Cécke

Amíg el nem indult a Charta XXI Ki Mit Tud? vetélkedője, azt sem hittem volna el, hogy ilyen nevű település van Magyarországon. Persze nincs is, mert áttérült Romániába. Aki a Googleban ered a nyomába, sokat nem tud meg róla. Kicsit mélyebben vizsgálódva azonban épp egy Szilveszterre való történetre bukkantam. Meg is osztom a Magyar-Hon-Lap olvasóival.

Cécke

Amíg el
nem indult a Charta XXI Ki Mit Tud? vetélkedője, azt sem hittem volna el, hogy
ilyen nevű település van Magyarországon. Persze nincs is, mert áttérült
Romániába. Aki a Googleban ered a nyomába, sokat nem tud meg róla. Kicsit
mélyebben vizsgálódva azonban épp egy Szilveszterre való történetre bukkantam.
Meg is osztom a Magyar-Hon-Lap olvasóival.

Papp Jenő:Egyszer volt
Céckén ünnep a világon

— Ha már le kell lepleznem azt a
szerény kis bihari falut, amelyik nekem a legkedvesebb, akkor szétszóródott
lakosai helyett inkább rég kimúlt állatait bátorkodom itt feláldozni. Mert hol
vannak már azok a céckei ökrök, ludak, kacsák, kutyák és malacok, amelyek
egyszer az éleiben be tudtak végre alaposan rúgni. Elnyelte az enyészet őket,
míg a lakosok ma is élnek, őket nem szeretném megbántani, de a mámoros ökrök
közül valószínűleg egyetlenegy se húzza már az igát.

A céckei lábasjószág tényleg hozzá
jutott egyszer a szeszhez s ezt a példátlan örömnapot a céckei szeszgyárnak
köszönhették. Zathureczky István szeszgyárának óriási tartályai dombon álltak,
tele a legfinomabb szesszel s a tartályok dombjai alatt Cécke egyik
ünnepelt kis patakja folydogált. Volt kis fahídja, volt itatója, volt
lubickolója a pataknak, nyáron itt fürödtek a libák és a lurkók s ha a
gémeskútban kiszáradt a víz, a jószágot a patakba hajtották. Részben
pataáztatás, részben szomjúság csillapítás végett.

Fent a dombon valahogy kilyukadt az
egyik hatalmas szesztartály s a kristálytiszta alkohol ömleni kezdett lefelé. Ez
a drága szesz-ér elérte a patakot s attól kezdve a tartály egész tartalma bele
ömlött a patakba. A szeszgyárban semmit se vettek észre, a lakosság se tudott
arról, hogy pálinka csobog a patakban s gyanútlanul hajtották be a vízbe az
ökröket. A lovasszekerek is megálltak egy pillanatra a vízben, hadd hörpintsenek
egyet a derék kis mokányparipák. Már ezek a tovatrappoló lovak nagyokat
nyihogtak, mikor az ostor kiverte őket a patakból, de a gazdák azt hitték, hogy
azért van jókedvük a lovacskáknak, mert hazafelé mennek.

Az első megdöbbentő misztikumra két
dülöngélő tehén adott okot. A jámbor állatok teli tőggyel álltak be a vízbe,
szelíden ittak belőle és megvadulva léptek föl a partra. Folytonosan bőgtek,
valóságos szarvasbőgést csaptak. A szemük keresztbe állt s mind a négy lábuk
csetlett-bottlott. A gyerek rémülten hajtotta haza a két állatot, végig zokogta
a főutcát, hogy megbabonázták a teheneket. Az asszonyok összefutottak. Pár perc
múlva hasonló szégyenletes állapotban bukdácsolt haza a szomszéd tehene is,
aztán a bíró ökrei — ezek a fegyelmezett és törvénytisztelő lények — állítottak
be feltűnő csapzottan. A patak partján rucák akarlak sétálni, de ezek is orra
buktak. És egész sereg liba hagyta abba rendes napi fürdését, kikeltek a vízből,
dalolni akartak, mint a hattyúk és iszonyú gágogás között szálltak föl a légbe,
tüneményes siklórepüléssel, hogy aztán mámorosán hulljanak le az árkok partjára.

Egy kis patak nagyon hosszan el tud
kanyarogni a faluban, elandalog az udvarok mellett, kertek alatt, urasági ólak
tövében, kinyúlik a mezőkre s mindenütt akad egy szomjas borjú. Belelépnek
pulykák, isznak belőle egész csűrték, a gúnár belevezeti egész udvartartását s a
tinók és bivalyok sokszor órákig elhenyélnek az iszaposabb részletekben. A nagy
tartály véges-végig megmérgezte ezt a parányi Tiszát, ahol belekóstoltak, ott
mindenütt mámort szürcsöltek fel belőle az állatok. Mire a falu észbekapott, már
részegen kurjongattak a kakasok, a tyúkok meg jobbra-balra dűlve tántorogtak,
mintha lakodalom lenne Céckén s az összes állatok olyan kvalifikálatlanul
viselkedtek, mintha mindannyian a kocsmából jönnének. Már nem is emlékszem
tisztán, hogy ki fedezte fel a pálinkás patakot, azt hiszem, a harangozó
kiáltott rá először a becsiccsentett kutyájára, hogy lehelj rám te gazember, —
tény az, hogy a becsületes Bodrin megérezte a szesz illatát, lerohant a patakhoz
s először csak szimatolni kezdte a vizet. Aztán hasra feküdt és vedelni kezdte a
pogány italt, miközben a szünetek alatt fel-felordított:

— Igyatok, mert elfolyik!

Szerette volna a két kezével
feltartani a patakot, tálakért kiabált, de senki se hallgatott reá, mert már ott
hasalt a fél falu a patak partján. A népek szájukkal estek neki a potya
pálinkának, a tenyerükkel öntötték magukba s egyesekben volt még annyi öntudat,
hogy hamar kiverték a jószágot a mederből. Nem azért, hogy tisztább legyen az
ital, hanem hogy több jusson az embereknek. Előszedték a tűzoltásra berendezett
edényeket, rocskák, vödrök és kupák csapkodták a vizet, merték kifelé,
előkerültek a hordók, kihúzták a községi pumpát s a józanabbak gátat kezdtek
hányni a patak elé, hogy elrekesszék a folyást. Mire valaki félreverte a
harangokat, a szomszéd falvak is felfigyeltek, de hiába kémlelték az égen a
füstfelhőket, semmit se láttak, mire elterjedt a hír, hogy a céckeiek
megbolondultak.

A harangok riadójára lettek
figyelmesek fent a gyárban is. A főfőző, a csíráztató, a gépész, lakatos és a
raktárnok futólépésben rohant le a faluba. Egy lelket se találtak az utcákon, de
annál több különös kakassal, libával, totyogó kacsával találkoztak. S mikor
leértek a patakhoz, a lábuk gyökeret vert arra a látványra, amelyik elébük
tárult. Ott hemperegtek az emberek a partokon s vitték hazafelé a vizet, mint
egy, kincset. Egyikkel se lehetett szóba állni,- csak nevetett mindegyik, mikor
szóllak hozzájuk és lökdösték őket a patak felé.

— Siessen, mert már apad!

Nem tudom már azt se, hogy miképpen
állították el ezt a kánaáni forrást. Hogy a tartályt dugaszolták-e el, vagy; a
patakot merték ki az utolsó cseppig. Csak arra emlékszem, hogy majdnem egy hétig
tartott, míg az állatok és emberek kijózanodtak. Sok szárnyas mámorosan ment a
másvilágra, mert tort ült a falu és iszonyú öldöklés tört ki a baromfi fronton.
Soha olyan boldogok még nem voltak az emberek, mint ezen a napon. Égi jelekkel
magyarázták később a patak csodáját és sokáig megkímélték az értékesebb
jószágot, mint amelyiknek a felfedezésben oroszlánrésze volt. De arra is
emlékszem, hogy az élesdi fináncok agyafúrt merényletnek fogták föl az egész
hallatlan kalandot s egy hét múlva jogtalan szeszes ital elfogyasztásáért perbe
fogták az egész falut. Olyan fogyasztási illetéket sóztak a falu nyakába, hogy
küldöttséget kellett meneszteni a vármegyéhez.

Azóta talán már idegenforgalmi
'nevezetesség lett a hősi patakból, mutogatják s talán még reménykednek is, hogy
lesz még egyszer Céckén ünnep a világon.

Megjelent
a Magyarság 1933. évi karácsonyi számában.

Rég volt,
tán igaz se volt. Az azonban biztos, hogy Zathureczky István Céckén volt
földbirtokos, egyebekben pedig a Magyar Iparművészeti Társaság rendes tagja.
Hogy Céckén volt-e szeszgyár, annak még nem találtam hiteles bizonyítékát, de
annak igen, hogy a székelyföldi Zathureczkyek foglalkoztak szeszgyártással.
Ekként a történet akár hiteles is lehet.

De van
még meglepetés Cécke ügyben. A városháza épületéről találtam egy fotót a Google
Föld programon. Már az épület is különös. Egy modern városban is helye lehetne.
Ha nem látnám mellette a két román zászló között az európait, nemigen hinném,
hogy városházáról volna szó. A hivatalos tábla látszik ugyan, de olvashatatlan.
Nem így az a három szó, ami fentebb, a büszke üvegpalotának mintegy a homlokán
figyelmeztet: NIHIL SINE DEO. Semmit Isten Nélkül. Ügyesen megkerüli a
nyelvtörvény buktatóit, kimondja latinul a lényeget. Úgy érzem, az új
esztendőben csak el kellene látogatni Céckére, megtudni, photoshopos vagy valós
a kiírás. (Netán társbérletben van a hivatal az Istenházával?)

Amúgy a
nevezetes patakot, ha megszeszesítésekor nem is, de azóta valóban
elrekesztették, egész komoly tavat duzzasztottak belőle, azaz nem is belőle,
hanem a közeli Sebes Körösből. A környékbeli dombok, hegyek pedig cementté
kezdenek alakulni, talán ezért volt mód a polgármesteri csodapalota
felépítésére. Akár eljutok 2020-ban Céckére, akár nem, Boldog Új Évet minden
céckeinek, magyarnak, románnak egyaránt.

Surján László

Utóirat: Mindazok, akik további meglepetésekben akarnak részesülni,
látogassanak el, legalább olvasóként a Charta XXI. facebook oldalára, de be is
kapcsolódhatnak a versenybe: a december 14-e óta megjelent falukról bármikor
megírhatják, hogy mit tudnak róla, illetve mit találtak róla.

https://www.facebook.com/ChartaXXI/ 
A verseny 2020. június 4-ig tart és százezer forint összdíjazású.

Jelszó:
Utáljuk együtt a facebookot, de ha már van, használjuk jóra!