóság, és nincs készen egyszer s mindenkorra, hanem fokozatosan ki kell bontakoztatnia szeretőképességét.” - Bíró László püspök úr januári levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2018.
január
Folytatom azoknak a gondolatoknak ismertetését, amelyek Ferenc pápa tanításából
alapul szolgáltak a Családok 9. Világtalálkozójára felkészítő lelkipásztori
útmutató összeállításánál.
A
család hivatása.
Sokan azért nem tudnak Istenben bízni, mert nem kapták meg azt, amit Tőle
kértek. Ha Isten tényleg szeretne – mondják –, akkor teljesítené kérésemet, de
nem teljesítette, tehát nem törődik velem, nem szeret engem. Valójában éppen
ennek fordítottja igaz: Isten mindnyájunkat határtalanul szereti, akkor is, ha
mi nem is figyelünk rá, akkor is, ha Vele szembeszegülünk, akkor is, ha nem
akarunk Róla tudomást venni. Isten szeretete pazarló, mindenen túláradó
szeretet. Isten szeretetének nincsenek korlátai, bőkezűen ontja minden emberre,
függetlenül vélt vagy valós érdemeinktől és gyengeségeinktől. Isten gyermekei
vagyunk, és Ő „fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, és esőt ad igazaknak és
gonoszoknak.” (Mt. 5, 45) Isten szereti az embereket, szereti családjainkat és
közösségeinket, és Isten azt akarja, hogy a szeretet örömében éljünk.
Idézzetek fel olyan eseteket, amelyek során megtapasztaltátok Isten gondoskodó
szeretetét! Milyen gondok, nehézségek megoldásában segített az Istenbe vetett
bizalom? Hogyan tudjátok gyerekeiteket rászoktatni arra, hogy bármibe
belekezdenek, kérjék Isten segítségét és bízzák magukat Őrá?
Isten
IGEN-t mond minden teremtményére – mondja Ferenc pápa –, IGEN-t mond a férfi és
a nő életet szolgáló és életre nyitott szövetségére, és IGEN-jének alapja az
Ő szeretete. Az Ő IGEN-jével kölcsönös elkötelezettség jön létre, amelyet
azonban a mi emberi szeretetünk gyengeségei, hiányosságai gyakran megsebeznek,
sőt, sutba is dobhatnak. Isten feltétel nélküli, ajándékozó szeretetével
megbízik az emberben, megalapítja a családot és bevonja teremtő munkájába:
„Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok
alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely
mozog a földön!“ (Ter 1,28) Isten emberek iránti szeretetének legfőbb
bizonyítéka a család, ezért az ember viszontszeretetéből következő feladata,
hogy terjessze, hirdesse, és Istentől eltávolodni hajlamos világunkban állítsa
helyre Isten szeretetének uralmát. Ennek a magasztos hivatásnak a család csak
akkor tud eleget tenni, ha maga is a szeretet jegyében él. Szeretet nélkül nem
élhetünk Isten gyermekeiként, házaspárként, szülőként és testvérekként.
Bízhatunk abban, hogy a Szentlélek támogatásával megkapjuk mindazt, amire
szükségünk van ahhoz, hogy azt tegyük, amit Isten tőlünk vár.
Hogyan tudjátok családi életetek mindennapjaival megmutatni, hogy Isten
szeretetében éltek? Istenbe vetett bizalmatok milyen hatással van a tágabb
családra, az idősebb generációra és a fiatalabbakra?
Növekedés nélkül nincs beteljesülés.
Nincs olyan család, amely
tökéletesként az égből pottyanna a földre – emlékeztet Ferenc Pápa –, egy család
sem tökéletes valóság, és nincs készen egyszer s mindenkorra, hanem fokozatosan
ki kell bontakoztatnia szeretőképességét.
Azzal,
hogy két fiatal házasságra lép, még nem érte el a lehető legjobb életállapotot,
még nem biztosította a holtig, vagy még tovább tartó boldogságot. Az esküvő nem
végállomás, inkább kapu, amelyen átlépve a házaspár megindul közös céljuk, a
boldogság felé. Ezen az úton a boldogsághoz nem azáltal jutunk közel, hogy egyre
többet birtokolunk, hogy egyre tekintélyesebb állapotba jutunk, hogy milyen és
mennyi diplománk van, milyen jó állást tudtunk megszerezni, mekkora házunk,
milyen ékszer-gyűjteményünk, hány autónk van, hanem az, hogy mennyit növekedtünk
bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt, menyire
növekedett szeretetünk, erősödött szeretetközösségünk Istennel és
embertársainkkal, legfőképpen házastársunkkal és családunkban. A világ szemében
mérhető gyarapodásnál – azaz Ferenc pápa szavával a terek birtokbavételénél –,
fontosabb a fejlődésünkre, növekedésünkre fordított idő. Egyedül Isten szeretete
tökéletes, földi életünkben csak haladhatunk az egyre inkább az eszményihez
közelítő szeretet felé. Szt. Ágoston a szeretetet egy lejtőn felfelé gurított
golyóhoz hasonlította: ha a felfelé hajtó erő csak egy pillanatra is kimarad, a
golyó nem csak megáll, hanem kezd visszacsúszni, kezd lefelé gurulni. Ilyenkor
nagy erőre van szükség a megállításához, és az újra felfelé való indításához. A
szeretetben minden nap haladnunk kell, ha csak egy kicsit is, de megállnunk nem
szabad. Ha pedig mégis megálltunk, vagy netán visszacsúsztunk, akkor bízzuk
magunkat Isten irgalmas, megbocsátó szeretetére. Isten irgalmából senki sincs
kizárva, bármilyen szituációban legyen is.
Idézzetek fel családi, rokoni, baráti vagy ismerősi körből olyan házasságokat,
amelyekben a növekedés elakadt, de az isteni kegyelem segítségével újra
lendületbe jött! Milyen segítséget tud családotok, közösségetek nyújtani az
ilyen családoknak?
A
házasság szentsége.
Nem társadalmi megállapodás a házasság szentsége – idézi Ferenc pápa –, nem is
üres rituálé, vagy az elköteleződés puszta szimbóluma. A szentség maga ajándék
számunkra, eszköz, amelynek segítségével Isten támogatja az eszményi házasélet
felé való haladásunkat, egész életünkön át tartó növekedésünket. Az Egyház
számára, mint a családok családja számára nagy kihívás, hogy elmélyítse ezt a
házaspároknak nyújtott támogatást a házasságra való felkészítés idején, majd
egész házaséletük folyamán. Noha mindig az eszményi családi élet felé irányít,
elismeri a jót és a kegyelem jelenlétét ott, ahol az jelen van, ideértve a
kevésbé tökéletes családi szituációkat is.
A
keresztségi kegyelem állandósítja az emberi személy alapvető szövetségét
Krisztussal az Egyházban. Ebben gyökerezik a házasságot alkotó kölcsönös
ajándék. A kölcsönös elfogadásban és Krisztus kegyelmével a házasulandók teljes
odaadást, hűséget és az élet iránti nyitottságot ígérnek Isten nevében és az
Egyház színe előtt, komolyan véve kölcsönős elköteleződésüket. A szentség nem
„dolog” vagy „erő", maga Krisztus az, aki elébe jön a keresztény
hitvestársaknak. Velük marad és erőt ad nekik, hogy fölvegyék keresztjüket és
így kövessék őt, bukásaik után fölkeljenek, bocsássanak meg egymásnak, és
hordozzák egymás terhét. A keresztény házasság jel, amely nemcsak azt mutatja
meg, hogy Krisztus mennyire szerette Egyházát a kereszten megpecsételt
szövetségben, hanem ezt a szeretetet jelenvalóvá is teszi a házastársak
közösségében. Egy testté egyesülve megjelenítik Isten Fiának nászát az emberi
természettel. Ezért szeretetük és családi életük örömeiben már itt a földön a
Bárány menyegzős lakomájának előízét kapják. (vö AL 73)
Házasságotokra készülve mennyire voltatok annak tudatában, hogy egymás iránti
elköteleződésetek egyúttal egész életen át tartó növekedésre való elköteleződést
is jelent? Hogyan tudjátok gyerekeiteknek megmutatni, hogy Krisztus szeretete
jelen van házasságotokban?
Az emberi
módon megélt és a szentség által megszentelt szexuális egyesülés a házastársak
számára a kegyelmi életben való gyarapodás útja: „nászmisztérium”. A testek
egyesülésének értékét a házassági belegyezés szavai fejezik ki: a házastársak
kölcsönösen odaajándékozzák és elfogadják egymást, hogy megosszák egymás között
egész életüket. E szavak megszabadítják a szexualitást minden kétértelműségtől.
A megtestesülésből és a húsvéti misztériumból fakadó szentség kegyelme áthatja
és erősíti a házastársak egész közös életét, köztük, a gyermekeikkel és a
világgal szövődő kapcsolataik teljes hálózatát is. Isten így juttatta
kifejezésre egész szeretetét az emberiség iránt, és bensőségesen egyesült is
azzal. A házaspárok soha nem maradnak magukra a felbukkanó kihívásokkal szemben.
Arra hivatottak, hogy elkötelezettségükkel, kreativitásukkal, a kísértésekkel
szembeni mindennapos ellenállásukkal és küzdelmeikkel válaszoljanak Isten
ajándékára, kérve az egységüket megszentelő Szentlelket, hogy a kapott kegyelem
minden helyzetben gyümölcsöt hozzon. (vö. AL 74)
Bíró
László
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista