"Semmivel sem lehet jobban igazolni Trump elnök állandó hadakozását a média hazugságok ellen, mint a Ferenc pápáról kialakult torzképpel. Az ő türelmes, befogadó szeretetet hirdető szavait a migrációpártiak egyoldalúan értelmezték, majd zászlóra tűzték, ezért a migrációt ellenzők a pápát migránssimogató, bugyuta vagy épp rosszszándékú liberálisnak tartják. " - pedig ennek az ellenkezője az igaz.
Surján László
Ferenc pápa a
migrációról
Semmivel sem lehet jobban igazolni Trump elnök
állandó hadakozását a média hazugságok ellen, mint a Ferenc pápáról kialakult
torzképpel. Az ő türelmes, befogadó szeretetet hirdető szavait a migrációpártiak
egyoldalúan értelmezték, majd zászlóra tűzték, ezért a migrációt ellenzők a
pápát migránssimogató, bugyuta vagy épp rosszszándékú liberálisnak tartják. Most
bemutatok egy részletet még a migrációs hullám csúcsán készített egyik
interjújából, amelyet
Aura Vistas Miguel
portugál újságírónő készített vele.
A szöveget kicsit megrövidítettem, de az
üzenetet nem változtattam meg.
Ferenc pápa első tétele azonos a magyar
kormány álláspontjával: a problémát keletkezésnek helyén kell megoldani. A
második tétel a befogadás kötelezettsége, ez azonban a már úton lévőkre, a
tengernek kiszolgáltatottakra vonatkozik. A harmadik tétel az elmaradt
gyermekáldásról szól, kiáll az anya-Európa mellett és kárhoztatja a
nagymama-Európát. Nehéz nem felismerni ebben a magyar kormány
családpolitikájával való párhuzamot. A negyedik tétel pedig a biztonság. A pápa
soha nem állt ki az illegális migráció mellett, azaz szerinte kormányzati
kötelezettség az állampolgárok védelme. Figyelmeztet a terrorizmus veszélyére
is. Ötödik tétel az európai munkanélküliség, ami nyilvánvalóan a befogadásnak is
korlátot szab. Végül a pápa egyik fontos gondolata: Föld javainak igazságtalan
eloszlása, mint az egész probléma gyökere. Minderről az átlagos
médiafogyasztónak halovány fogalma sincs. Gyomorforgató volt látni, hogy az
egyház tevékenységét minden létező módon támadó politikusok a Ferenc pápáról
festett hamis képre támaszkodva vádolták a magyar kormányt. Még a jószándékú
média is becsapódhat a liberális hírmonopólium miatt. Ha a lent bemutatott az
interjúból csak a dőlt betűkkel írott részeket idézik, máris kész a hamisítás.
Tudom, szélmalomharc megváltoztatni egy már rögzült gondolatot, de mégis,
megpróbálom menteni a menthetőt, bizonyítani, hogy a felebarátunk iránti
szolidaritás a pápa gondolkodásában egészen más hangsúlyt kap, mint a Wir
schaffen das felelőtlensége.
Lássuk akkor az idézetet:
– A menekültválság
kellős közepén készítjük ezt az interjút. Szentatya, ön miként éli meg ezt a
helyzetet?
–
Ez a jéghegy csúcsa. Látjuk ezeket a menekülteket, ezeket a szegény embereket,
akik menekülnek a háború elől, az éhség elől, de ez csak a jéghegy csúcsa.
Az ok a kegyetlen, igazságtalan
társadalmi-gazdasági rendszer,
mert a gazdasági rendszeren belül, mindenen belül, a középpontban mindig a
személynek kell állnia. A ma uralkodó gazdasági rendszer pedig eltávolította a
személyt, és a középpontba a pénzisten, a divat bálványa került. A világ
lakosságának 17 százaléka birtokolja a vagyon 80 százalékát.
– A legszegényebb
országok kizsákmányolásának középtávon az a következménye, hogy mindezek az
emberek most Európába akarnak jönni.
–
Ami ugyanaz, mint ami a nagyvárosokban történik. Miért jönnek létre a
nyomornegyedek a nagyvárosokban? Vidékről érkezett emberekről van szó, mert
mások kivágták az erdőket, monokultúrát hoztak létre, ezek pedig elveszítették a
munkájukat. A migránsok Európába jönnek, helyet keresnek maguknak. Európa
számára pedig ez meglepő.
– De ön, Szentatya,
amikor Strasbourgban volt, azt mondta, hogy az okokkal kell foglalkozni, nem
csak a következményekkel. Úgy tűnik azonban, hogy senki sem hallotta ezt meg,
most pedig láthatjuk ennek következményeit…
–
Ahol az ok az éhség, munkalehetőségeket kell teremteni,
beruházásokat kell végrehajtani. Ahol az ok a háború, békét kell teremteni. Ma a
világ önmagával szemben visel háborút, de a földdel szemben is, hiszen
elpusztítja a földet, a közös otthonunkat. Az északi sarkvidéken a jegesmedve
egyre északabbra megy, hogy meg tudjon élni.
– Úgy tűnik, figyelmen
kívül hagyjuk az ember és a sorsa iránti aggódást. Ön miként látja Európa
mostani reakcióját, amely sokféle álláspontból tevődik össze: vannak, akik
falakat emelnek, mások a vallásuk szerint válogatnak a menekültek közül, ismét
mások arra használják ezt a helyzetet, hogy populista beszédeket tartsanak.
–
Mindenki a maga kultúrájából kiindulva ad értelmezést. Időnként pedig az
ideológiai értelmezés vagy eszmék hangsúlyozása könnyebb, mint tenni a dolgokat,
könnyebb, mint szembenézni a valósággal. Távolodjunk most el Európától, és
nézzünk egy másik jelenséget, amely nagyon elszomorított engem. Ott vannak a
rohingyák, akiket elűztek országukból, a nyílt tengeren hajóznak, odaérnek egy
kikötőbe vagy egy tengerpartra, az ottaniak pedig adnak nekik enni, inni, de
aztán visszakényszerítik őket a tengerre. Nem fogadják be őket, vagyis
hiányzik a befogadási készség az
emberiségből.
– Mert hiszen nem
tolerálásról van szó; hanem toleranciánál többről, befogadásról.
–
Befogadni, befogadni az embereket. Befogadni, akárki jöjjön is.
A migráció jelensége valóság, de szeretnék
megemlíteni egy témát, vagyis, hogy amikor üres tér keletkezik, az emberek
igyekeznek betölteni azt. Ha egy
országban nem születnek gyermekek,
jönnek a bevándorlók, hogy elfoglalják a megüresedett helyet. A születések
arányára gondolok Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban. Azt hiszem,
közel van a nulla százalékhoz. Ha pedig nincsenek gyermekek, akkor üres helyek
vannak. A saját családomban hallottam az olasz unokatestvéreimtől: „Nem,
gyerekeket nem, inkább szeretnénk utazni a szünidőben, vagy vásárolni egy
villát, vagy ezt, vagy azt.” Aztán pedig az idősek egyedül maradnak. Azt hiszem,
Európa az előtt a nagy feladat előtt áll, hogy ismét anya-Európa legyen, és nem
nagymama-Európa.
– De az érkező
menekültek befogadásának ez a kihívása az ön nézőpontja szerint igen pozitív
lehet Európa számára. Ez egy jótékony hatású dolog? Egy provokáció? Végül is
bizonyos értelemben Európa felébredhet, irányt változtathat?
–
Elképzelhető. Az is igaz, el kell ismernem, hogy a területi biztonság feltételei
ma nem ugyanazok, mint a múltban, mert négyszáz kilométerre Szicíliától egy
végletesen kegyetlen terrorista gerillaharc folyik. Akkor pedig fennáll a
veszély, hogy ide is átterjed.
– Vagyis elérhet
egészen Rómáig.
–
Így van. Senki sem biztosította Róma védettségét, nem igaz? De lehet
óvintézkedéseket hozni, az emberek pedig, akik jönnek, mind dolgozni jönnek. Van
itt egy másik probléma, mégpedig az, hogy Európa nagyon nagy
munkaerőpiaci válsággal
küzd. Három országról beszélek, Európa három
fontos országáról. A huszonöt éven aluli fiatalok munkanélkülisége az egyik
országban 40 százalék, a másikban 47 százalék, a harmadikban pedig 50 százalék.
Munkaerőpiaci válság van. A fiatalok nem kapnak munkát. Jön egy menekült
mindenféle biztonsági intézkedések
közepette, és be kell fogadni,
mert ez a Biblia egyik parancsolata.
– Az eszményi azonban
az lenne, ha nekik nem kellene elmenekülniük, ha saját földjükön maradnának,
nem?
–
Igen, nyilvánvalóan.
Forrás: L’Osservatore Romano, 2015. szeptember 14-15., 5. oldal. A fordítás a
piarista Tőzsér Endre munkája, a szöveg rövidítés nélkül elérhető
ide kattintva.