Nemzeti öntudat GDP-ben elmesélve

Tomka Béla A trianoni béke gazdasági hatásairól írt elemzésé tovább gondolva két tanulság adódik: a.) Trianon valódi tragédiája nem gazdasági természetű. b.) Jelenlegi teljesítményünk tiszteletreméltó ugyan, de még messze nem elég.

Nemzeti öntudat GDP-ben elmesélve

Szívesen számítom magam a GDP kritikusai közé, hiszen lényeges és fontos
értékeket nem fejez ki, például a gyermeknevelés sincs benne a „kosárban”. Bár
nálam komolyabb kritikusai is vannak, akik komolyan törekednek egy a GDP-nél (és
rokonainál) jobb mutató kialakítására, ma mégis ez az, amit akár a nemzetek
egymáshoz viszonyított teljesítményét számszerűsíthetjük, akár egy gazdaság
időbeli változását nyomon követhetjük.

Trianonról aláírása
idején az volt a közvélekedés, hogy Magyarország a megcsonkítás után
életképtelen. Mivel még létezünk, nyilvánvaló, hogy ez szerencsére tévedés volt.
Tomka Béla[1]
megvizsgálta a trianoni béke gazdasági következményeit, azaz az egy főre eső
GDP-re kifejtett hatását:

Az
ő adataiból készített grafikon tíz esztendőként mutatja, hogy hány dollárral
változott az egy főre eső GDP a mindenkori Magyarországon. Hogy az első
világháború, az un. Tanácsköztársaság és Trianon jelentős visszaeséssel járt, az
nem meglepő. Az viszont hihetetlen, hogy ez a halálra szánt ország a Trianon
utáni évtizedben a XX. század első felének legnagyobb növekedését produkálta. A
növekedés a harmincas években is folytatódott, fejenként 400 dollárral.

Az
1920 és 1939 közötti emelkedés a bizonyíték arra, hogy a magyar gazdaság váltani
tudott és életképes maradt. Az utolsó békeév 2098 $/fő szintjét már 1929-ben
meghaladtuk (2476 $) és 1939-re, ami nekünk ismét egy „utolsó békeév”, elértük
2838 $/fő szintet. Ez a negyedszázad tehát a Nagy Háború és Trianon ellenére
több mint 35 százalékkal emelte a magyar gazdaság teljesítményét. Igaz, eközben
Nyugat-Európa is bővült, Tomka adatai szerint 40 százalékkal.

Hogy kellően értékelni tudjuk a sokat szidott Horthy Magyarország
teljesítményét, nézzük meg, mi történt 1950-ig. Akkor 2480 $/fő volt a magyar
GDP, azaz lényegében visszaestünk az 1929-es szintre, miközben a nyugatiak
tetemesen nőttek, azaz 5467 $/fő értéket értek el, aminek következtében mi az ő
átlaguknak 45,4 százalékára zuhantunk. Azaz a II. világháború, amelytől Teleki
Pál öngyilkossága sem tudott távoltartani, s az azt követő orosz megszállás és
Rákosi országlása nagyobb kárt okozott, mint az I. világháború és Trianon.

Az
emberben peresze felmerül a kérdés, hogy most hol tartunk. Az abszolút számokat
nem merem egybevetni, mert nem tudom, hogy a Tomka tanulmányban használt
nemzetközi dollár hogyan viszonyul az IMF mai un. vásárlóerő paritáson számított
dollárjához. De a nyugat-európai országokkal a hazai termelés mai értéke
egybevethető. Tomka pontosan megadta, hogy melyik 13 országhoz viszonyította a
magyar adatokat. Az

IMF adatbázisa
alapján az összehasonlítás most is elvégezhető. Eredmény: 2017-ben a magyar
termelés értéke a nyugat-európainak 56,5 százaléka. Ez körülbelül az 1938-as
szintnek felel meg. [Szebb számot kapunk, ha az EU átlagához mérjük magunkat: a

KSH szerint ez 67,8 %. A Tomka féle „Nyugat-Európa” teljesítményét nem
terheli pl. Bulgária, Románia.]

Két
tanulság adódik: a.) Trianon valódi tragédiája nem gazdasági természetű. b.)
Jelenlegi teljesítményünk tiszteletreméltó ugyan, de még messze nem elég.

Surján László