A Szentatya évről évre üzenetet intéz a katolikus hívekhez a nagyböjt kezdetén. Hagyományos nagyböjti üzenetének témája 2018-ban: „A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet” (Mt 24,12).
Ferenc pápa nagyböjti üzenete
„A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet”
A Szentatya évről évre üzenetet intéz a
katolikus hívekhez a nagyböjt kezdetén. Hagyományos nagyböjti üzenetének témája
2018-ban: „A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet” (Mt
24,12).
Kedves Testvérek!
Ismét közelít felénk az Úr húsvétja! Hogy
felkészüljünk rá, az Isteni Gondviselés a nagyböjtöt adja nekünk „megtérésünk
szentségi jeleként” („évenként visszatérő gyakorlatai által”), amely jelzi és
meg is valósítja a lehetőséget, hogy teljes szívvel, teljes életünkkel
visszatérjünk az Úrhoz.
Ebben az évben is ezen üzenettel szeretnék
segíteni az egész Egyháznak, hogy örömben és igazságban élje meg ezt a kegyelmi
időt. Az ihletet ehhez Jézus szavaiból merítem, ahogyan Máté evangéliumában
olvasható: „A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet” (24,12).
Ezt a mondatot ott találjuk, amikor Jézus
a végidőkről beszél, Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén, éppen ott, ahol kezdetét
veszi majd az Úr kínszenvedése. A tanítványok kérdésére válaszolva Jézus leírja
a nagy összeomlást és azt a helyzetet, amelyben a hívők közössége találhatja
magát. A fájó események közepette hamis próféták fognak sokakat félrevezetni, s
ez azzal fenyeget, hogy kialszik a szívekben a szeretet, amely szeretet az
evangélium lényege.
A hamis próféták
Hallgassuk meg ezt a részt és tegyük fel a
kérdést: milyen formákat öltenek a hamis próféták?
Olyanok, mint a „kígyóbűvölők”, vagyis
kihasználják az emberi érzelmeket, hogy rabszolgájukká tegyék és oda vigyék
őket, ahova csak akarják. Isten hány és hány gyermekét bűvölik el a pillanatnyi
gyönyörök csábításai, amit boldogságnak hisznek! Hány férfi és nő él a pénz
illúziójának varázsában, amely valójában a haszon vagy az aljas érdekek
rabszolgáivá teszi őket! Hányan vannak, akik azt hiszik: elég, ha csak maguknak
élnek, azután a magány áldozataivá válnak!
Azok a „sarlatánok” is hamis próféták,
akik egyszerű és azonnali megoldásokat kínálnak a szenvedésekre, olyan gyógyírt,
ami azonban teljesen hatástalannak bizonyul. Hány és hány fiatalnak kínálják
hamis megoldásként a kábítószert, az „egyszer használatos” kapcsolatokat, a
könnyű, de becstelen pénzszerzést! Hányan vannak, akiket hálójába vont a
teljesen virtuális élet, ahol a kapcsolatok könnyűnek és gyorsnak tűnnek, hogy
azután drámaian bebizonyosodjon: nincsen semmi értelmük. Ezek a csalók, akik
értéktelen dolgokat kínálnak, elveszik cserébe azt, ami sokkal értékesebb: a
méltóságot, a szabadságot és a szeretetre való képességet. A hiúság csapdája ez,
amikor a páva szerepét játsszuk, azután nevetségessé válunk, s onnan nem lehet
visszafordulni. Nem kell ezen csodálkozni: az ördög, aki „hazug és a hazugság
atyja” (Jn 8,44) mindig jóként mutatja be a rosszat és igazként a hamisat, hogy
összezavarja az ember szívét. Mindnyájunk számára feladat ezért szívünkben
megvizsgálni, nem fenyegetnek-e ezeknek a hamis prófétáknak a hazugságai. Meg
kell tanulnunk, hogy ne álljunk meg az azonnali, felszínes szinten, hanem
ismerjük fel, mi hagy bennünk jó és tartós nyomot, mivel Istentől jön és valóban
a javunkra szolgál.
A hideg szív
Dante Alighieri úgy írja le a poklot, hogy
a közepén derékig jégbe van fagyva a sátán, aki az elfojtott szeretet dermesztő
légkörében él. Tegyük fel tehát a kérdéseket: Hogyan hűlhet ki bennünk a
szeretet? Mik a jelei annak, hogy kialudni készül bennünk a lángja?
Ami elfojtja a szeretetet, az elsősorban a
pénz iránti mohó vágy, „minden baj gyökere” (1Tim 6,10). Ezt követi az Isten
elutasítása, amivel együtt jár a tőle jövő vigasz elhárítása is, amikor inkább a
reménytelenséget választjuk, semmint Igéjének és szentségeinek vigasztalását.
Mindez erőszakká válik azokkal szemben, akikre úgy tekintünk, mint fenyegetésre
a magunk „bizonyosságai” szempontjából: a meg nem született gyerekekkel, az
idős, beteg emberekkel, az átutazó vendéggel, az idegennel szemben, de azzal a
felebarátunkkal szemben is, aki nem felel meg az elvárásainknak.
A teremtett világ is csendben tanúskodik a
szeretet eme kihűléséről: a földet megmérgezte az ember a gondatlanul,
odafigyelés nélkül elhajigált szeméttel; a tengereknek, amelyek sajnos szintén
szennyezettek, a kényszerű migráció számos hajótöröttjének maradványait is el
kell fedniük; az egeket, amelyek Isten terve szerint az ő dicsőségét éneklik,
olyan gépek „szántják”, amelyekből halált hozó eszközök hullnak alá.
Közösségeinkben is egyre inkább kihűl a
szeretet. Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításomban igyekeztem
leírni e szeretet hiányának legnyilvánvalóbb jeleit. Ezek: az önző lustaság, a
terméketlen pesszimizmus, az elszigetelődés és a folytonos testvérháborúk
kísértése, a világias gondolkodás, ami arra vezet, hogy csak a látszattal
foglalkozzunk, és így lehűtsük a küldetésünk hevét.
Mit tegyünk?
Ha meglátjuk magunkban és magunk körül a
most leírt jeleket, akkor ezekre az Egyház, édesanyánk és tanítónk, az igazság
olykor keserű gyógyszerével együtt felkínálja számunkra a mostani nagyböjti
időszakban az imádság, az alamizsnálkodás és a böjt édes segítségét.
Ha több időt szánunk az imádságra,
lehetőséget adunk a szívünknek, hogy felfedezze azokat a titkos hazugságokat,
amelyekkel önmagunkat csapjuk be, hogy végre Istennél keressünk vigaszt. Ő a mi
Atyánk, aki az életet akarja számunkra.
Az alamizsnálkodás gyakorlása által
megszabadulhatunk a kapzsiságtól és felfedezhetjük, hogy a másik ember a
testvérünk: amim van, soha nem teljesen az enyém. Mennyire szeretném, hogy az
adakozás valódi életstílussá váljék mindenkiben! Bárcsak követnénk
keresztényekként az apostolok példáját, és meglátnánk a másokkal való osztozás
lehetőségében az Egyházban megélt közösség kézzelfogható tanúságtételét. Ennek
kapcsán felidézem Szent Pál felszólítását, amikor a korintusi hívekhez fordult a
jeruzsálemi közösségnek szánt pénzgyűjtés ügyében: „ …mert javatokra válik”
(2Kor 8,10). Ez különösen is igaz nagyböjtre, amikor számos szervezet tart
gyűjtést nehéz helyzetben lévő egyházaknak és népeknek. Bárcsak mindennapi
kapcsolatainkban is, minden olyan testvérünkkel szemben, aki segítséget kér,
arra gondolnánk, hogy ez egy felhívás a Gondviselés részéről. Minden adakozás
alkalom számunkra, hogy részt vegyünk abban, ahogyan Isten gondját viseli
gyermekeinek. Ha ma engem használ fel arra, hogy segítsen egy testvéremen,
hogyne gondoskodna az én szükségemről is legközelebb ő, akit senki nem múlhat
felül nagylelkűségben?
Végül a böjt elveszi az erőt az
erőszakból, lefegyverez minket, jelentős alkalmat szolgáltat rá, hogy lélekben
növekedjünk. Egyrészt lehetőségünk nyílik rá, hogy megértsük: mit tapasztalnak
azok, akiknek a legszükségesebb dolgok is hiányoznak és ismerik a napi éhezés
gyötrelmeit, másrészt kifejezésre juttatja lelkünk állapotát, amely Isten
jóságára éhezik és Isten életére szomjazik. A böjt felráz, figyelmesebbé tesz
minket Isten és a felebarátaink iránt, felkelti akaratunkat, hogy
engedelmeskedjünk Istennek, aki egyedül képes betölteni éhségünket.
Szeretném, ha a hangom eljutna a Katolikus
Egyházon kívülre is, ha eljutna mindannyiótokhoz, jó szándékú férfiak és nők,
akik nyitottak vagytok Istent meghallgatni. Ha benneteket is szomorúsággal tölt
el a világon eluralkodó igazságtalanság, ha benneteket is aggaszt az a fagyos
levegő, amely megbénítja a szíveket és a tetteket, ha úgy látjátok, hogy
megfogyatkozott a közös emberség értelme, akkor csatlakozzatok hozzánk, hogy
együtt szólítsuk Istent, együtt böjtöljünk és együtt adakozzunk testvéreink
megsegítésére!
Húsvét tüze
Főként az Egyház tagjait hívom, hogy
lendülettel vágjanak neki a nagyböjt útjának, és támaszkodjanak az alamizsnára,
a böjtre és az imára. Ha olykor úgy tűnik is, hogy sok szívben kialszik a
szeretet, soha nem huny ki Isten szívében! Ő mindig nyújt számunkra új
alkalmakat, hogy újra elkezdhessünk szeretni.
Kiváló alkalom lesz idén is erre a „24 óra
az Úrért” kezdeményezés, amely arra hív bennünket, hogy a kiengesztelődés
szentségét a szentségimádás keretében ünnepeljük meg. 2018-ban ez március 9-ére,
péntekre és március 10-ére, szombatra esik, a 130. zsoltár 4. verséből merítve
ihletet: „nálad bocsánatot nyer a vétek”. Minden egyházmegyében legalább egy
templom nyitva fog maradni 24 órára folyamatosan, hogy alkalmat nyújtson a
szentségimádásra és a szentségi gyónásra.
Húsvét éjszakáján újra átéljük majd a
húsvéti gyertya meggyújtásának nagy hatású szertartását: az „új tűzből” vett
fény lassanként el fogja űzni a sötétséget és megvilágítja majd a liturgián
részt vevő közösséget. „A dicsőségesen feltámadt Krisztus világossága oszlassa
szét szívünk és elménk homályát”, hogy mindnyájan újra átélhessük az emmauszi
tanítványok tapasztalatát: meghallgassuk az Úr szavát és magunkhoz vegyük az
Eucharisztia Kenyerét, s akkor a szívünkben újra fellángol a hit, a remény és a
szeretet.
Megáldalak benneteket és imádkozom
értetek. Ne feledkezzetek meg róla, hogy imádkozzatok értem.
Vatikán, 2017. november 1.,
mindenszentek ünnepén
FERENC