"Abban persze van igazság, hogy a Fidesz-KDNP táborral szemben a megosztott ellenzéknek nincs esélye. Az összefogás érthető igény, csakhogy ezt az összefogást nem a megosztottság miatt bosszankodó baloldali választók kényszerítik rá a pártelitekre, hanem fordítva, a pártvezetők a maguk hatalma érdekében kényszerítik választóikat, hogy az összefogás jegyében nekik nem tetsző jelöltekre szavazzanak. "
Önsorsrontók
Napok óta próbálom megérteni, miért választott az ellenzék eleve vesztes pályát
erre a mostani önkormányzati választásra. Hogy az ország többségének mi a
véleménye a kormányról, azt megmutatta 2018-ban az országgyűlési és idén az
európai választás. Ez ellen a jelentős többség ellen azzal az igénnyel fellépni,
hogy szavazzuk le a kormányoldal önkormányzati jelöltjeit, aligha lehet sikeres.
Ráadásul a kormányellenes hangulatkeltéssel maguk az ellenzéki pártok kergetik
az urnákhoz a kormány híveit. Még azokat is, akik egy-egy településen nem
bánnák, ha szavazataikért több programmal versenyeznének a polgármesterjelöltek,
s nekik módjuk volna a hitük szerint legjobb programot választani, pártszínektől
függetlenül.
Abban persze van igazság, hogy a Fidesz-KDNP táborral szemben a megosztott
ellenzéknek nincs esélye. Az összefogás érthető igény, csakhogy ezt az
összefogást nem a megosztottság miatt bosszankodó baloldali választók
kényszerítik rá a pártelitekre, hanem fordítva, a pártvezetők a maguk hatalma
érdekében kényszerítik választóikat, hogy az összefogás jegyében nekik nem
tetsző jelöltekre szavazzanak. A választók gondolkodásra kész és képes egyének.
Számuk csak papíron adható össze, a valóságban nem. A papír-gondolkodásnak két
veszélye van. A jelöltek részéről nagyfokú önmérsékletre van szükség, hiszen a
sok szervezet pozícióra vágyó emberei számára nincs elég megszerezhető poszt,
ezért kemény vezetői döntések szükségesek, s azok elfogadására kellő alázat.
Nincsenek azonban tekintélyes vezetők, (talán az egy DK kivételével), s a szóba
jövő jelöltek nem az ügyet, hanem a maguk érdekét képviselik. Ezért vita van,
veszekedés, sértődés és külön indulás. Ha a paktumpártok a saját jelöltjeiket
sem tudják egyben tartani, vajon milyen sikerrel veszik rá a választóikat a
közös jelölt támogatására? Egyetlen esélyük, hogy oly magasra szítják a kormány
elleni hangulatot, hogy a gyűlölet elvakítsa a választókat. Ezzel viszont
elveszítik azokat, akik - részben épp a kampányok harciassága miatt - szívesen
szavaznának másra, mint a kormányoldalra. Ez a zömmel értelmiségiekből álló
réteg nem áll be a „gyűlölködők és köpködők” mögé.
Azt
mondja Fodor Gábor, hogy ez az önkormányzati választás az első lépés a kormány
megbuktatása irányában. Ez még igaz is lehetne, ha nem a bő egy éven belüli
harmadik választásról volna szó. Kormánybuktatásra ott volt az alkalom 2018
tavaszán. Nem éltek vele, nem kínáltak jobbat, mint a kormánypártok. Nem, ez az
önkormányzati választás az ellenzéknek nem első, hanem az utolsó esélye,
mégpedig az életben maradásra.
Bármi lesz is az októberi végeredmény, ellenzék akkor is lesz. Kérdés, hogy
milyen. Ha a megszerzett önkormányzati pozíciókban való helytállásra törekednek,
s a kormányoldal naponkénti gyalázása helyett az ország jövőjéhez jobbnál jobb
ötletekkel állnak elő, akkor 2022-ben már nem a jó és rossz között kell
választanunk, hanem a jó és a jobb között. A dolgok jelen állása szerint a jobb
akkor is a mai kormányoldal lesz, mert az ellenzéknek a feladathoz kevés a
vágott dohánya…
Surján László