Mindenkinek megvan a maga gondja-baja, nem igaz? Kinek a magánya, kinek az, hogy túl sok is a családból – nem mindig könnyű a kisgyerekes lét. Van, akinek a házassága esik szét észrevétlenül, más meg hiába vágyik házasodni, csak nem jön össze. De mi lenne, ha mind csak egy kicsivel jobb önmagunkká válnánk? Csak egy kicsivel élvezetesebb társaság, izgalmasabb előadó, impulzívabb tanár válna belőlünk hirtelen? Már csak az árát kell megfizetni.
Thomas Vinterberg dán rendező filmjének már az alapötlete is nagyon ígéretes. Négy gimnáziumi tanár eldönti, hogy tesztelésnek veti alá Finn Skårderud elméletét, miszerint fél ezrelék alkoholhiánnyal jövünk a világra, és a kiegyensúlyozottsághoz az szükséges, hogy ezt a szintet folyamatosan pótoljuk. Elhatározzák, hogy este nyolcig inni fognak, hétvége kivételével.
Ahogy várható is, egy darabig csodálatos eredményeket szül a kísérlet. Martin, a kiégett történelemtanár (Mads Mikkelsen) hirtelen képes lesz inspirálni a végzőseit – igaz, közben azért az alkoholizálást is népszerűsíti nekik. Peter egy csapásra jó kórusvezetővé válik, Tommy remek edzővé, Nikolaj pedig kevésbé akad ki az otthoni bolondokházától. Látszólag minden problémájuk egy csapásra megoldódott.
Csak hát az ember ilyen szép eredmények láttán eltöpreng, lehet-e ez vajon még jobb. Meddig fokozható a szint? Milyen lesz a csúcspont?
Martin, akinek a házassága épp helyrejönni látszik, ezen a ponton szeretne kiszállni. Csak ne lenne ott az a csábító Sazerac koktél…
A probléma Magyarországon sem ismeretlen, közel sem. Igaz, mi nem kaviárhoz isszuk a vodkát, és rákhoz a drága vörösbort, legalábbis nem ez az általános. De a szocializációnknak ugyanúgy szerves része az alkohol adta ellazulás. Esküvő, ballagás, születésnap – egyik sincs meg sör, bor, pálinka nélkül. A KSH adatai alapján 2019-ben a férfiak 30,9 és a nők 10,6%-a vallotta magát mértékletes ivónak, 9,3 illetve 1,5%-a nagyivónak – és ez látszólag nemigen függ az iskolázottságtól. A szakemberek viszont a magyarországi alkoholisták számát inkább egymillió körül határozzák meg.
Mikor a görcsös Peter arra biztatja még görcsösebb diákját, hogy a vizsga előtt húzzon le egy kis vodkát, látjuk bezárulni a kört: igen, ez függőség, mégpedig társadalmi szintű. Nincsenek módszereink a feszültség oldására, nincs elég önbizalmunk, hogy az álmainkat kövessük, nincs bátorságunk, hogy a számunkra legértelmesebb életet éljük.
De ha az alkohol egy kis segítséget ad a tisztánlátáshoz, miért ne éljünk vele? – adja magát a következtetés.
Mi van, ha hőseinknek csak a szintet sikerült rosszul belőniük? Tudjuk, hogy ami nagy dózisban méreg, kicsiben még orvosság lehet. Csakhogy az addikciót kiváltó anyagok működésmódja önmagában rácáfol Skårderud elméletére. Ugyanazt a hatást egy idő után kevés szer már nem képes kiváltani, egyre nagyobb és nagyobb adag kell belőle, sőt, egy idő után már a régi állapotunk jólléti szintjének eléréséhez is szükségünk van rá. Csakhogy, míg a drogoknál a pusztítás kívülre is feltűnő, az alkoholizmus egy szintig társadalmilag elfogadottnak mondható, kultúránk szerves része.
Egy szintig. Egyszerre nevetünk, és érzünk sajnálatot a négy meglett ember iránt, akik, hogy Nikolaj feleségének megfeleljenek, elkezdenek friss tőkehalra halászni matt részegen. Mikor viszont Tommy teljesen beállva érkezik meg a gimnázium alkoholizálásról folyó értekezletére, az már koránt sem vicces. A kiváló színészi alakítások mélyen belevezetnek a történetbe; Vinterberg most sem egyszer nézős filmet készített, a legjobb nemzetközi játékfilmnek járó Oscar-díj több mint megérdemelt volt. A feszültség végig állandó, a négy tanárt folyamatosan félthetjük a megszégyenüléstől, és miközben a kísérlet szülte szövetségük egyre inkább összekovácsolja őket, a környezetük egyre kevésbé elnéző velük szemben.
Míg fokozatosan kiérnek a saját tűrőképességük és a társadalom peremvidékéig, megkerülhetetlenné válik a kérdés: mi az, amit ilyen szívós önpusztítással keresnek? Mi az, amit egy ital bódító százalékaitól szeretnénk megkapni vagy visszakapni? És ha ott nem találjuk – hova menjünk el érte?
Még egy kört mindenkinek (Druk), dán filmdráma, 115 perc, 2020
Sakona Réka
Ha Ön is alkoholproblémákkal küzd, segítséget kérhet például itt és itt.