November 27-én Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatást szokásához híven arra használta fel, hogy beszámoljon az előző nap befejeződött, Thaiföldön és Japánban tett apostoli látogatásáról.
Ma az élet
értelmének elvesztése jelent súlyos fenyegetést a legfejlettebb országokban!
November
27-én Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatást szokásához híven
arra használta fel, hogy beszámoljon az előző nap befejeződött, Thaiföldön és
Japánban tett apostoli látogatásáról.
Ferenc pápa
beszédét teljes egészében közreadjuk, magyar fordításban.
Kedves testvérek, jó
napot kívánok!
Tegnap visszatértem
Thaiföldön és Japánban tett apostoli látogatásomról, amelynek ajándékáért nagyon
hálás vagyok az Úrnak. Újra szeretnék köszönetet mondani e két ország vezetőinek
és püspökeinek, akik meghívtak, és nagy szeretettel fogadtak, de főleg a
thaiföldi és a japán népnek szeretnék köszönetet mondani. Ez a látogatás növelte
közelségemet és szeretetemet e népek iránt: Isten áldja meg őket a jólét és béke
bőségével!
Thaiföld egy ősi
királyság, mely erősen modernizálódott. Találkozva a királlyal, a
miniszterelnökkel és a többi vezetővel, tiszteletemet fejeztem ki a
thaiföldi nép, a „szép mosoly” népe gazdag szellemi és kulturális hagyományai
iránt. Az ottani emberek mosolyognak! Bátorítottam elkötelezett munkájukat,
melyet a nemzetet alkotó csoportok közötti összhangért végeznek, és hogy a
gazdasági fejlődés mindenki javára szolgáljon, és véget vessenek a
kizsákmányolás, különösen a nők és a kiskorúak kizsákmányolása csapásának. A
buddhista vallás e nép történetének és életének szerves része, ezért
meglátogattam a buddhisták legfőbb pátriárkáját, folytatva az elődeim
által megkezdett kölcsönös megbecsülés útját, hogy növekedjen a világon az
együttérzés és testvériség. E téren nagyon fontos volt az ország legnagyobb
egyetemén tartott ökumenikus és vallásközi találkozó.
Az Egyház
tanúságtétele Thaiföldön a betegeknek és a legutolsóknak nyújtott szolgálatban
is megmutatkozik. Ezek közül kiemelkedik a Saint Louis Kórház, amelyet
felkerestem, és ahol bátorítottam a kórházi személyzetet, és találkoztam néhány
beteggel. Azután külön időt szenteltem a papoknak és a megszentelt
személyeknek, a püspököknek és a jezsuita rendtársaknak is.
Bangkokban misét mutattam be Isten egész népével a Nemzeti Stadionban,
majd a fiatalokkal a székesegyházban. Ott megtapasztaltuk, hogy a Jézus
Krisztus által létrehozott új családban a thaiföldiek arca és hangja is
megtalálható.
Aztán
Japánba mentem. Amikor megérkeztem a tokiói nunciatúrára, ott az ország püspökei fogadtak,
akikkel azonnal megosztottuk egymással azt a kihívást, hogy egy nagyon kicsiny,
de az élő vizet, Jézus evangéliumát hordozó egyház pásztorai vagyunk.
„Minden élet
védelmezése” volt Japánban tett
látogatásom mottója. Olyan ország ez, amely magán viseli az atomcsapások sebeit,
s az élethez és a békéhez fűződő alapvető jog szóvivője az egész világ számára. Nagaszakiban
és Hirosimában imádkoztam,
találkoztam néhány túlélővel és áldozatok családtagjaival, és megismételtem a
nukleáris fegyverek határozott elítélését, továbbá azon képmutatásét, hogy a
békéről beszélünk, miközben háborús bombákat készítünk és adunk el. Az után a
tragédia után Japán bizonyságot tett azon rendkívüli képességéről, hogy az
életért harcoljon; és ezt a közelmúltban is megtette, a 2011-es hármas
katasztrófa után: földrengés,
szökőár és baleset a központi atomerőműben.
Ahhoz, hogy az életet
védelmezni tudjuk, szeretni kell az életet, ma pedig az élet értelmének
elvesztése jelent súlyos fenyegetést a legfejlettebb országokban.
Mivel az élet ételme
hiányának első áldozatai a fiatalok, ezért egy találkozót Tokióban nekik
szenteltünk. Meghallgattam a kérdéseiket és az álmaikat; buzdítottam őket, hogy
szálljanak szembe együtt a megfélemlítés, megalázás és bántalmazás (bullying)
minden formájával, és győzzék le a félelmet és a bezárkózást azáltal, hogy
megnyílnak Isten szeretete előtt, imádságban és mások szolgálatában. Más
fiatalokkal a Sophia Egyetemen találkoztam, együtt az akadémiai
közösséggel. Ez az egyetem, mint minden katolikus iskola, nagy megbecsülésnek
örvend Japánban.
Tokióban alkalmam volt
meglátogatni Naruhito császárt, akinek ismételten kifejezem hálámat; és
találkoztam az ország vezetőivel és a diplomáciai testülettel. A találkozás és a
párbeszéd kultúráját kívántam nekik, melyet bölcsesség és tágas láthatár
jellemez. Japán, ha hű marad vallási és erkölcsi értékeihez, és ha nyitott marad
az evangélium üzenetére, vezető ország lehet egy igazságosabb és békésebb
világért, az ember és a környezet közötti összhangért folytatott küzdelemben.
Kedves testvérek,
bízzuk Thaiföld és Japán népét Isten jóságára és gondviselésére! Köszönöm!
Fordította: Tőzsér
Endre SP
Fotó: Vatican Insider;
Vatican News
Forrás: Magyar Kurír