December 11-én, szerdán délelőtt Ferenc pápa folytatta katekézisét az Apostolok cselekedeteiről. A börtönbe vetett Pálról elmélkedett, aki Agrippa király előtt is bátran tanúságot tett hitéről.
Ma sok keresztényt
üldöznek, vannak, akiket kesztyűs kézzel…
December
11-én, szerdán délelőtt Ferenc pápa folytatta katekézisét az Apostolok
cselekedeteiről. A börtönbe vetett Pálról elmélkedett, aki Agrippa király előtt
is bátran tanúságot tett hitéről.
Ferenc pápa
katekézisének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.
Kedves testvérek, jó
napot kívánok!
Az Apostolok
cselekedeteit olvassuk, és azt látjuk, hogy folytatódik az evangélium útja a
világban, Szent Pál tanúságtétele pedig egyre jobban magán viseli a szenvedés
pecsétjét. Az idő múlásával Pált egyre több szenvedés éri. Pál nemcsak a
lelkesedéssel teli evangéliumhirdető, nemcsak a pogányok körében működő, új
keresztény közösségeknek életet adó elszánt misszionárius, hanem a
Feltámadottnak a szenvedő tanúja (vö. ApCsel 9,15–16).
Az apostol
Jeruzsálembe érkezése, melyet az ApCsel 21. fejezete ír le, ádáz gyűlöletet vált
ki vele szemben; szidják is: „De hát ez üldöző volt! Ne bízzatok benne!” Ahogyan
Jézussal szemben, Jeruzsálem Pállal szemben is ellenséges város. Pál a templomba
megy, ott felismerik, kivezetik onnét, hogy meglincseljék, de az utolsó
pillanatban a római katonák megmentik. A törvény és a templom elleni tanítás
vádjával letartóztatják, és ezzel megkezdődik fogvatartottként való vándorlása,
először a főtanács elé, majd a római helytartó elé Cezáreában és végül Agrippa
király elé. Lukács kiemeli a Pál és Jézus közötti hasonlóságot: mindkettőt
gyűlölték az ellenfelek, nyilvánosan megvádolták őket, a császári hatóságok
viszont ártatlannak nyilvánították őket; és így Pál Mestere passiójához
kapcsolódik, szenvedése élő evangéliummá válik. A Szent Péter-bazilikából jövök,
ott már részt vettem egy első kihallgatáson, ma reggel, egy ukrán egyházmegye
zarándokaival. Milyen sokat üldözték ezeket az embereket! Mennyit szenvedtek az
evangéliumért! De nem bocsátották áruba hitüket. Példaképek számunkra. Ma a
világban, Európában, sok keresztényt üldöznek, sok keresztény adja életét
hitéért, vagy kesztyűs kézzel üldözik őket, azaz háttérbe szorítják, kirekesztik
őket. A keresztény ember, a keresztény közösség a vértanúság légkörében él.
Mindig lesznek vértanúk közöttünk: ez a jele annak, hogy Jézus útján járunk.
Áldás az Úrtól, hogy Isten népében vannak olyanok, aki vállalják ezt a fajta
tanúságtételt, a vértanúságot.
Pálnak
tisztáznia kell magát a vádak alól, és végül II. Agrippa király jelenlétében
védőbeszéde hatékony tanúságtétellé válik a hitről (vö. ApCsel 26,1–23).
Pál elmondja megtérése
történetét: a feltámadt Krisztus kereszténnyé tette őt, és rábízta a pogányok
közötti missziót, „hogy a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából
Istenhez térjenek, s elnyerjék a bűnök bocsánatát, és az örökrészt azok között,
akik a [Krisztusban] való hit által megszentelődtek” (ApCsel 26,18). Pál
teljesítette ezt a megbízatást, és nem tett mást, mint bizonyította, hogy a
próféták és Mózes azt jövendölték meg, amit ő most hirdet: hogy „a Messiásnak
szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot
fog hirdetni a népnek és a pogányoknak” (ApCsel 26,23). Pál szenvedélyes
tanúságtétele megérinti Agrippa király szívét, akinek csak a döntő lépés
hiányzik. A király ezt mondja: „Még a végén meggyőzöl, hogy keresztény legyek!”
(ApCsel 26,28). Pált ártatlannak ítélik, de nem engedhetik szabadon, mert a
császárhoz fellebbezett. Így, feltartóztathatatlanul folyatódik tovább Isten
szavának útja Róma felé. A bilincsbe vert Pál itt, Rómában fejezi majd be
életét.
Ettől kezdve a Pálról
rajzolt arckép a fogolyé, akinek láncai az ő evangéliumért vállalt
hűségét és a Feltámadott melletti tanúságtételét jelzik.
A bilincsek minden
bizonnyal megalázó próbát jelentenek az apostolnak, aki a világ szemében
„gonosztevőnek” tűnik (2Tim 2,9). De a Krisztus iránti szeretete annyira erős,
hogy még ezeket a láncokat is a hit szemével látja; a hitével, mely Pál számára
nem „Istenről és a világról alkotott elmélet vagy vélemény”, hanem „Isten
szeretetének a szívére gyakorolt hatása, […] a Jézus Krisztus iránti szeretet” (XVI.
Benedek: Homília a páli év alkalmából, 2008. június 28.).
Kedves testvérek, Pál
arra tanít, hogy legyünk állhatatosak a megpróbáltatásban és tudjunk mindent a
hit szemével értelmezni. Kérjük ma az Úrtól, hogy az apostol közbenjárására
élessze fel hitünket, és segítsen bennünket, hogy hűek maradjunk keresztény
hivatásunkhoz, ahhoz, hogy az Úr tanítványai és misszionáriusok vagyunk.
Fordította: Tőzsér
Endre SP
Fotó: Vatican News
Forrás: Magyar Kurír