Nemzeti Összetartozás Éve Trianon egyik legfájdalmasabb átkát, az egységes magyar nemzet szétszakítottságát próbálja orvosolni – fogalmazott Surján László a Charta XXI. Megbékélési Mozgalom alapító-elnöke a Karc FM újévi Hangoló műsorában.
ÖSSZETARTÓ NEMZETI SORSTRAGÉDIA
A Nemzeti
Összetartozás Éve Trianon egyik legfájdalmasabb átkát, az egységes magyar nemzet
szétszakítottságát próbálja orvosolni – fogalmazott Surján László a Charta XXI.
Megbékélési Mozgalom alapító-elnöke a
Karc FM újévi Hangoló műsorában.
Surján László szerint a
Magyarország területének kétharmadát elszakító békediktátum 100. évfordulóján
fontos szempontnak kell lennie a feszültségmentességnek. Történelmi
tragédiánk felemlegetése ugyanis határainkon belül és kívül is problémákat
mutat: az anyaországon belül a szélsőséges nézetek, vagyis a határrevízióban
gondolkodók és az érdektelenek egyaránt kihívást jelentenek.
A határainkon túl élő
magyarság a maga számkivetettségében, a december 5-e általi meggyalázásában, de
gyógyuló sebeivel kíván külön figyelmet, miközben ott vannak a szomszéd
nemzetek, amelyek mintha még mindig nem bocsájtották volna meg, hogy elvették
területünk kétharmadát és folyamatosan revizionista törekvések miatt aggódnak.
Surján László
hangsúlyozta: a józan többség nem határrevízióban gondolkodik, már csak azért
sem, mert uniós keretek között a határoknak már nincs olyan létjogosultsága,
mint akár 30 évvel ezelőtt. Ráadásul a szomszédos államok olyan
településpolitikát folytattak, hogy ma már a határok mellett jobbára nem
magyarok lakta települések vannak. Így ha átrajzolnák a határokat, akkor
olyan tömegben kerülnének át Magyarországra nem magyar etnikumú emberek, hogy a
feszültségek nemhogy csökkennének, de inkább növekednének.
A KDNP tiszteletbeli
elnöke úgy gondolja, hogy hármas feladata van a nemzetegyesítés évének: az
országhatárokon belül meg kell próbálni a józanság talajára állítani a
gondolkodást; élő programokkal kell kezet nyújtanunk a határainkon túl élő
magyarság felé, amelyekben nem csak szlogen az, hogy minden magyar felelős
minden magyarért; közben pedig meg kell próbálni építeni a józanság és az
együttműködés hídját a szomszédokkal, amire most történelmi esély kínálkozik.
Surján László arra
figyelmeztetett: nem szabad egyes emberek félelemből táplálkozó agresszivitása,
vagy politikai érdekektől vezérelt történelemhamisító nyilatkozata alapján
megítélni a szomszédos államokat. Ezek alapján a magyar miniszterelnök nem
mehetett volna el Temesvárra, nem mondhatta volna ott el azt, hogy közösen kell
felépítenünk azt a régiót, amiben élünk és nem talált volna ehhez az eszméhez
számos mérvadó partnert Romániában is. Az Európai Parlament egykori alelnöke úgy
látja: a Baltikum – Adria – Fekete-tenger háromszögében lévő államoknak fel kell
ismerniük, hogy egymásra szorulnak, hogy ez a térség közösen szerethető és
közösen kell felvirágoztatni. Külön-külön ugyanis nem megy, úgy pedig
különösen nem, ha egymásnak rosszat akarunk. Ha viszont tudjuk egymást becsülni
és együtt dolgozni, akkor eljuthat a közép-európai térség oda, hogy nem alább
való, mint Nyugat-Európa, hanem értelmes, hasznos, szerves része lehet az
európai közösségnek.
Itthon az a feladat a
Nemzeti Összetartozás Évében, hogy témává tegyék, beszéljenek Trianonról. Surján
László egyúttal arra figyelmeztetett, hogy érdemes indulatok nélkül meghallgatni
egymást, mert a szélsőségek soha nem vezetnek közeledéshez. Emlékeztetett arra,
hogy a nemzeti tudat túlburjánzásának legszemléletesebb példája a két
világháború közötti Németország és a II. világháború példája; a másik oldalon
pedig ott vannak azok, akik szerint a háborúmentes világ érdekében el kellene
felejteni az anyanyelvet, a történelmet és el kellene indulnunk valamiféle
európai-, vagy világpolgár tudat mélyítése felé. A kereszténydemokrata politikus
szerint azonban ezzel fontos értékeket veszítünk: az emberi természetbe
ugyanis bele van égetve az, hogy közösségekben gondolkodik. Ezek a családból
induló, koncentrikus körökben létező kapcsolatrendszerek felelősséget jelentenek
és kohéziós erőt, amelynek alapja a kollektív tapasztalat, és a közös kulturális
érték.
Ami pedig a
programokat illeti: a nagy megemlékezések mellett társadalmiasítani kell a
Nemzeti Összetartozás Évét, mert a kis volumenű, de embertől-emberig érő
kezdeményezések lehetnek azok az apró kövek, amelyekből végül felépülhet egy
szép épület – fogalmazott Surján László. A KDNP tiszteletbeli elnöke szerint a
Gulag-emlékév tapasztalata reményt ad: az ugyanis tömegeket mozgatott meg és a
programok olyanokhoz is eljutottak, akiknek a családját megkímélte a sors a
Gulag szenvedéseitől. A Charta XXI. Megbékélési Mozgalom elnöke szerint
érdemes lenne megkeresni azokat az embereket, akik gyermekként megélték a
38-40-es visszacsatolást. Az ő emlékezetük azt a pótolhatatlan érzelmi töltetet
is meg tudná adni Trianon 100 éves emlékezetének, amit az új generációk sehogyan
másképp nem tudnak átélni.
Simon-Palov Judit
interjúja