"Manapság az embert sok minden sokfelé csábítja, látszólag rengeteg lehetőség közül választhat. Igazán boldog azonban csak akkor lehet, ha az Isten által számára kijelölt útra lép. Ezt kell megtalálnia, erre kell irányítania lépteit. Mindenkinek magának kell megtalálnia ezt az utat, addig kell keresnie-kutatnia, amíg meg nem érti, hova hívja-küldi Isten. ” - Bíró László püspök úr szeptemberi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2019.
szeptember
Különös ünnepélyességgel készült a család a vacsorához, meg akarták ünnepelni
frissen érettségizett fiúkat. A fiú ragyogott, kezében az érettségi
bizonyítvánnyal fogadta a szülők, testvérek, nagyszülők, nagybácsik és nagynénik
gratulációját. Én is nagyon vártam ezt a percet – mondta –, most már papírom van
róla, hogy érett vagyok, felnőttnek számítok, egyébként hét hónapja már
hivatalosan is nagykorú vagyok. Boldog felszabadultságot érzek, most már mindent
úgy intézhetek, ahogy azt én látom jónak. Élhetek szabad akaratommal, azok a
kötelékek, amelyek akaratomon kívül mostanáig rám nehezedtek, most már nem
kötnek senkihez és sehová. Elmehetek külföldre, megválaszthatom, hogy kivel
milyen kapcsolatot létesítek, mivel foglalkozom, nem köt semmi. Persze hálásan
köszönöm mindenkinek, amit eddig értem tett. Úgy érted – nézett rá kérdően apja
–, hogy például az a tény, hogy akaratodon kívül és beleegyezésed nélkül
magyarnak születtél, most, hogy érett, nagykorú vagy, többé nem jelent számodra
semmit, sem kötelezettséget, sem lehetőséget? Vagy azért – szólt közbe az egyik
nagynéni, a fiú keresztanyja –, mert ehhez a családhoz nem te akartál tartozni,
most már éretten-nagykorúan függetlenítheted magadat a családtól?
A
mai szekularizált és demokratikus társadalmakban általánosan elismerik, hogy
minden embernek veleszületett emberi joga, hogy tiszteljék, hogy mindenkit
megillet az emberi méltóság és a szabadság, ezt a törvénynek is el kell
ismernie. A szabadság azt jelenti, hogy mindenkinek joga van amellett dönteni,
ami őt boldoggá teszi, feltéve, ha ezzel másoknak nem okoz kárt. Az ésszerű és
igazságos társadalom tiszteletben tartja minden egyes ember döntési szabadságát
és a boldogsághoz való jogát, megvédi a polgárait attól, hogy mások
szabadságjogainak gyakorlásából számottevő hátrányuk származzon. Mindenki
szabadon élhet a piac kínálta lehetőségekkel, fogyaszthat és árukat hozhat
létre, ezeket fogyasztásra felkínálhatja. A piac működését olyan törvények
szabályozzák, amelyek a dolgok és emberek értékét csupán a gazdasági haszon
szempontjából mérlegelik, az erkölcsi szempontokat ezek alá rendelik. Semmi sem
garantálja tehát az egyének esélyeinek egyenlőségét, ennek következményeként a
fogyasztói társadalmakban egyre mélyülnek a társadalmi ellentétek, nőnek a
szegények és gazdagok közötti különbségek.
Mondjatok példát olyan jelenkori, vagy a múltban végrehajtott állami
intézkedésekre, amelyek során sokak szabadságjogainak érvényesülése sérült!
A
szekularizált társadalom semmibe veszi az egyén egyediségét, egyre több munkát
és mérhető eredményeket követel, a sikert isteníti, a kudarcot megveti, a szexet
pedig kikapcsolódásnak, nem pedig tartós és kreatív partnerkapcsolatnak tartja.
Mindez nagyon is nyilvánvaló következménye annak, hogy a mai ember nem hisz
abban, hogy minden egyes ember Isten alkotása. Sőt, mivel Isten teremtett
világába nemcsak az emberi faj tartozik, ami igaz az emberre, igaz az összes
többi létezőre is. Tehát nem tekinthetjük a körülöttünk lévő világot
zsákmánynak, amelyből azt és annyit veszünk el magunknak, amit és amennyit csak
megkívánunk. Az ökológiai krízis idején egyre sürgetőbbé válik, hogy belássuk: a
teremtett világ nem a tulajdonunk, bár Isten nekünk készítette, de előbb
kapcsolódik Istenhez, és csak utána hozzánk.
Az
emberi világ csak úgy, mint a természet, titokzatos módon Istenhez kapcsolódik,
Isten nekünk szánt ajándéka. Ha tisztelettel és szeretettel bánunk az emberekkel
és a teremtett világ egészével, az nemcsak ezt az alapvető hozzáállást fejezi
ki, hanem azt is, hogy nyitott szívvel, reménykedve várjuk, hogy az adott
helyzetben számunkra feltáruló világ Isten milyen ajándékát rejti. Ez egyszerre
önzetlen, hiszen nem az számít, hogy én mit várok a teremtett világtól, hanem
az, hogy Istennek mi a célja vele, ugyanakkor önző is, amennyiben felismerem,
hogy én magam sem tölthetem be Isten nekem szánt tervét, ha a többiek élete nem
illeszkedik Isten tervébe. Minden ember felelős tehát azért, hogy mindenki
szabadon élhessen az Isten által felkínált ajándékokkal.
A teremtés hatodik napján „Isten látta, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon
jó.” (Ter 1, 31) Hogyan tudod gyerekeidet rávezetni arra, hogy mindenben
meglássák a jót, a nehézségekkel pedig Istenbe vetett bizalommal szálljanak
szembe?
A
keresztény ember számára az emberi méltóság – és így az emberi jogok bármilyen
eszméje – azon a felismerésen alapszik, hogy eredetileg minden egyes személy
Istenhez kapcsolódik, még mielőtt bárkivel vagy bármivel kapcsolatba kerülne.
Isten örökkévaló célja határozza meg, hogy kik vagyunk és kivé válhatunk, és ezt
semmilyen e
világi erő vagy körülmény nem változtathatja meg. Az ember elutasíthatja ezt a
hivatást, és megteheti, hogy makacsul nem vesz róla tudomást, de Isten nem
szűnik meg őt hívni és neki felajánlani mindazt, ami hivatásának betöltéséhez
szükséges. És hogy milyen mértékben fogadjuk vagy utasítjuk el ezt a hívást,
annak örökkévaló következményei vannak.
Ez
azt jelenti, hogy valahányszor egy másik emberrel találkozom, misztériummal
állok szemben. Életének, egzisztenciájának van egy olyan rétege, amely
hozzáférhetetlen számomra, és amely fölött nincs hatalmam, mert az csakis az
Istennel való viszonyában létezik. Isten mindenkit külön-külön „titokban” szólít
meg, akár hallgat rá, akár nem törődik vele. Üzenetéhez senki más nem férhet
hozzá, csak a megszólított. Minden embernek tisztelettel tartozom – ez része
annak a tiszteletnek, amellyel Istennek tartozom, aki létrehív és éltet
mindannyiunkat –, éspedig nem azért, mert veleszületett jogai vannak, amelyeket
megkövetelhet és érvényesíthet, hanem azért, mert van az életének egy olyan
dimenziója, amelyet a maga teljességében soha meg nem ismerhetek. Ebből a
dimenzióból érkezett a világba az isteni tervbe illeszkedve, egyedi
képességekkel és lehetőségekkel felruházva. A keresztények nem azért
elkötelezettjei az emberi jogoknak és az emberi méltóságnak, mert ezeket a
törvény garantálja, hanem azért, mert erre indítja őket az Istennek és a minden
embernek kijáró tisztelet.
Az
emberi világban tehát senki sem felesleges, senki sem „selejt”. Mindenkire
szükség van a közjó érdekében. Egy emberi élet kudarca azért tragikus és
rettenetes, mert így Isten tervéből valami egyedi és megismételhetetlen hiúsul
meg. Az evangélium azt tanítja, hogy az emberi személynél semmi sem hasonlít
jobban Istenhez, és egyetlen emberi személy értékesebb minden más lénynél.
Minden egyes ember méltó a tartós és megkülönböztetett figyelemre, teljes
odaadást és törődést érdemel, akár szegény, akár gazdag, akár egy napig él, akár
kilencven évig. Egy ember értékét nem állapíthatjuk meg pusztán abból, hogy
mennyire sikeres vagy produktív. Az értékességnek van egy olyan dimenziója, amit
nem lehet és nem is kell sikerekkel bizonyítani, és aminek semmi köze a
társadalmi elvárásokhoz. Ugyanígy tiszteletet érdemelnek és törődnünk kell
azokkal is, akik nem felelnek meg egyre türelmetlenebb és egyre többet követelő
kultúránk elvárásainak, akik nem tudják felvenni a túlfeszített tempót. A
keresztény emberszemléletből – amely szerint az Istennel való viszonyunk minden
egyéb kapcsolatot megelőz – következik a munka és a kitartó igyekezet
tisztelete, de az is, hogy értékes a pihenés, és értékes az a képességünk, hogy
nemcsak adni tudunk, de elfogadni is.
Milyen módon tudod tisztelettel elhárítani a te emberi méltóságodat semmibe
vevők ellened irányuló támadását anélkül, hogy magad és családod ennek kárát
látná?
A
házasságban is két misztérium találkozik, és több évtized sem elég ahhoz, hogy
mindketten megfejtsék egymás titkát. A szexuális vonzalom idővel veszíthet
szenvedélyességéből, de a másik személy egyedisége folyamatos izgalom és
vágyakozás forrása marad. Nem azért van válságban a szexuális erkölcs a fejlett
világban, mert nem tartunk be bizonyos szabályokat, hanem azért, mert nem
érzékeljük, hogy a másik ember misztérium, és így nem halljuk meg a hívást, hogy
személyiségének titkával egy életen át ismerkedjünk, és egy életen át
gyönyörködjünk benne.
Édes fiam – szólalt meg a fiú édesanyja –, amikor majd’ húsz éve megtudtam, hogy
érkezel, hálát adtam Istennek, és arra kértem, hogy segítsen téged egész
életedben, adja meg neked azt, hogy megértsed: mit kíván tőled Isten, mire hív,
hogy ott keresd a boldogságodat, ahol azt Ő számodra elkészítette. Manapság az
embert sok minden sokfelé csábítja, látszólag rengeteg lehetőség közül
választhat. Igazán boldog azonban csak akkor lehet, ha az Isten által számára
kijelölt útra lép. Ezt kell megtalálnia, erre kell irányítania lépteit.
Mindenkinek magának kell megtalálnia ezt az utat, addig kell keresnie-kutatnia,
amíg meg nem érti, hova hívja-küldi Isten. És ha te úgy érzed, hogy Isten téged
a világ túlsó végére hív, hogy ott teljesítsd akaratát, akkor fájdalommal, de
boldogan fogom én is mondani: Uram, legyen meg a te akaratod!
Bíró
László tábori püspök
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista