Államadósságunk

"Talán 2013-ban a tajvani kormány meghívására meglátogattam ezt az érdekes és szép országot. Azóta őrzöm az emlékét a pénzügyminiszter asszony szavainak: nem tudják elképzelni, hogy milyen nyomás nehezedik rám, hogy költségvetésünk legyen deficites. Tajvan ugyanis hagyományosan annyit költ, amennyi bevétele van, sőt kevesebbet."

Surján László

Államadósságunk

Talán 2013-ban a tajvani kormány meghívására meglátogattam ezt az érdekes és
szép országot. Azóta őrzöm az emlékét a pénzügyminiszter asszony szavainak:
nem tudják elképzelni, hogy milyen nyomás nehezedik rám, hogy költségvetésünk
legyen deficites. Tajvan ugyanis hagyományosan annyit költ, amennyi bevétele
van, sőt kevesebbet.

Nem
kétséges, hogy több pénzből többet lehet fejleszteni, de az se, hogy drágábban.
Ezt figyelembevéve gondolkodom el hazánk államadósságának a helyzetén. 2010-ben,
amikor azzal kellett szembenézni, hogy minden magyar állampolgárra, az
újszülöttől az aggastyánig 2 millió adósságot hagyott ránk a
szocialista-liberális kormányzás, azok közé tartoztam, akik követték Rédly
Elemér atya felhívását, és kifizettük a ránk eső cechet. Ami persze jelképes
hatású volt, az országot az adósságcsapdából így kihozni nem lehet.

De
nézzük meg a Magyar Nemzetben most közölt ábra alapján, hogy mi is történt.

2002-ben az első Orbán kormány az euró zóna kritériumai alatti szinten adta át a
hatalmat az MSZP-SZDSZ koalíciónak. A 2002-es emelkedést már Medgyessy csapata
okozta, s attól fogva, bárki állt a kormányrúdnál folyamatosan növelték az
adósságot. A 2008-as válságot is így próbálták kezelni. 2011-ben még csak az
adósságnövekedés mérséklésére volt képes a második Orbán kormány, de 2012-től
megindult az adósságcsökkentés. Ennek sebessége azonban sokkal kisebb volt, mint
a korábbi növekedés. Miért? Emlékeztetek Románia helyzetére, Ceausescu sorsára.
Ő iszonyatos terhet rakott a románok vállára, hogy megszabaduljon az adósságtól.
De ebbe belerokkant az ország. Hatvan év felett például nem lehetett kórházba
utalni az embereket. (Ismertem egy kolozsvári asszonyt, akit emiatt két hétig
otthon várta a halált a szívinfarktusával. Aki kezeletlenül két hétig él,
azt meg lehetett volna gyógyítani. Vajon hány emberélet volt az ára a Kárpátok
géniusza országlásának?) A Orbán kormány nem lépett erre az útra. Jól tette.
Csak kis lépésekben csökkent az államadósság, de folyamatosan. 2018-ban
kerültünk a tíz évvel korábbi szint alá, jövőre esélyünk van, hogy a 2007. évi
szint alá menjünk. Az adósságteher teljes kinövése még csak vágyálom, noha
adósságtörlesztés nélkül már rég óta pozitív az állami költségvetés.

Ó,
de szeretném, ha Varga Mihálynak kellene ellenállnia a pénzkölcsönző banki
ambícióknak! Lassan, de biztosan eljön ez az idő is, csak ne rontsuk el az
országgyűlési választásokat.