"A Teremtő a semmiből hívja a létbe az embert és meghívja a szentségre, az emberek és a világ konkrét szolgálatára. Ezzel a meghívással tárja az ember elé hivatását, léte értelmét és végső célját: legyen részese az Ő örök boldogságának. Isten nemcsak teremtője minden létezőnek, hanem végső célja is. Minden teremtett létező létének értelme a tökéletesség felé való haladás, a növekedés. ” - Bíró László püspök úr októberi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2019.
október
Micsoda
meglepetés! – kiáltottak fel a baráti társaság tagjai, amikor összejövetelükre
váratlanul betoppant az a házaspár, amelynek férfi tagja már évek óta
távolmaradt az összejövetelekről, és most váratlanul feleségével együtt jelent
meg. Ezt is a feleségemnek köszönhetitek – válaszolta a férj –, mert annyira fáj
a lába, hogy megszántam, elhoztam autóval. Isten hozott benneteket – szólalt meg
a társaság egyik férfitagja –, ezt nagyon köszönjük neked, mert feleséged nélkül
nem is éreznénk jól magunkat. Szívből kívánjuk, hogy a lába mielőbb
meggyógyuljon, és legközelebb már akár autóval, akár gyalog, de együtt jöjjetek.
Hát azt majd meglátjuk – válaszolt a férj –, a nejem lába nem az én hatáskörömbe
tartozik, azt meg, hogy az én dolgaim hogyan alakulnak, még nem tudom.
A
Teremtő a semmiből hívja a létbe az embert és meghívja a szentségre, az
emberek és a világ konkrét szolgálatára. Ezzel a meghívással tárja az
ember elé hivatását, léte értelmét és végső célját: legyen részese az Ő örök
boldogságának. Isten nemcsak teremtője minden létezőnek, hanem végső célja is.
Minden teremtett létező létének értelme a tökéletesség felé való haladás, a
növekedés.
Házaspárként való növekedésetek során mennyiben erősödik egységetek,
szilárdul meg kapcsolatotok? Szaporodnak vagy fogyatkoznak aktív együttléteitek,
közös programjaitok? Hogyan tudtok védekezni mind az egyéni, mind a páros
elmagányosodás ellen?
Az
értelem nélküli lények szükségszerű ösztönös tevékenységükkel haladnak a
tökéletesség felé, az értelmes teremtmény szabadon határozza meg, hogyan és
milyen mértékben növekedjék. Szent János apostol szerint a keresztény ember
felnőtté válásának útján az egyik legnagyobb próbatétel az, amikor úgy érzi,
hogy elveszítette lába alól a talajt. Amiről azt gondolta, hogy érti, arról
kiderül, hogy sohasem értette, amiről úgy vélte, hogy jól emlékszik rá, arról
kiderül, hogy csak zavaros emlékképei vannak; amiről pedig azt hitte, hogy
igazán akarja, arról kiderül, hogy üres és hiábavaló. Újjá kell születnie a
hitben, reménységben és szeretetben, mert csak így újulhat meg Isten szándékának
megfelelően értelme, emlékezete és akarata.
Idézzétek fel saját felnőtté válásotok néhány krízishelyzetét! Hogyan
tudjátok gyerekeiteket átsegíteni az ilyen krízishelyzeteken?
Mai
modern világunkban zavarodottság uralkodik. Kétségbe vonják, hogy egyáltalán
létezik-e igazság, ha pedig valaki az abszolút igazságról beszél, azt sértőnek,
vagy kirekesztőnek tartják. A tudást az egyre versenyképesebb gazdaság
megteremtése eszközének tartják, az egyetlen általánosan elfogadott értékmérő a
gazdasági haszon. A fenntartható fejlődés jelszava csak a gazdaságra vonatkozik,
az ember fejlődésének célja egyedül a nagyobb haszon, a jobb termelékenység
elérése. Amikor az emberi ész össze van zavarodva és tisztánlátásra lenne
szükség, akkor segíthet igazán a hit. A hit lényegében „bizalmi viszony”. Lehet,
hogy nem értjük, lehet, hogy nem is tudjuk szavakba önteni, mégis ráébredünk,
hogy mindig bízhatunk abban, Aki nem változik, Aki mindig jelen van, és Aki nem
hagy el minket soha. Amikor szem elől tévesztünk minden jelzőtáblát, minden
viszonyítási pontot, akkor tapasztaljuk meg igazán ezt a megtartó jelenlétet.
Fontos, hogy megtanuljunk rákérdezni arra, hogy kik vagyunk. Éppen azért, mert
össze vagyunk zavarodva, nem látjuk világosan, hogy mit tudunk valójában, és
merre haladunk, milyen kapcsolatban vagyunk Istennel és embertársainkkal.
Eljutottunk-e addig, hogy a hitet bizalmi viszonyként éljük meg, hogy bízni
tudunk abban, hogy van, Aki mindig velünk marad, és akkor is megtart, amikor már
kapaszkodni sem bírunk, vagy ez számunkra csupán tananyag, esetleg hagyományos
szokás?
Hogyan tudjátok gyerekeiteket öntudatos, hitüket bizalmi viszonyként megélő
keresztényekké nevelni, hogy ez örömöt és biztonságot jelentsen nekik?
Az
általános vélemény szerint akkor és ott van szabadság, ahol és amikor egy adott
esetben mindenki szabadon dönthet, szabadon választhat saját akarata szerint. Ez
a közkeletű szabadságfelfogás figyelmen kívül hagyja döntéseink kapcsolatát
azokkal a mély vágyainkkal, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk. Nem vesszük
észre, hogy mindannyiunkban ott él a mély vágy a jó, az igaz és a szép iránt,
hogy azzá legyünk, akivé lennünk kell, hogy életünk sodrása egy rajtunk
túlmutató, létünknek értelmet adó biztos cél felé vezessen. Ez a cél pedig nem
más, mint a szeretet Isten és embertársaink iránt. A szabadság legfőbb értelme
az, hogy szabadon önmagunk lehessünk, és szabadon növekedhessünk. Ez nem azt
jelenti, hogy minden pillanatban érvényesítjük akaratunkat, hanem azt, hogy
lassan, türelmesen rátalálunk életünk felszín alatti folyamára, hogy megtaláljuk
azt az utat, amelyen haladva úgy növekedhetünk, ahogy azt Isten számunkra
eltervezte. Ha erre az útra nem találunk rá, akkor a döntéseink hiába szabadok,
légüres térben születnek, és pusztán egónkra mondanak újra és újra igent.
Korunkban egyre elterjedtebb nézet, hogy az emberi szabadság bármilyen
korlátozása ósdi, elavult társadalmi csökevény. A szabadságnak a szabadossággal
való összekeverése súlyos egyéni és társadalmi problémákat okoz, hozzájárul a
társadalom széteséséhez.
Mit tudsz tenni környezetedben az igazi szabadság érvényesüléséért
házastársad és mások szabadságának tiszteletben tartásáért?
A
szeretet az elfogadás szabadságának kifejeződése. A szeretet az elidőzés
kegyelme és a szorongás elengedése. A szeretet az, ami megnyit és képessé tesz
az élet leheletének befogadására. A szeretet az örömre való nyitottság állapota.
A szeretet nem pusztán jócselekedet, hanem nyitott odafordulás a világhoz, az
emberekhez és Istenhez.
Köszönöm, hogy nem csak elhoztál – mondta a feleség hazafelé menet férjének az
autóban –, hanem magad is részt vettél a ma esti összejövetelen. Nagy örömöt
okoztál mindenkinek, a legnagyobbat nekem. Örömömben már nem is fáj a lábam,
táncolni lenne kedvem! Ugyan, ne is mondd – válaszolt a férj –, örülök, hogy
neked ez ennyire jót tett. Úgy igaz, ahogy mondtam: megszántalak, mert rossz
volt nézni, ahogy minden lépésnél összerándult az arcod a fájdalomtól. Ezért
mondtam, hogy ne nekem köszönjék, hogy ott vagyok, hanem neked. De azt nem
ígérem, hogy a következőre is eljövök, mert ugye tudod, hogy számomra a
legfontosabb, hogy megőrizzem a szabadságomat. Senki és semmi nem kényszeríthet,
vagy befolyásolhat engem, én szabad vagyok és szabad akarok maradni. Felnőtt
ember módjára magam döntöm el, hogy mikor mit tegyek, vagy ne tegyek és a
tetteimért vállalom a felelősséget. Kérlek – szólalt meg egy kis szünet után a
feleség –, bocsáss meg nekem, hogy a fájdalmas arckifejezésem befolyásolt.
Tudod, én mégis nagyon örülök ennek, mert döntésedet, hogy eljössz, valójában
nem egy eltorzult arc miatt hoztad meg, hanem a feleséged miatt, akit annyira
szeretsz, hogy képes vagy döntésedet az ő kedvéért megváltoztatni. Nem, ne is
válaszolj, kérlek, figyelj inkább az autóra, majd otthon folytathatjuk.
Bíró
László tábori püspök
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista