surján lászló gondolatai a belviszályok forrásvidékéről és a történelmi igazságszolgáltatásról.
FORGÁCSOK
Márton Áron
olvasása közben
A
belviszályok forrásvidéke:
Van egy
ős gyöngeségünk, turáni átoknak szoktuk mondani. A visszavágás szelleme nekünk
külön is sajátunk. Szítják mesterségesen is, de hogy örökölt hajlamunk van rá,
azt mutatja népünk szinte gyógyíthatatlan pereskedő szokása, ami nem egyszer
családok állandó ellenségeskedését és anyagi romlását okozza; vezető rétegünk
pártoskodása, ami ezer esztendőn keresztül már végzetes szakadásokhoz vezetett;
oktalan önfejűségünk, fegyelmezetlenségünk, mely jellegzetesen abban nyilvánul
meg, hogy ha egy közülünk való csak egy fél fejjel kiemelkedik, tehetsége,
munkája, rátermettsége az alakját megnyújtja, önkezünkkel verjük vissza az
egyformaságba, vagy a gúny és igazságtalan bírálat mérgével, az elpártolás vagy
fagyos közöny dermesztő eszközeivel fordulunk ellene. [Bár ezek a sorok mintegy
85 évesek, ma is érvényesek, s a kiemelkedő emberekről írottaknál nem lehet nem
az Orbán Viktor elleni hajszára gondolni.]
A
történelmi igazságszolgáltatásról
A
természet legmélyén sértett nép minden erejét ellenállásra hívja és elkeseredve
követeli a történelem igazságszolgáltatást, és nem hagy békét, amíg meg nem
kapja. Ha elmúlásra ítéltetett, akkor is az utolsó ítélet bosszúálló
arkangyalainak reményével és hitével megy a halálba.
Másutt
azonban Márton Áron rámutat: hősieskedés, áldozatvállalás, adott esetben
önfeláldozás az egyén számára lehetséges, adott helyzetben el is várható, de
ugyanezt a nagyobb közösség vezetője nem teheti, nem sodorhatja végveszélybe
nemzetét.
Surján
László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni