"A Horn féle és a Gyurcsány féle magatartás a hazai baloldal kampányolási gyakorlatának két eleme: elhúzni a mézesmadzagot az emberek előtt (Horn), vagy eltitkolni a valós szándékokat (Gyurcsány). Ez az ő kampánytaktikájuknak a viszonylag tisztességes része. Tisztességesnek mondom, mert a másik részhez képest valóban az. A másik elem ugyanis, legalábbis mióta ronba döntötték a becsületet, a negatív kampány. "
Mézesmadzag, eltitkolás, rágalmazás
Száztíz éve jelent meg a Nyugat első száma. Kerek évforduló ez? És mitől kerek
egy évforduló? Mitől kerek az erdő?
Ez
utóbbira ugyan tudnék felelni, de törje csak a fejét, akit érdekel. Máshová
fogok kilyukadni. A 110 éve megjelent Nyugat egyik cikkéből kiemelek pár szót.
Igen, vállalom: tudatosan a szövegösszefüggéséből kiszakítva. A szerző: Szini
Gyula, „az új magyar irodalom utásza” – bármit is jelent ez, rég meghalt. Idén
85 éve. (Kerek évforduló?) Tehát nem tudom megkérdezni tőle, vállalja-e
szövegkörnyezetétől függetlenül a következőket:
„Az
emberi szavak nemcsak arra valók, hogy gondolatainkat elpalástoljuk velük, hanem
gyakran arra is, hogy eltakarják mondanivalónk szegénységét.”
Választási évbe lépünk. Sok szóval árasztanak el majd, amelyeket a
legkülönfélébb előadásban tálalnak majd nekünk. Átéltünk már jó pár példát. A
gondolatok elpalástolására a legnagyobbat alighanem 2006-ban alkották: „Amit
az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a
választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire
készülünk, azt megtettük. … Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két
évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.”
Szini Gyula A mese „alkonya” című írásának elején, az elbeszélés tartalmának (a
mese) és előadási módjának (stílus) egységéről szól, majd rámutat, az egység
megszűnése silány portékát eredményez. Ő a legenyhébb változatnak azt tartja,
amikor a szellemes, fordulatos, gyakorlott elbeszélő valami jelentéktelen,
érdektelen, megunt történetet annyi ravaszsággal, megjegyzéssel, fűszerrel mond
el, hogy egészen elfeledjük vagy legalábbis elnézzük neki a vékony, silány
"mesét". Erre 1994 a példa, nevezetesen Horn Gyula választási hirdetése.
Szini jelzői közül elsősorban a ravaszság illik ide. Sok olyan dolgot
fogalmazott meg ez a hirdetés, amit a rendszerváltás kolbászos kerítésében
csalódott emberek hallani akartak. Meghallották, és megszavazták. Hogy hol
ebben a ravaszság? Amikor évekkel később, a Horn kormány megbízatásának közepén,
parlamenti képviselőként rákérdeztem, hogy hol tart a választási ígéretek
megvalósítása, a következő meglepő választ kaptam, írásban: „egy párt
választási programja teljesülésének akkor sincs köze a kormánytagok
feladatkörébe tartozó ügyekhez, ha a kormányra került párt programjáról van szó.”
Aláírta 1996. november 11-én Horn Gyula. A jelentéktelen történetet még 1993-ban
a Néphazugságban, bocsánat a Népszabadságban nagy ravaszsággal előadták. A
tartalom silányságát azután a Bokros csomag jelezte.
A
Horn féle és a Gyurcsány féle magatartás a hazai baloldal kampányolási
gyakorlatának két eleme: elhúzni a mézesmadzagot az emberek előtt (Horn), vagy
eltitkolni a valós szándékokat (Gyurcsány). Ez az ő kampánytaktikájuknak a
viszonylag tisztességes része. Tisztességesnek mondom, mert a másik részhez
képest valóban az. A másik elem ugyanis, legalábbis mióta ronba döntötték a
becsületet, a negatív kampány. Bizonyos „újra-itt-van-Ron-Werber” nevéhez
fűzhető, de mostanában a szerencsétlen Nagybandó adott elő belőle néhány
szavatosságát veszített darabot.
Amit eddig mutattak, csak előjáték a következő hónapok tűzijátékához. Minél
reménytelenebb a helyzetük, annál hangosabb lesz a szövegük. Hogy kellően tudjuk
értékelni majd, amit hallunk, Szini Gyula lényeglátó mondatát érdemes szem előtt
tartani. Ide is írom hát ismét, mert az ismétlés a tudás anyja: „Az emberi
szavak nemcsak arra valók, hogy gondolatainkat elpalástoljuk velük, hanem
gyakran arra is, hogy eltakarják mondanivalónk szegénységét.”
Amúgy Boldog Új Esztendőt kívánok a kormány minden támogatójának és az egész
ellenzéknek. Mindannyiunk számára van egy jó hírem: hamarosan túl leszünk a
választáson.