A hegyi beszéd üzenete egyetemes, minden embernek szól. Isten törvényei is egyetemesek, az égből nyúlnak le a földre. Átfogják a földet, kötik az embert.
Azok a nemzetek, amelyek ezeket a szálakat eltépték mindig eltűntek. Ez a sors fenyegeti korunkat is, melyik megdöbbentően ezen az úton halad. Mindannyian kettős állampolgárok vagyunk, Isten országának és hazánknak a polgárai. Az ember boldog csak akkor lesz, ha mind a két világ törvényeit megtartja.
Gondolatok a nyolc boldogságról, Márton Áron nyomán I.
A hegyi
beszéd üzenete egyetemes, minden embernek szól. Isten törvényei is egyetemesek,
az égből nyúlnak le a földre. Átfogják a földet, kötik az embert.
Azok a nemzetek, amelyek ezeket a szálakat eltépték mindig eltűntek. Ez a sors
fenyegeti korunkat is, melyik megdöbbentően ezen az úton halad. Mindannyian
kettős állampolgárok vagyunk, Isten országának és hazánknak a polgárai. Az ember
boldog csak akkor lesz, ha mind a két világ törvényeit megtartja.
„Boldogok
a lelki szegények”
Krisztus
a szegénységről szóló tanításával a természetjogban gyökerező gazdasági és
társadalmi alaptörvényeknek akart érvényt szerezni. Minden embernek azonos a
jogállása, és jogosult a Föld javaiból való akkora részesedésre, hogy emberhez
méltó életet élhessen. Ennek érdekében azonban neki is tennie kell (hajtsátok
uralmatok alá a földet). A probléma akkor kezdődött, amikor az ember az olyan
javak megszerzésére tört, amelyek nem az ő munkájából, hanem mások verejtékből
származtak.
Platón,
korának, s az utána következő korszaknak az önzőit is azzal nyugtatta meg, hogy
a szegénnyel, ha elbetegesedett, nem kell törődni. Életének úgy sincs célja, ha
a társadalom számára nem tud dolgozni. A történelem folyamán mindig akadtak,
akik ehhez hasonló felfogással megnyugtatták a tehetőseket, hogy nekik joguk van
mások javaiból gazdagodniuk. Nem volt ez másképp Krisztus korában sem. Krisztus
szemben állott egy pöffeszkedő világgal, amelyiknek a szemében a gazdagság erény
volt, s amelyiknek a felfogása azt hirdette, hogy a gazdagság nevében a
gazdagodásért minden szabad. S ma ugyanezen felfogás átkait nyögjük. A lelki
szegénységről szóló tanítás arra mutat rá, hogy a bajok oka legtöbbször az
emberi lélekben, s nem a külső körülményekben van. A lelki szegénység azt
jelenti, hogy a társadalmi és gazdaság reformoknak is belülről, az emberi
gondolkodás gyökeres megváltozásából kell fakadnia.
Márton
Áron ezt 1933-ban tanította. Változott valami?
Ha a
fentieket végig gondoljuk, akkor kiderül: nem a jelenlegi globális gazdaság
ellen fellépő politikusoktól kell várni a világ sorsának jobbra fordulását,
pontosabban azokat, akik elindulnak ezen a mondhatni forradalmi úton, nem
hagyhatjuk magukra. Ők ugyan tudnak (?) a törvényeken, nemzetközi szerződéseken
változtatni, de az emberi gondolkodáson aligha. Mi viszont biztosan tudjuk a
saját magunk gondolkodását alakítani, s ha ez valamelyest sikerült, akkor hatni
tudunk a családunkra, környezetünkre, s fokozatosan egyre tágabb körökre. A
dolog persze nem olyan egyszerű, mint a kétszerkettő, kegyelem is kell hozzá.
Amiért fohászkodnunk kell.
Surján
László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni