December 15-én, a Gaudete-vasárnapon Ferenc pápa a mise evangéliuma alapján az örömről és a kételyről mint az emberi élet velejáróiról elmélkedett. Hangsúlyozta, hogy Isten egész emberi valónkat akarja átjárni, Jézus azért jön, hogy gyógyítsa betegségeinket és az ő örömét adja nekünk. Az Angelus után a pápa imát kért a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért.
Imádkozzunk a budapesti
eucharisztikus kongresszusért!
December
15-én, a Gaudete-vasárnapon Ferenc pápa a mise evangéliuma alapján az örömről és
a kételyről mint az emberi élet velejáróiról elmélkedett. Hangsúlyozta, hogy
Isten egész emberi valónkat akarja átjárni, Jézus azért jön, hogy gyógyítsa
betegségeinket és az ő örömét adja nekünk. Az Angelus után a pápa imát kért a
2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért.
Ferenc
pápa beszédének teljes fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
Advent harmadik vasárnapján, melyet az
„öröm vasárnapjának” neveznek, Isten szava egyrészt az örömre, másrészt
annak tudatosítására hív bennünket, hogy létünk a kétely időszakait is
magában foglalja, azokat az időszakokat, amikor nehéz hinni. Az öröm és
a kétség egyaránt olyan tapasztalatok, amelyek életünk részét képezik.
Izajás próféta kifejezetten örömre szólít
fel: „Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon és viruljon a sivatag” (Iz
35,1), de ezzel szemben áll az evangéliumban Keresztelő János kételye: „Te
vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” (Mt 11,3). A
próféta ugyanis messzebbre lát az adott helyzetnél: kimerült embereket lát maga
előtt: elernyedt kezeket, rogyadozó térdeket, csüggedt szíveket (vö. Iz 35,3–4).
Ugyanazt a valóságot látja, amely minden korban próbára teszi a hitet. De Isten
embere messzebbre lát, mert a Szentlélek megérezteti szívében ígéretének erejét,
ő pedig hirdeti az üdvösséget: „Bátorság! Ne féljetek! Íme, eljön Istenetek, […]
jön, hogy szabadulást hozzon nektek” (Iz 35,4). És akkor minden átalakul: a
sivatag kivirágzik, vigasz és öröm költözik a csüggedt szívűekbe, a béna, a vak
és a néma meggyógyul (vö. Iz 35,5–6). És ez az, ami megvalósul Jézussal: „vakok
látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak
támadnak fel, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt” (Mt 11,5).
Ez a leírás azt mutatja, hogy az üdvösség
az egész embert átfogja és újjáalkotja. De ez az új születés, a vele járó
örömmel, mindig megkívánja, hogy meghaljunk magunknak és a bennünk lévő bűnnek.
Innen érthető a felhívás a megtérésre, amely mind a Keresztelő, mind pedig Jézus
prédikációjának alapját adja. Különösen fontos, hogy az Istenről alkotott
elképzelésünket megváltoztassuk. És az adventi idő épp erre ösztönöz bennünket
azzal a kérdéssel, amelyet Keresztelő János feltesz Jézusnak: „Te vagy-e az,
akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” (Mt 11,3). Gondoljuk csak el:
János egész életében a Messiást várta; életmódját, sőt magát a testét is ez a
várakozás formálta. Jézus ezért is dicséri őt ezekkel a szavakkal: nincs nagyobb
nála asszonyok szülöttei között (vö. Mt 11,11). Mindazonáltal neki is meg
kellett térnie Jézushoz. Jánoshoz hasonlóan nekünk is fel kell ismernünk az
arcot, amelyet Isten felvett az alázatos és irgalmas Jézus Krisztusban.
Az advent kegyelmi ideje azt üzeni nekünk,
hogy nem elég hinni Istenben: mindennap meg kell tisztítani hitünket. Arra kell
készülnünk, hogy ne egy meseszereplőt fogadjunk, hanem azt az Istent, aki
kérdést intéz hozzánk, bevon bennünket, s akinek jelenléte döntésre késztet
bennünket. A jászolban fekvő Gyermek arca a leginkább rászoruló testvéreink
arca, a szegényeké, akik „ennek a titoknak a kiváltságos részesei, és gyakran ők
azok, akik leginkább fel tudják ismerni Isten jelenlétét közöttünk” (Admirabile
signum apostoli levél, 6).
Szűz Mária segítsen bennünket, hogy a
karácsonyhoz közeledve ne szóródjunk szét a külső dolgokban, hanem készítsünk
helyet szívünkben annak, aki már eljött, de újból jönni akar, hogy gyógyítsa
betegségeinket és az ő örömét adja nekünk!
A Szentatya szavai az Angelus elmondása
után:
Kedves testvérek!
Köszöntelek mindnyájatokat, családok,
egyházközségi csoportok és egyesületek, akik Rómából, Olaszországból és a világ
sok részéről érkeztetek. Külön is köszöntöm a koreai és a valenciai
zarándokokat, valamint a rotzói csoportot.
Köszöntelek benneteket, kedves gyerekek,
akik a betlehemetekbe szánt kisded Jézus szobrocskájával jöttetek. Mutassátok
fel a kis Jézust! Szívből adom rájuk áldásomat. „A betlehem olyan, mint egy élő
evangélium […]. Amikor szemléljük a karácsonyi születés jelenetét, lélekben útra
kell indulnunk, mert vonz bennünket Jézusnak, Istennek az alázata, aki emberré
lett, hogy mindannyiunkkal találkozzon. És így felfedezzük: ő annyira szeret
bennünket, hogy egyesül velünk, hogy mi is egyesülhessünk ővele” (vö. Admirabile
signum [Csodálatos jel] kezdetű apostoli levél, 1. pont).
Kevesebb,
mint egy év múlva, 2020. szeptember 13-tól 20-ig Budapesten tartják az 52.
Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Az eucharisztikus kongresszusok, több
mint egy évszázad óta, arra emlékeztetnek bennünket, hogy az eucharisztia áll az
Egyház életének középpontjában. A következő kongresszus témája: „Minden forrásom
belőled fakad” (Zsolt 87,7). Imádkozzunk, „hogy a budapesti eucharisztikus
esemény megújulási folyamatokat indítson el a keresztény közösségekben” (Beszéd
a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságához, 2018.
november 10).
Szép vasárnapot és örömteli karácsonyi
novénát [kilencedet] kívánok mindenkinek! Ti, gyerekek, vigyétek haza a kis
Jézust a betlehembe! És kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem!
Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír