"... az egy tömbben élő tótok és az oláhok „el fognak tőlünk szakadni, amazok a hegyeiken túl lévő szláv rokonaikkal, emezek pedig a velük határos oláhországi s moldvai testvéreikkel külön s önálló hont s országot fognak alakítani”.
Wesselényi „Trianon-levele”
1848. június 18-án Wesselényi Miklós
felvetette az etnikailag, pontosabban állampolgári tudatában egységes, új,
területileg kisebb magyar nemzeti állam alapításának lehetőségét. Szerinte
az egy tömbben élő tótok és az oláhok „el fognak tőlünk szakadni, amazok a
hegyeiken túl lévő szláv rokonaikkal, emezek pedig a velük határos oláhországi s
moldvai testvéreikkel külön s önálló hont s országot fognak alakítani”. Az
ember beleremeg a gondolatba, hogy a hajdani „árvízi hajós” a szeme világát
elvesztette, de látnoki képessége megmaradt. Nemcsak területvesztésben
gondolkodott, hanem olyan népességcserét tartott kívánatosnak, amelynek során a
románok között lakó magyarok lakhelyet cserélnének „a valódi magyar lakta
föld határaihoz közelebb lakó” románokkal. A lakosságcserét pedig a békés
egymás mellett élés szellemében látta megvalósíthatónak: e „még példátlan de
nem lehetetlen … népvándorlás … a mostani kor szelleméhez s míveltségéhez illő s
békés tractatusok által eszközlendő”. Ezek után kortársaink közül vajon
hányan sütnék Wesselényire a hazaáruló szót és hányan tartják őt a magyar
Cassandrának? Mert ez az igazi Cassandra levél, nem az, amit Kossuth írt a
kiegyezés ellen. (Az idegen szavak ellen küzdők kedvéért megadom a Cassandra
levél magyar fordítását: falra hányt borsó.)
A fentiek Miskolczy Ambrus professzor
megfogalmazásán alapulnak, lásd az
Erdély Története (Főszerkesztő Köpeczi Béla)
III. kötetének 1376. oldalát. A levelet Wesselényi Klauzál Gábor földművelés-
ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez írta.
Surján László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni