Érthetetlen, hogy mit is akar az Egyesült Királyság, mit akar Johnson miniszterelnök, mit akar a törvényhozás.
Élő-égő populizmus
Érthetetlen, hogy mit is akar az Egyesült Királyság, mit akar Johnson
miniszterelnök, mit akar a törvényhozás.
A
londoni alsóház - a Konzervatív Párt számos képviselőjének támogatásával - a
múlt hónap elején elfogadta azt az ellenzéki kezdeményezésű törvénytervezetet,
amely megtiltja az Egyesült Királyság megállapodás nélküli kilépését az Európai
Unióból a brexit október 31-i határnapján.
A
törvény lényege az, hogy ha október 19-ig - a brexit szempontjából kritikus
jelentőségű, október 17-18-án esedékes EU-csúcs másnapjáig - a brit parlament
nem járul hozzá egy új brexitmegállapodáshoz, és ahhoz sem, hogy a brit
EU-tagság megállapodás nélkül szűnjön meg, Johnsonnak kezdeményeznie kell az
EU-nál a kilépés elhalasztását három hónappal, vagyis 2020. január 31-ig.
Johnson nem akar tovább halasztani, s most olyasmi merül fel, hogy erre akár
börtönbe zárással is rá lehet venni. De az nem merül fel a honatyákban, hogy
Johnson kérhet, amit akar, az Unió nem köteles úgy táncolni, ahogy a britek
fütyülnek? Most van egy új brit javaslat, amiról még nincs hivatalos brüsszeli
álláspont, de kétely az már van, s arra sincs garancia, hogy annak esetleges EU
elfogadása esetén meglesz az érvénybelépéshez szükséges londoni parlamenti
döntés. A brit politika a kilépést se lenyelni, se kiköpni nem tudja. Saját
alkalmatlanságát pedig nem akarja elismerni azzal, hogy népszavazásra viszi a
kérdést. A brexit pártiak ezt különösen ellenzik, hiszen a népszavazás akár a
maradás mellett is dönthetne.
A
valódi populizmus, - nem az, amit egyes politikusok kudarcaik magyarázataképp
ellenfeleikre próbálnak kenni, - felmérhetetlen bajt okoz. Ne feledjük ezt,
miközben kínunkban nevetünk a brit politika vergődésén. Az nem baj, hogy valaki
úgy gondolja, hazájának jobb volna az Unión kívül lennie. A populizmus ott
kezdődik, hogy ezt a véleményét hamis adatokkal támasztja alá, és úgy viszi be
az országot egy népszavazásba, hogy a polgárok nincsenek tisztában a
következményekkel. A valódi populista becsapja az embereket, talán önmagát is. A
populista kártékony, mint a kommunista.
A
jövő hét fő eseménye nálunk a vasárnapi önkormányzati választás. Osztom Tarlós
István nyugalmát, nincs bennem félelem, feltéve, ha az otthonmaradás veszélyét
el fogjuk kerülni. Amúgy már az 1990-es önkormányzati választás előtt rámutatott
Lukács Tamás kereszténydemokrata képviselő, hogy ilyenkor mindenki talál egy
olyan értelmezést, hogy győzelemnek nyilvánítsa az eredményt, bármi is lesz. Ezt
a szellemi játékot azóta is játszák sokan. Tehát nem az a kérdés, hogy ki győz,
hanem az, hogy működőképesek lesznek-e a hazai önkormányzatok. Az ellenzék
megnyilvánulásai felettébb emlékeztetnek a brit populisták kijelentéseire. Kevés
igazsághoz sok hazugságot kevernek. A legnagyobb hazugság pedig az összefogásnak
nevezett taktikai játék. Ott, ahol sikerül, azok, akik visszaléptek, milyen árat
követelnek majd a győztestől? Az összefogás cementje: győzzük le a Fideszt. Ha
sikerül, a cement már nem tart, s a győztesek egymással, s nem a polgárokkal
fognak foglalkozni. Hiszen már ma is magnetofonnal járnak bizalmas
tárgyalásokra. Gondolja meg tehát mindenki, hogy érdemes-e egy olyan káosz felé
haladni, mint amibe az angolok lavírozták magukat.
Surján László