A lourdes-i Szűzanya napján, február 11-én ünnepli az Egyház a betegek világnapját. Ez alkalomból a pápa minden évben üzenetet intéz a hívekhez. Idei üzenetének témája: „’ Asszony, nézd, a fiad!’... ‘Nézd, az anyád!’. Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány...” (Jn 19,26–27)
Ferenc pápa üzenete a betegek XXVI. világnapjára
A lourdes-i Szűzanya napján, február
11-én ünnepli az Egyház a betegek világnapját. Ez alkalomból a pápa minden évben
üzenetet intéz a hívekhez. Idei üzenetének témája: „’ Asszony, nézd, a fiad!’...
‘Nézd, az anyád!’. Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány...” (Jn
19,26–27)
Mater Ecclesiae (Egyház Anyja): „’
Asszony, nézd, a fiad!’... ‘Nézd, az anyád!’.
Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány...” (Jn 19, 26-27)
Kedves Testvérek!
Az Egyháznak mindig megújuló erővel
folytatnia kell a betegek és a róluk gondoskodók szolgálatát, hűségesen az Úr
megbízásához (vö. Lk 9,2–6; Mt 10,1–8; Mk 6,7–13) és követve Alapítója és
Mestere ékesszóló példáját.
Ebben az évben a betegek világnapjának
témáját a keresztre felfeszített Jézus szavai adják, amelyekkel édesanyjához,
Máriához és Jánoshoz fordul: „’Asszony, nézd, a fiad!’... ‘Nézd, az anyád!’.
Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány...” (Jn 19, 26–27).
1. Az Úrnak ezek a szavai rávilágítanak a
kereszt misztériumának lényegére. A kereszt nem reménytelen tragédia, hanem az a
hely, ahol Jézus megmutatja dicsőségét és ránk hagyományozza szerető
végakaratát, amely a keresztény közösség és minden tanítvány életének
alapszabályává válik.
Jézus szavai elsősorban Szűz
Mária édesanyai hivatásának eredetét jelentik az egész emberiség felé.
Ő különösen is Fia tanítványainak lesz az édesanyja ekkor, és gondoskodik róluk
és kíséri útjukat. És jól tudjuk, hogy az anyai gondoskodás a gyermekei felé
magában foglalja nevelésük anyagi és lelki oldalát is.
A kereszt kimondhatatlan fájdalma
keresztüldöfi Mária lelkét (vö. Lk 2,35), de nem teszi bénulttá. Éppen
ellenkezőleg, mint az Úr édesanyja az odaadás új útjára lép. A kereszten Jézus
gondoskodik Egyházáról és az egész emberiségről. Mária arra hivatott, hogy vegye
ki részét ebből a gondoskodásból. Az Apostolok Cselekedetei, amikor beszámol a
Szentlélek pünkösdi nagy kiáradásáról, megmutatja azt is, hogy Mária hozzálátott
e feladatának teljesítéséhez az Egyház első közösségében. S ennek a feladatnak
soha nincs vége.
2. A szeretett tanítvány, János, az
Egyházat, a messiási népet jelképezi. Az ő feladata, hogy elismerje
Máriát saját édesanyjának.
Ebben a elismerésben benne van az is, hogy befogadja őt, szemlélje benne a
tanítványi lét mintáját és azt az anyai hivatást is, amit Jézus rábízott
mindazokkal a gondokkal és tervekkel, amelyek együtt járnak ezzel. Ő az
Édesanya, aki létre segíti és szereti gyermekeit, akik Jézus parancsának
megfelelően képesek szeretni. Így Mária édesanyai hivatása, minden gyermeke
iránti gondoskodása átszáll Jánosra és az egész Egyházra. A tanítványok teljes
közössége részesül Mária anyai hivatásából.
3. János, mint olyan tanítvány, aki
mindenben osztozott Jézussal, tudja, hogy a Mester minden
embert el akar vezetni az Atyával való találkozásra.
Tanúságot tud róla tenni, hogy Jézus sok olyan emberrel találkozott, akik
betegek voltak lelkükben, mert szívük gőggel volt telve (vö. Jn 8,31–39) és
olyanokkal, akik testükben voltak betegek (vö. Jn 5,6). Ő mindenkinek nyújtotta
irgalmát és megbocsátását, a betegeknek fizikai gyógyulást is, mint az Isten
országa túláradó életének jelét, ahol minden könnyet letörölnek majd. Máriához
hasonlóan a tanítványok nem csak arra kaptak meghívást, hogy gondoskodjanak
egymásról. Tudják ugyanis, hogy Jézus Szíve kivétel nélkül mindenki előtt nyitva
áll. Az Isten országának Evangéliumát mindenki számára hirdetni kell és a
keresztényeknek szeretettel kell fordulniuk mindenkihez, aki szükséget szenved,
egyszerűen azért, mert személyek, Isten gyermekei.
4. Az
Egyháznak a szükséget szenvedők és betegek iránti anyai hivatása a
kétezer éves története során konkrét formákat öltött, egy sor gazdag
kezdeményezésben, amellyel a betegek felé fordult. Elkötelezettségünk történetét
nem szabad elfelednünk; ma is folytatódik szerte a világban. Azokban az
országokban, ahol létezik elégséges közegészségügy, a katolikus szerzetesrendek,
az egyházmegyék és kórházaik munkája nem merül ki abban, hogy magas színvonalú
orvosi tevékenységet végeznek, hanem arra is törekednek, hogy a gyógyítási
folyamat középpontjába az emberi személyt helyezzék, tudományos kutatásaikat az
élet és a keresztény erkölcsi értékek tisztelete jellemzi. Azokban az
országokban viszont, ahol nem elégségesek vagy egyáltalán nincsenek egészségügyi
rendszerek, azért dolgozik az Egyház, hogy mindazt nyújtani tudja az embereknek,
ami egészségük érdekében lehetséges, hogy megszüntesse a gyermekhalandóságot és
legyőzze a széles körben elterjedt bizonyos betegségeket. Mindenütt azon van,
hogy legalább gondoskodást nyújtson, ott is, ahol a gyógyítás nem lehetséges. Az
Egyház képe, mint „tábori kórház”, ahova befogadnak mindenkit, akiket megsebzett
az élet, nagyon kézzelfogható valóság, hiszen a világ egyes tájain csak a
misszionáriusok és egyházmegyék kórházai nyújtják a szükséges gondoskodást a nép
számára.
5. Az emlékezés a
betegek szolgálatában töltött hosszú időre
örömre ad okot a keresztény közösségnek és főként azoknak, akik a jelenben
végzik ezt a szolgálatot. Ám a múltra főképpen azért tekintünk, hogy most
gazdagodjunk belőle. Tanulnunk kell belőle: a betegek szolgálatára létrehozott
intézmények számos alapítójának életáldozatig is elmenő nagylelkűségéből; abból
a szeretetből fakadó találékonyságból, ami az évszázadok során létrejött
kezdeményezéseket jellemezte; az elkötelezett kutatásból, amely a betegek
számára újabb és megbízható gyógymódokat keres. A múltnak ez az öröksége segít
bennünket abban, hogy megtervezzük a jövőt. Például abban, hogy megőrizzük a
katolikus kórházakat az anyagias szemlélettől, amely az egész világon az
egészségügyet a piac részévé teszi, s így végül kizárja a szegényeket. Az okos
szervezés és a szeretet azt kívánja meg, hogy a beteg személy méltóságát tartsák
tiszteletben és mindig ez álljon a gyógyítás középpontjában. Ezeket az elveket
kell követnie azoknak a keresztényeknek is, akik állami intézményekben
dolgoznak, és akiknek szolgálatukkal az Evangéliumról kell hiteles tanúságot
tenniük.
6. Jézus Egyházára hagyta gyógyító
hatalmát:
„Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: […] ha betegekre teszik a
kezüket, azok meggyógyulnak” (Mk 16,17–18). Az Apostolok Cselekedeteiben
olvassuk a Péter (vö. ApCsel 3,4–8) és Pál (ApCsel 14,8–11) által végbevitt
csodák leírását. Jézus adományának megfelel az Egyház feladata, amely tudja,
hogy ugyanazzal a gyengéd és együttérző tekintettel kell a betegekre néznie,
mint az Úrnak. Az egészségügyben végzett lelkipásztori munka szükséges és
lényegi feladat marad és az is fog maradni mindig, amelyet megújult lendülettel
kell végezni az egyházközségi szinttől a legkiválóbb egészségügyi központokig
mindenütt. Nem feledkezhetünk itt el arról a gyengédségről és kitartásról,
amellyel számos család gondoskodik tulajdon gyermekéről, szüleiről, rokonairól,
akik krónikus betegségben vagy súlyos fogyatékosságban szenvednek. A családon
belül végzett gondoskodás az emberi személy iránti szeretetről szóló rendkívüli
tanúságtétel, megfelelő elismerés jár érte és megfelelő intézkedésekkel
támogatni is szükséges azokat. Így ebben az egyházi küldetésben részt vesz
minden orvos és ápoló, pap, szerzetes és önkéntes, a családtagok és mindazok,
akik betegekről gondoskodnak. Olyan közös felelősség ez, amely gazdagítja
hétköznapi szolgálatunk értékét.
7. Szűz Máriára, a gondoskodó szeretet
édesanyjára bízunk mindenkit, aki testében vagy lelkében beteg, hogy támogassa
őket reménnyel. Azt is kérjük tőle, hogy segítsen befogadó emberekké válnunk
beteg testvéreink irányában. Az Egyház jól tudja, hogy különleges kegyelemre van
szüksége ahhoz, hogy megfeleljen evangéliumi szolgálatának a betegekről való
gondoskodásban. Ezért imádkozzunk mindnyájan együtt az Úr édesanyjához kitartó
könyörgéssel, hogy az Egyház minden tagja megélje szeretettel az élet és az
egészség szolgálatára szóló hivatását. Szűz Máriát kérjük a Betegeknek ezen a
XXVI. Világnapján: segítsen a betegeknek, hogy szenvedéseiket az Úr Jézussal
közösségen éljék meg, és támogassa azokat, akik gondoskodnak róluk.
Mindnyájukra, a betegekre, az egészségügyi dolgozókra és az önkéntesekre is
szívből adom apostoli áldásomat.
Vatikán, 2017. november 26., Krisztus
Király ünnepén
FERENC
Forrás: MKPK Sajtószolgálat