Hitelesség és empátia

Szimbolikus értékű győzelmet aratott Győrben a Fidesz – olvashatjuk az újságok címlapján. Meg ilyeneket is: a választás eredménye arra utal, hogy megtört az ellenzék lendülete. Számszerűleg valóban így van, hisz csaknem ötezer szavazattal szerzett több szavazatot az időközi polgármester-választáson a kormánypárti jelölt, mint októberben az elhíresült elődje. Ezek a tények, a cáfolhatatlan valóság. De próbáljunk meg a dolgok mögé nézni úgy, hogy az öröm mellett okuljunk is a történtekből, vonjuk le az építő tanulságokat.

Pálmai Tamás

Hitelesség és empátia

  
Szimbolikus értékű győzelmet aratott Győrben a Fidesz –
olvashatjuk az újságok címlapján. Meg ilyeneket is: a választás eredménye arra
utal, hogy megtört az ellenzék lendülete. Számszerűleg valóban így van, hisz
csaknem ötezer szavazattal szerzett több szavazatot az időközi
polgármester-választáson a kormánypárti jelölt, mint októberben az elhíresült
elődje. Ezek a tények, a cáfolhatatlan valóság. De próbáljunk meg a dolgok mögé
nézni úgy, hogy az öröm mellett okuljunk is a történtekből, vonjuk le az építő
tanulságokat. Mert a harc java, az ország sorsát hosszútávon eldöntő 2022-es
csata még igencsak hátra van. 

  
Először is következzék egy újságcikk idézet: „A Fidesz
nagy győzelméhez hozzájárult, hogy Dézsi Csaba András jó jelölt volt, és a
mozgósítást is sikeresen végezték. Az mindenesetre beszédes, hogy a kampány
utolsó hetében két ellenzéki politikus is kiállt a kormánypárti aspiráns
mellett.” Nos, a jelölt jó jelölt volt valóban. Ez a siker kulcsának döntő
része. Hiteles embernek bizonyult. Szavahihető, makulátlan erkölcsű, elismert és
tisztelt személyiségnek. Ezért állt mellé még két ellenzéki politikus is, ezért
kapott annyi ezer szavazattal többet. Természetesen kellett a mozgósítás, a
csapatmunka is, ám mindannyian tudjuk, hogy mennyivel jobb, könnyebb a jó „árut”
eladni. Most sokkal kevesebben adtak le érvénytelen szavazatot, mint októberben.
Érthető, hisz ősszel több ezer olyan, a Fidesz-KDNP-vel szimpatizáló szavazó
lehetett, aki nem volt hajlandó Borkai Zsoltot támogatni, de értelemszerűen nem
szavazott az ellenzéki jelöltre sem, így érvénytelenül voksolt inkább. Ez a
mostani választás kicsit becsületbeli ügy is volt a kormánypártok számára.

 
Ha ezt, csakis ezt megjegyzi a kormányzó pártszövetség,
akkor hatalmas sóhajjal hátradőlhetünk egy jó, forró kávé erejéig és
megkönnyebbült lélekkel foghatunk neki a munkának. Mert az teljesen világos,
hogy ez csak egy lélektani szusszanásnyi idő volt, és innen arra minden
körzetben ugyanilyen becsületbeli ügynek kell lennie annak, hogy kit indít a
szövetség és hogyan áll a munka mellé.

  
Hiteles, emlegettük az előbb. Mit is jelent ez a szó?
Valódiságot, eredetiséget, szavahihetőséget, átláthatóságot, állhatatosságot,
becsületességet, igaz embernek bizonyulást. Olyat, amilyennek minden jelöltnek
lennie kellene, hogy legyen, ha meg szeretné mérettetni magát.

   Kiszelly Zoltán
szerint „ >a tavaly októberi választás óta az
ellenzéki vezetésű városokban, leginkább pedig Budapesten elmaradt az a
fordulat, amit a kampányban ígértek, hogy akkor most egy másik, szabad, nem
fideszes világ jön. Az elmúlt száz nap bebizonyította, hogy az ellenzék nemhogy
friss kezdetet nem hozott, hanem éppen az ellenkezőjét valósította meg,
visszahozta a 2010 előtti világot: újra emelik az adókat, privatizálnak, a
szociális dolgozókon spórolnak.” Ebben is van igazság. No, meg itt, Győrben
a „Fidesz–KDNP gyorsan megtalálta az ideális utódjelöltet, aki egészen más
stílust képvisel, mint elődje, nyitott, közvetlen ember, aki a civil életben és
alpolgármesterként egyaránt bizonyította felkészültségét, tudását és nem
utolsósorban emberi kvalitásait.” Igen, az emberi erényeit. Ahogy az idézett
cikk írója is helyesen állapítja meg: „A vasárnapi eredmény igazolta, mennyire
fontos a jelölt személye egy helyi választáson.”

   
A tisztánlátás végett azt is látnunk kell, hogy az ilyen
mértékű győzelemhez az is kellett, hogy a jó jelölt mögött álló ma regnáló
pártszövetség nimbusza nem kopott meg annyira, hogy ez visszahúzó erőt
jelentene, sőt. Na, ebből a megállapításból is jókora erőt lehet meríteni a
jövőre nézve.

  
Becsületbeli ügyet emlegettünk. Az is volt, és nemcsak a
kormánypártoknak, hanem Győr polgári oldalának is, hisz Borkai révén az egész
helybéli közösség tisztességét kérdőjelezték meg ellenoldalról. Most adhatott és
adott is méltó választ erre az igencsak sulykolt felvetésre a város.

 
Az őszi önkormányzati választások kapcsán felmerült egyes
elemzőkben a vérfrissítés szükségessége a kormánypárti oldalon, hisz a hosszan
tartó kormányzás koptat, erodál. Sok, féltő aggodalommal megfogalmazott kérdés,
látott, hallott, érzékelt, megtapasztalt „innenoldali” negatívum hangzik el halk
csevejű polgári szalonokban. A megkopásról, az elfáradásról, a fogyó
energiákról, a hatalom és a pénz megszédítette frontemberekről. Jogos
feltevések, jogos aggódással fűszerezve. Aggódással az eddigi nagyszerű
politikai teljesítmény (2x2/3!) folytathatósága miatt, a messze kiemelkedő
képességű első számú vezető teherbírásának nem végtelen volt miatt, az ország, a
nemzet dolgaiban elért eddigi hallatlan sikerek megőrzése és fokozása miatt. Meg
amiatt is, hogy a kapocs - a realitás köteléke ez - a szövetség és „népe” között
meg ne szakadjon.

  
Ma Európa talán legbiztosabb pontja a V4-ek, melyben a
vezérszerep országunké. Ez azért is óriási dolog, mert eltérő orientációjú
pártok adják egy-egy ország vezetőjét, ráadásul némely országgal „érzelmi”
vitáink is vannak. Mégis működik a dolog, mert a négy állam vezetői át tudták
lépni árnyékukat és a közös célt nézték, nézik csak. Idén, a Nemzeti
Összetartozás évében ez pláné nagyszerű dolog. Mondhatni egy sajátságos válasz
Trianonra. Mindez egy olyan nemzetközi környezetben, amelyben világszinten
nyomul a liberálsorosizmus, ahol az épp aktuális gerjesztett hisztéria a klíma
apokalipszis, mellyel világszerte, de főként Európában uralhatják a sajtót.
Addig is, amíg a klímaváltozás okozta világ végétől félünk, nem beszélünk, az
igazi veszélyről: a gerjesztett migráció okozta valódi veszedelemről. Minden
normális ember aggódik a Föld sorsa miatt és vigyáz rá a maga szintjén, módján
és értelme szerint, de nem méretezi túl ezirányú félelmeit, mert a realitásból
indul ki.

  
Politikai elemzők szerint a balliberális oldal mindig
kitalál valamit, amitől szívunk, legyen az kommunizmus, a társadalmi nem
kérdése, az USA mintájára az Európai Egyesült Államok, stb. A klíma kérdésének
meglovagolása azért aljas és veszélyes, mert a lényege valóságon alapul, de a
mértéke és az ebből eredeztetett fenyegetettség erősen eltúlzott, amit azért
találtak ki, hogy ismét tematizálni tudják a közéletet. Másik előnye mindennek
az, hogy a klíma okozta veszélyért a globális felmelegedés (egy nem politikai
tényező) a felelős, és nem a politikusok, mint a migráció esetében. Bújtatott
Merkel, Macron, Soros, Brüsszel stb. mentés ez tehát.

  
Valójában a migráció és a klímaválság is valóságos kérdés.
Mindkét dolgot meg kell oldani, meg kell állítani. De a dolgok reális súlyát
látni kell és a megoldásban is mindenkinek részt kell vennie annak mértékében,
amivel e bekövetkeztéhez hozzájárult, nem szétkenve mindenkire az anyagi és
morális felelősséget. A migrációt előidézők, a klímát szennyezők fizessenek
tetteik mértéke szerint.

  
Nagyon röviden ez lenne tehát az a társadalompolitikai
közeg, amelyben élünk. Visszatérve a mi kis magyar dolgainkra, még annyit el
kellene mondani zárásképpen, hogy az előbbiekben felvetett problémák és
megoldási lehetőséget mellett egy alapvetést sose feledhetünk el: mai regnáló
kormányunk, a mögötte álló pártszövetség egyik legnagyobb erénye az, hogy nem
veszíti el a társadalmi valósággal, az emberekkel a kapcsolatot. Legalábbis
eddig nem veszítette ezt el. Eddig még oda tudott figyelni erre. A jövő
sikerének másik kulcsa tehát - a hitelesség mellett – ez. A meleg, érdeklődő,
együttérző, törődő empátia képessége. Ez a szimbiózis, ez a gyümölcsöző
együttélés adhatja azt az erőt a kormánypártoknak, hogy mindig képesek legyenek
az adott politikai helyzetnek megfelelően megújulni, és a közös ügyet mindig
sikerre vinni.

  
Mindezek pedig nemcsak a mai Magyarország, hanem az egész
magyar nemzet szempontjából mérhetetlenül fontosak. Felelős magyar gondolkodó
tehát sosem egy pártot, egy hatalmat félt - hisz azok csak eszközök a valódi
értékek megvédéséhez - hanem a lényeget: ősiségünkre alapozott keresztény
magyarságunkat. Ezt félti és ezért dolgozik.