A Horn jelenség


Az identitását keresõ mai baloldal sikerre, elismerésre vágyik. Zászlójára tûzte Horn Gyulát, hogy (fõleg nemzetközi) tekintélyébõl nekik is jusson. A próbálkozás belpolitikai szempontól nem hoz sokat a konyhájukra, talán csak a régi szakikban erõsíti meg a hûség kötelékét. Nekünk meg marad a dilemma: érdemes-e, kell-e rombolni a külföldön kialakult és teljesen hamis Horn képet.

Surján László

A
Horn jelenség

Az
identitását keresõ mai baloldal sikerre, elismerésre vágyik. Zászlójára tûzte
Horn Gyulát, hogy (fõleg nemzetközi) tekintélyébõl nekik is jusson. A
próbálkozás belpolitikai szempontól nem hoz sokat a konyhájukra, talán csak a
régi szakikban erõsíti meg a hûség kötelékét. Nekünk meg marad a dilemma:
érdemes-e, kell-e rombolni a külföldön kialakult és teljesen hamis Horn képet.


Horn Gyula, amikor zsebében a nemzetõr igazolvánnyal pufajkásnak állt, aligha
gondolta volna, hogy ebbõl még kellemetlenségei lehetnek. Nem a nemzetõr
igazolványra gondolok, amelyet Horn szavai szerint Király Béla írt alá, hanem a
pufajkára.


Embert nem öltem, mondta egyszer már a rendszerváltás után, a híres naésezõ
idõszakban. Fogadjuk el. A pufajkának nem a gyilkolás a lényege, hanem a
hazaárulás.


Lépjünk túl a múlt árnyékán mondják, fõleg azok, akiknek igencsak érdekük, hogy
különféle tetteik továbbra is árnyékban maradjanak. Szívesen támogatnám is ezt a
túllépést, de épp a „na és” gátol ebben. Nem na és lett volna a helyes felelet,
hanem az, hogy igen, de megbántam.

A
mai MSZP arculatváltását a Horn kultusz erõltetésével kezdi. Lám Angyalföld már
lépett: egész alakos szobrot avattak. Díszvendégük Hannes Swoboda, az Európai
Parlament szociáldemokrata képviselõcsoportjának korábbi vezetõje volt.
Beszédében kijelentette: az 1989-es határnyitás kapcsán emberek millió lehetnek
hálásak Horn Gyulának a bátorságáért.

Az
akkori helyzetet kicsit jobban ismerõk tudják, nem volt szó semmiféle
bátorságról. Horn nem kiharcolta a határnyitást, hanem elvégezte, amit rábíztak.


Szokás volt, vagy elõírás, nem tudom, de a halála utáni elsõ öt évben nem illik
szobrot állítani senkinek. Idõ kell, ami elviszi a mocskot, s tisztán láthatóvá
válik, ha a mocskon kívül van még valami. Nem ártana törvénybe iktatni ezt a
várakozási idõt.