Október 2-án Ferenc pápa az Apostolok cselekedetének arról a szakaszáról elmélkedett szerda délelőtti katekézisében, amelyben Fülöp diakónus a Szentlélek indítására segítségére siet egy istenkereső embernek, és rávezeti őt a Szentírásban foglaltak valódi értelmére.
Az evangelizáció
főszereplője a Szentlélek!
Október
2-án Ferenc pápa az Apostolok cselekedetének arról a szakaszáról elmélkedett
szerda délelőtti katekézisében, amelyben Fülöp diakónus a Szentlélek indítására
segítségére siet egy istenkereső embernek, és rávezeti őt a Szentírásban
foglaltak valódi értelmére.
Kedves testvéreim!
István diakónus halála után
Isten szavának „terjedésében” látszólag kényszerű szünet áll be, mert „ádáz
üldözés tör ki a jeruzsálemi egyház ellen” (ApCsel 8,1). Ezt követően az
apostolok Jeruzsálemben maradnak, de a keresztények közül sokan szétszóródnak
Júdea más vidékein és Szamariában.
Az Apostolok
cselekedeteinek könyvében az üldöztetés a tanítványok életének állandó
kísérőjeként jelenik meg, összhangban azzal, amit Jézus mondott: „Ha engem
üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20). Ám az üldöztetés, ahelyett,
hogy kioltaná az evangelizáció tüzét, még inkább táplálja azt.
Hallottuk, mit tett Fülöp
diakónus [ApCsel 8,5–8]: elkezdi evangelizálni Szamaria városait, igehirdetését
pedig a szabadulás és gyógyulás számos jele kíséri. Ezen a ponton a Szentlélek
az evangélium útjának egy új szakaszát jelöli ki: arra indítja Fülöpöt, hogy
siessen segítségére egy Istenre nyitott szívű idegennek. Fülöp felkel és
lelkesen útnak indul. Egy sivatagos és veszélyes úton Etiópia királynőjének egy
magas rangú tisztviselőjével, a kincstárnokával találkozik. Ez az ember, egy
eunuch, miután istentiszteleten volt Jeruzsálemben, éppen hazafelé tartott.
Prozelita zsidó volt Etiópiában. Hintóján ülve Izajás próféta tekercsét
olvasgatja, különösen az „Úr szolgájáról” szóló negyedik éneket.
Fülöp odafut a kocsihoz, és
megkérdezi tőle: „Érted-e, amit olvasol?” (ApCsel 8,30). Az etióp azt
válaszolja: „Hogyan érthetném, ha nincs, aki vezessen?” (ApCsel 8,31). Ez a
tekintélyes ember felismeri, hogy útmutatást kell kapnia Isten szavának
megértéséhez: ő volt a nagy bankár, a gazdasági miniszter, teljhatalommal
rendelkezett a pénz felett, mégis tudta, hogy magyarázat nélkül nem tudja
megérteni az Írást; alázatos volt.
Ez a Fülöp és az etióp
közötti párbeszéd elgondolkodtat bennünket arról is, hogy nem elég olvasni a
Szentírást, hanem meg kell értenünk annak értelmét, a „héjat” lehántva meg kell
találnunk a gyümölcs „húsát”, és a Lélekből kell merítenünk, aki élettel tölti
meg a betűt. Ahogyan Benedek pápa mondta az Isten szaváról szóló szinódus
elején: „az exegézis, a Szentírás valódi értelmezése nem csupán irodalmi kérdés,
[…]. [hanem] egzisztenciám megmozdulása” (Elmélkedés, 2008. október 6.).
Az Isten szavába való behatolás azt jelenti, hogy hajlandó vagyok túllépni saját
határaimon, hogy találkozzam Istennel és hasonlóvá váljak Krisztushoz, az Atya
élő Szavához.
Ki
tehát a főszereplője annak [a szövegnek], amit az etióp olvasott? Fülöp
megmondja beszélgetőpartnerének az értelmezés kulcsát: az a szelíd, szenvedő
szolga, aki nem viszonozza a rosszat rosszal, és akit bár sikertelennek és
terméketlennek tartottak, és végül el is távolítottak, mégis megszabadítja a
népet a bűntől és gyümölcsöt hoz Isten számára, az pontosan az a Krisztus, akit
Fülöp és az egész Egyház hirdet! Pászkájával [húsvéti titkával] pedig
mindnyájunkat megváltott! Végül az etióp felismeri Krisztust, kéri a
keresztséget, és megvallja hitét az Úr Jézusban. Gyönyörű ez az elbeszélés! De
ki is indította Fülöpöt a sivatagba, hogy találkozzon azzal az emberrel? Ki
indította Fülöpöt, hogy a hintóhoz fusson? A Szentlélek volt az! A Szentlélek az
evangelizáció főszereplője. [Mondhatná nekem valaki:] „Atyám, indulok
evangelizálni.” „Jól van, és hogyan teszed?” „Hát, hirdetem az evangéliumot, és
elmondom, hogy kicsoda Jézus, próbálom meggyőzni az embereket arról, hogy Jézus
Isten.” Barátom, ez nem evangelizálás, ha nincs ott a Szentlélek, akkor nincs
evangelizálás. Ez lehet térítés, lehet reklámozás… Az evangelizáció ellenben azt
jelenti: engeded, hogy a Szentlélek vezessen, engeded, hogy ő indítson az
evangéliumhirdetésre, mégpedig tanúságétellel, vértanúsággal is, beszéddel is.
Miután összehozta az
etiópiait a Feltámadottal – az etióp azért tud találkozni a feltámadott
Jézussal, mert megérti azt a próféciát –, Fülöp eltűnik, a Lélek elragadja, és
elküldi, hogy másvalamit csináljon. Azt mondtam, hogy az evangelizáció
főszereplője a Szentlélek. De annak vajon mi a jele annak, hogy te, keresztény
ember, evangelizátor vagy? Az öröm! A vértanúságban is. És Fülöp örömmel telve
ment máshová, hogy hirdesse az evangéliumot.
Alakítsa a Lélek a
megkeresztelteket olyan férfiakká és nőkké, akik nem azért hirdetik az
evangéliumot, hogy másokat magukhoz vonzzanak, hanem hogy Krisztushoz vonzzák
őket; olyan férfiakká és nőkké, akik tudnak teret adni Isten működésének, s akik
képesek másokat szabaddá és az Úr előtt felelőssé tenni!
Fordította: Tőzsér Endre
SP
Fotó: Vatican News
forrás: Magyar Kurír