"Minden vallásszociológiai felmérés és minden tapasztalatunk arra utal, hogy ez a nemzeti szintű megtérés még várat magára. A kudarc az imádkozni tudók nagy felelőssége. A jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalom lehet a fordulatra. Fohászkodjunk érte!"
Surján László
Megtérünk-e?
Az
elmúlt napokban sokszor belém villant egy sor: „Veszni indult István öröksége”.
Ahogy magamban dúdolgattam, eszembe jutott még az is, hogy „Szállj közénk és
sírj te is velünk, / Vigasztald és mentsd meg nemzetünk.”
Az
volt a benyomásom, hogy egy Trianon utáni műről van szó. A fenti három sor
alapján nem volt gond megtalálni az egész szöveget, amiből kiderült, hogy a
nemzet vallástalansága a panasz oka, a szöveg nem gyászt hirdet, hanem
bűnbánatot. Ahhoz, hogy a szerző eredeti szándékát megsejtsük, tudni kellene,
hogy ki ő és mikori a mű. Erre viszont sokáig nem találtam adatot. A Csemadok
népzenei adatbázisában megvan a dallam is, a szöveg is, úgy ahogy azt 1994-ben
Pereden gyűjtötte Ág Tibor egy bizonyos 1924-ben született Tyúkos Ferencné Varga
Annától.
A Csemadok oldalán
a 70 éves adatközlő hangján meg is
hallgathatjuk az éneket.
Tovább kutakodva megtaláltam, hogy 1909-ben a Kalocsai Érseki Főgimnáziumban a
Mária Kongregáció tagjai december 8-án tartott ünnepélyükön, - érdekesség, hogy
az érettségi előtt álló báró Apor Vilmos is szerepelt egy színdarabban, - egy
fúvószenekar előadta Kerling Jánosnak az „Óh Nagyasszony, nemzetünk reménye”
című szerzeményét. További keresgélés után kiderült, hogy már 1901-ben is
énekelték Bécsben, a Pázmáneumban, mégpedig Ferenc József jelentlétében. (Kerling
János jezsuita 1871-ben született és 1962-ben halt meg. Egy időben a pécsi
jezsuita gimnázium igazgatója volt. Kalocsán hittant és magyart tanított.)
Megvan tehát a szerző és egyértelmű, hogy az ének még nagy nemzeti tragédiánk
előtt keletkezett. Miért érdekes ez? Trianonra daccal, felháborodással és
önsajnálattal reagáltunk, a bűnbánat nem volt jellemző. De Kerling atya mintha
jósként fogalmazott volna: Veszni indul István öröksége… Jelen idő. Feltéve, ha
a Csemadok gyűjtése pontos (ld. lentebb a szöveget). Az én emlékemben múlt idő
szerepel. A Google és az Arcanum adatbázis által felkínált változatok is mind
múlt időben fogalmaznak. Jóslatról akkor beszélhetünk, ha a Nagy Háború előtt
valóban az indul szó szerepel. Erre azonban dokumentumunk nincs.
Ha
a jóslás kérdését elvetjük, akkor a jelen vagy múlt idő alkalmazása voltakép
mindegy. Ami veszni indult, nem veszett el teljesen, ami veszni indul, még
nem pusztul, csak pusztulással fenyeget. Még megmenthető. A szerző tanárember, a
fiatalok alvó hitéből indult ki, de a nemzet egészét sürgette a megtérésre.
Minden vallásszociológiai felmérés és minden tapasztalatunk arra utal, hogy ez a
nemzeti szintű megtérés még várat magára. A kudarc az imádkozni tudók nagy
felelőssége. A jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalom lehet a
fordulatra. Fohászkodjunk érte!
1. Ó,
Nagyasszony, nemzetünk reménye,
Rád szegezzük könnyes szemeink,
Veszni indul István öröksége,
Szép kertedben ős erényeid.
Szállj közénk és sírj te is velünk,
Vigasztald és mentsd meg nemzetünk.2. Ifjúságnak
hófehér virága,
Porba hullott, alszik szent hite,
Hol szerelmed, szereteted lángja
Nem hevít kihűlt magyar szívet.
Szép Nagyasszony, hullajts könnyeket,
Könnyeiddel mentsd meg nemzeted!3. Ó, magyar nép
apraja és nagyja,
Ölts magadra bűnbánó ruhát,
Mely keserves fájdalmaid jajja,
Töltse be a vétkező hazát.
Hozzá sírj csak, sírj, hisz még szeret,
Jó Nagyasszony, mentsd meg népedet.