"Igen, így egybemondva emlegették őt legtöbbször. Vagy főorvos úrként, olykor Rácz Laci bácsiként, netán Rácz főnökként. Ki, miként ismerte, ki hogyan viszonyult hozzá. Nem tudom, tudták-e, hogy a legelsők között indult el Erdélybe, segéllyel megpakolva akkor, amikor még Temesváron dörögtek a fegyverek?"
Pálmai Tamás
Ráclaci
Igen,
így egybemondva emlegették őt legtöbbször. Vagy főorvos úrként, olykor Rácz Laci
bácsiként, netán Rácz főnökként. Ki, miként ismerte, ki hogyan viszonyult hozzá.
Nem tudom, tudták-e, hogy a legelsők között indult el Erdélybe, segéllyel
megpakolva akkor, amikor még Temesváron dörögtek a fegyverek?
Magam
1990-ben ismertem meg őt, mikor Békésre kerültünk. Ő találta ki, hogy az
idekerülő nem Magyarországon végzett orvosoknak vizsgázniuk kell, mielőtt
munkába állnak és előtte három hónapot dolgozniuk kell a békéscsabai kórházban.
Mit mondjak, nem voltunk túlságosan lelkesek az ötlettől, de elfogadtuk, mert
”ez volt.” Dolgoztam a „kettes belen” és rengeteget profitáltam belőle. Hagytak
kibontakozni, tanítottak és rengeteget okultam, hála a „rettegett”, de velem
nagyon emberséges Szentgyörgyi főorvos úrnak és Péter József adjunktus úrnak.
Aztán tanultam a vizsgára és megjelentem a négy tagú bizottság előtt: Rácz
főorvos, Garay főorvosnő, Márkus Vera osztályvezetőnő és Bereczki Aranka
főorvosnő (ÁNTSZ) alkották a „vallatóbrigádot”. Komolyan vették a feladatot és
én is a legjobb tudásom szerint válaszoltam. Ebből a találkozásból aztán
barátságok születtek és jó ismeretségek. Márkus és Bereczki főorvosnők, míg
funkcióban voltak segítő partnereimmé váltak. Garay doktornővel máig tart a jó
kapcsolat, és Rácz főorvos úrral minden nap közelebb kerültünk egymáshoz,
egészen betegségéig. Mikor feleségem munkahelye megszűnt a konzervgyárban -
figyelve az idők szavára - azonnal befogadta itt, Békésen, szakrendelést
indítva. Jó volt ez mindenkinek, nekünk és a városnak is.
Aztán
láttam elkötelezettségét a rendelőintézet iránt, és méltányoltam azt, ahogy
odaállt Izsó Gábor mellé és minden összeköttetését felhasználva lobbizott a
fürdő felújításáért, gyógyfürdővé nyilvánításáért. Igazi lokálpatriótaként nem a
pártszíneket nézte, hanem a városa érdekét. S ha már pártokról beszélünk: akkor
veszítettem el „politikai szüzességemet”, mikor két akkori barátom bíztatására
Erdős Norbert mellett kampányoltam. Rácz főorvos ellenében, de nem ellene.
Miután - kicsit váratlanul - elveszítette az országgyűlési választást, egy
szóval, egy gesztussal nem tett szemrehányást, mégis úgy éreztem, meg kell
keresnem és elnézést kell kérnem, ha a kampány hevében akaratlanul is
megbántottam. Megtettem. Meghallgatott, átölelt és azt mondta, hogy szót sem
érdemel az egész. Aztán megnyertük a helyi választást, ő listás „ellenzéki”
lett. Mindenki meg volt győződve, hogy első dolgunk lesz megválni tőle.
Egyeztettem polgármester úrral, a képviselőtársakkal és megkerestem őt az
irodájában. Elmondtam, hogy nekünk a tudása a lényeg, az elkötelezettsége. Ezért
szeretnénk, ha maradna igazgató. Ha megmaradna a rendelőintézet, sőt fejlődne
tovább. Láthatóan jól esett neki, de nem hatódott meg. Ám, amikor azt mondtam,
hogy szeretnénk, ha ő maradna az egészségügyi bizottság elnöke is, hisz
kisujjában van az egész, míg én nagyon kezdő volnék, nos, ekkor elkönnyesedett a
szeme. Míg ebben a pozícióban dolgozott méltóan képviselte pártját, de sosem
volt vadul és vakon pártpolitizáló, mindig igazi konstruktív ellenzéki maradt.
Valakinek említettem minap, hogy a katolikus volt, a templomban fogjuk
búcsúztatni, mire az illető azt mondta: nem katolikus volt, hanem kommunista.
Lehet. Én nem ismertem „anno” őt, de, ha minden „kommunista” ilyen lett volna,
mint ő, akkor kicsit tán előbb volna az ország és nem önfia vágná sebét folyton.
Mert, ha kintről veszély fenyeget, össze kellene zárni, pártocskáktól
függetlenül, hogy legalább a hátunk védve legyen…
Persze, nincsenek hibátlan emberek, Mi sem vagyunk, voltunk azok. Sem én, sem
főorvos úr. De tán igyekszünk, igyekeztünk. Ki-ki a legjobb tudása, a benne
rejlő emberség szerint. Aztán a többit majd úgyis eldönti a Fennvaló, mikor
megmutatja az utunk: égni, tisztulni vagy egyből megpihenni mehetünk. Jó utat,
főorvos úr!