A beszéd 1998-ban hangzott el a Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban. Bár azóta 21 esztendő telt el, aktualitásából mit sem vesztett.
Sinkovits Imre
beszéde
A beszéd 1998-ban hangzott
el a Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban. Bár azóta 21 esztendő telt el,
aktualitásából mit sem vesztett.
„Egy
hetven esztendős vén diák az óbudai Árpád Gimnáziumból kéri türelmeteket néhány
mondat erejéig. Legelébb is, sohasem felejtsétek el iskolátok névadójának,
Kőrösi Csoma Sándornak élete példáját. No nem kell ezért világutazókká válnotok,
hogy a magyarság eredetét, őshazáját felkutassátok. Akad felfedezni, megőrizni
való e 75 esztendeje Csonka Hazában is! (Elég ha Csoma Sándor szülőfalujára, a
háromszéki Kőrösre gondolunk.) Nem kell elzarándokolni a távoli Dardzsiling régi
angol temetőjébe sem, ahol végre megpihen „…egy szegény, árva magyar pénz és
taps nélkül! Ki nemzetének bölcsejét kereste és a maga sírját találta itt – de
halhatatlanságát is!”, miként sírfeliratán olvasható.
Élete példáját
kutassátok s kövessétek! Önfegyelmét és szorgalmát, keresztény hitét és edzett
testét, puritán életvitelét, hatalmas műveltségét! S mindezeket a Haza és
Emberiség szolgálatába állítva!
Ez a mai
harsogó-csápoló-idegrángásos, lélektelen „fogyasztói társadalom”, diszkóival,
hamburgerjeivel, drogos-alkoholos tömeghisztériájával, mint a hínár húz le a
tartalmatlan, csenevész élet mocsarába!
Az így elsatnyult
testben, milyen lélek lakozhat? Márpedig Magyarországnak testben és lélekben is
erős, egészséges, keresztény Ifjúságra és Családokra van szüksége, ha fenn
akarunk maradni a jövő századokban, évezredekben! De feladat vár Rátok a
nyelvápolás terén is. Nem a tibeti nyelvtan s szótár elkészítése, csupán
Édesanyátok nyelvének tisztán tartása, megőrzése, hogy szeplőtlen gazdagságában
adhassátok tovább gyermekeiteknek, unokáitoknak! Mert ez az egyik, tán
legerősebb kapocs, mely összeköt Valamennyiünket, élő és holt magyarokat!
Végezetül! Nem az Őshazát kell keresnünk! (De azért ismerjük meg a tudósok,
nyelvészek, régészek s néprajzosok eddigi kutatásait, eredményeit.)
Ezt a mostani,
megcsonkított, fenyegetett sorsú Hazát kell megismernünk, felemelnünk,
becsülnünk és megvédenünk, magunknak s a Jövendőnek! Tamási Áronnal szólva: „Mi
végre vagyunk a világon? Hogy valahol otthon legyünk benne!” Ez a „valahol”, itt
van a talpunk alatt! Magyarország! Fiatal Barátaim! Tudom, nem kevés, amit
kértem Tőletek. De csak így, s csak ezért érdemes élni! Márpedig e Nemzetnek
annyi hősi halottja volt, most hősi élőkre van szüksége! Hiszem, Ti azok
lesztek! Megfáradt, öreg, de szeretetet, hitet sugárzó karommal ölellek
Benneteket!”
Forrás:
777blog.hu