|
AnSER et corvus fabulae
Tanmese a buta libákról és AZ okos hollóról
Pro-logosz
Fabulánkban van
egy hiba: nem minden lúd buta liba.
A holló sem egy
rossz madár. Az olvasó se (mind) szamár.
De a tanmese az
tanmese. S bár van vége és kezdete
(van prológ és
epilóg …) de közte a lúdláb kilóg.
A fontos, az a
közepe. Ott van a dolog veleje.
Logosz
A „német”
nyárilúd csapat tóparton sok tojást rakat,
mert működik az
ösztönük, mely súgja, akkor lesz velük
jövőre is egy
nagy csapat, ha sok tojásuk megmarad.
De hát a lúd
azért liba, nagyobb a gyomra, mint agya,
és hogy
zabáljon egy nagyot, otthagyott csapot, papot.
Hiába gágog a
gúnár, hogy „anyjukom, hát jössz-e már?”
Okos Holló csak
erre vár. Ügyes, ravasz és nem szamár.
Az őrizetlenül
maradt lúdfészekre gyorsan lecsap.
Az alkalom? Az
isteni. A tojást menten felveszi
és fellebbenve,
ügyesen, viszi mohón, de … himesen!
Fekete csőrben fehér tojás: ez már rántotta. Semmi
más.
Mert mit az
őrizetlenűl hagyott lúdfészekből holló kilop,
abból már nem
lesz kispipe. Az elröpült. A semmibe.
De a mutatvány:
kész csoda! Beláthatod. Nézz jól oda!
Végy csak
ollóval fel tojást. Vagy villanykörtét. Bármi mást.
Nem repülve.
Csak itt a földön. Ráadásul, hogy el ne törjön.
Csőgör I., Szabó T.A., 2018, Anser et corvus fabulae
BioTár Electronic, FINJ 1 * 180101
|
