Nagy ajándék, hogy Márton Áron hagyatéka könyv formában hozzáférhető, sőt interneten is elolvasható. A nyolc boldogságról tartott tizenhárom beszéd a hagyaték sorozat 9. kötete. Az üldözöttek boldogságáról szóló beszéd nincs meg. Lehet, hogy el sem hangzott. Az erről szóló tanítás azonban kiolvasható a püspök egész életéből, az üldöztetések ellenére belőle sugárzó nyugalomból és erőből. Ez minden beszédnél ékesebb tanítás számunkra.
Gondolatok a nyolc boldogságról Márton Áron nyomában VII.
Nagy
ajándék, hogy Márton Áron hagyatéka könyv formában hozzáférhető, sőt
interneten is elolvasható. A nyolc boldogságról tartott tizenhárom beszéd a
hagyaték sorozat 9. kötete. Az üldözöttek boldogságáról szóló beszéd nincs meg.
Lehet, hogy el sem hangzott. Az erről szóló tanítás azonban kiolvasható a püspök
egész életéből, az üldöztetések ellenére belőle sugárzó nyugalomból és erőből.
Ez minden beszédnél ékesebb tanítás számunkra.
„Boldogok
a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.”
Beszédének elején Márton Áron rámutat, hogy tisztaszívűségen tágabb értelemben
egyeneslelkűséget, tiszta szándékot lehet érteni, de szűkebb megközelítésben a
nemi tisztaságot jelenti. Így beszéltek erről már az egyházatyák is. Ennek
megfelelően ő is ezt a megközelítést folytatta. Mint a boldogságok tárgyalása
során annyiszor, a fordított megközelítéssel bizonyította a mondás igazságát: a
tisztátalan szívűek boldogtalanok.
Márton Áron nem szokott kitérni a boldogságmondások indokló részére. Talán ő is,
mint sokan mások, ezeket csak jelképes jutalomnak tekintette. Ebben az esetben
kivételt tett. Rámutatott: az ember egyik legmélyebb vágyának kordában
tartásáért Krisztus „az örök emberi vágyakozásnak a teljesülését, az Isten
meglátását ígéri”.
Ha megfigyeljük azokat az érzéseket, melyek a kellemes, jóleső érzéseknek a
hordozói, a nemi érzésnek egyedülálló, egészen sajátos helye és értéke van. Az
alvásnak, evés-ivásnak az emberben kiváltott érzéki hatása csak valami, a
felszínen szétfolyó, mélység és erő nélküli érzés. Ezeknek valódi élményjellegük
nincs, hiányzik belőlük az ahhoz szükséges mélység. Van ugyan kivétel: a magas
láz forróságában égő betegnek a korty víz, az éhenhalás borzalmába jutott
embernek a falat kenyér, az erőinek végső megfeszítésig hajszolt embernek egy
fekvőhely és nyugodt pihenés már nem pusztán jóleső érzés, nem enyhe bizsergés,
hanem a valóját keresztül-kasul mindennél jobban uraló élmény. Tehát a végső
szükség pontján, az élet és halál határán ezek az érzések átjárják az egész
egyént. Az ember az életlehetőségnek ebben a megszűnéssel fenyegető pillanatában
látja meg legvilágosabban azt is, hogy a korty víz vagy falat kenyér az Isten
kezéből származó ajándék.
A
nemiség központi jelentőségét négy tényező mutatja meg. (1) Nem kell
életveszélyes helyzet ahhoz, hogy a nemi érzés a testi lét gyökereit járja, az
emberi valót egészen megfogja. Mindig a testet és lelket lebilincselő élmény
erejével hat. (2) Korunk egyik legszégyenteljesebb törekvése a meztelenség
kultusza. Ez egyik hajtása annak a modern pöffeszkedésnek, amelyik
megszentségtelenített mindent, fennhéjázásában minden titokról le akarta vonni a
leplet. A nemiség könnyelmű feltárása durva megsértése egy titoknak. A nemiségre
vonatkozó szemérmetesség, titkolózás, intimitás azt mutatja, hogy ez az érzés
valami titoknak, valami egészen rendkívülinek a hordozója. A szemérem nem belénk
nevelt polgári szokás, hanem velünk született védelem. Valami egészen intim
értéket zár, véd, amelyet, ha az ember feltár egy másik személy előtt,
legrejtettebb titkát, ösztönös félelemmel őrzött értékét s abban sajátosan
önmagát adja át. (3) Enni, inni lehet gondolkozás és érzés, a szellemi élet
ráirányultsága nélkül. A nemi érzéskör azonban ezt nem tűri. Az embernek emberi
mivolta, lelki élete, az állattal szemben a szellemiségben adott
felsőbbrendűsége a testi élet vonatkozásaiba ezen a ponton szól bele
legsajátosabban. A szerelem több a nyers nemiségnél. Mélyértelmű mondás, hogy a
szerelem vak. „Vak”, mert nem a felszínt nézi, amelyen a hideg ész találhat
kifogásolhatót. Úgy fogadja el a másikat, ahogy van. „Természetes velejárója
a két egymás iránt felgyúlt lélek, a szerelemben egymást kereső, egymás
kölcsönös kiegészítését akaró férfi és nő elemi vágyának, hogy egy test
legyenek, de minden normális esetben azzal a legmagasabb szellem-erkölcsi
igénnyel, hogy egymás lelkét is kizárólagosan és fenntartás nélkül, tehát ember
módra, bírják.” (4) Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a nemiség „életfakasztó
misztérium, hogy az új ember keletkezésének a titkát rejti és születését
valósítja, akkor megértjük azt is, hogy miért egészen különös bűn a vétkezés
ellene, s miért szakít el különös módon Istentől.”
Tény viszont, hogy a nemi érzés gyakran a kísértő szerepében jön. Mámort
okozó, meleg érzésekkel kerget, szédít, csalogat. Máskor démoni hangon tudatos
rosszaságot, magunk eldobását, a bűnnek bűnös szándékkal való vállalására
késztet.
S
ezt az egészen mélyről jövő ösztönt, a testnek ezt a hangját átvette az
irodalomnak, sőt a tudomány bizonyos ágainak az iránya is. Felcsaptak a test
fékezetlen követelése mellett prókátornak. Ez az 1934-ben írt szöveg korának
visszásságait teszi szóvá. Fájdalmas látni, hogy nyolc évtized múltán nemhogy
javultunk volna, hanem még mélyebbre kerültünk. De a gyakorlatot bármennyire
általánossá tették, a természet szavát nem tudták elhallgattatni. A lelkiismeret
megcsalhatatlan: a lélek cselekedeteinek minőségét csalhatatlanul jelzi.
Márton Áron ezt egy Ady idézettel támasztja alá:
Harmincnégy esztendős, vén
koromba
Mindenek túlján
Undorodván s szépen butulván,
De, jaj, mégis tudván sokat
Sírva nézem, hogy kendőt lenget
Késetten az én bűnös lelkem
S egyetlen, igazi szerelmem:
A Patyolat. [A Patyolat üzenete]
Itt
esik szó a pénzért vásárolt „szerelemről”, amellyel az ember, amikor önmagát
lealacsonyította, meggyalázott egy másikat, akit az állandó életközösséget
jelentő önátadás és birtokbavétel szándéka nélkül egy pillanatnyi használat
révén eszközzé, tárggyá alacsonyított.
*
Márton Áron kézirata itt fejeződik be. Az anyagot gondozó Dr. Marton József is
befejezetlennek érzi a beszédet és jelzi, hogy a többi beszédtől eltérően a
kéziraton nincs oldalszámozás, s könnyen lehet, hogy valahol még kallódik a
beszéd folytatása. De a lényeg adott: A tisztátalanság nem boldogít, viszont
a tisztaszívűség Isten közelébe visz.
Surján László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni