Újsághír: Szabadságfát ültettek 1929-ben Bölcskén. Megható ünnepély folyt le szerdán a Miasszonyunkról nevezett női rend Szent József nevelőintézetében, Bölcskén. Szent József oltalmának ünnepén helyezték el az intézet parkjában, a trianoni határról kapott kis tölgyfacsemetét, a szabadság fáját...
Surján László
A
Szabadságfa rejtélye, avagy az elhallgatott Trianon
A kaposvári Szabadságfa (https://www.treeoftheyear.org/)
Újsághír: Szabadságfát ültettek 1929-ben Bölcskén. Megható
ünnepély folyt le szerdán a Miasszonyunkról nevezett női rend Szent József
nevelőintézetében, Bölcskén. Szent József oltalmának ünnepén helyezték el az
intézet parkjában, a trianoni határról kapott kis tölgyfacsemetét,
a szabadság fáját...
Reggel 8 órakor szentmise után, a polgári iskola igazgatója, aki egyúttal
ez intézet főnöknője, lelkesítő szavakkal vezette be az ünnepélyt a
tantestület és a teljes számban megjelent tanulók jelenlétében. Lelkesült
meghatottsággal vonult aztán a sereg a nemzeti zászló alatt a kijelölt helyre,
hol az ünnepség teljesen programszerűen folyt le. Különös elfogódottság vett
erőt mindenkin, midőn a kis csemete gyökerére legsajgóbb sebeink, Kassa,
Kolozsvár, Nagyvárad földjéből szóratott. Előkerültek végül a zsebekből,
táskákból a kisebb-nagyobb, keskenyebb-szélesebb nemzetiszín szalagok,
melyeket csakhamar lengetett a szél a Trianon töviseiből font határ minden
irányában. A tanulók szeméiben ragyogott könnycseppek pedig, minden
felszólításnál hatásosabb biztosíték, hogy emlékezetükből ki nem vész soha „a
szabadság fája” (Dunántúl
1929-04-20 / 89. szám.)
Mai
szemmel dagályos a megfogalmazás, viszont csak vitathatatlan jogunk, az
emlékezés van benne, revíziós gondolat nélkül.
Lassan 91 éves ez a hír, s nincs nagyobb jelentősége. Érdekessége is csak annyi,
hogy a történet kapcsolódik az év fája versenyben Magyarországot képviselő
kaposvári tölgyhöz, amelyről ezt
írták a
hazai győzelem megszerzése után:
„A
nyertes kocsányos tölgy a kaposvári Berzsenyi Dániel Tagiskola udvarán áll, a
helyiek Szabadságfa néven ismerik. A fát 1929. április 18-án, épp 90 évvel
ezelőtt ültették az 1927-ben átadott iskolaépület udvarán. A csemete a kőszegi
polgármester jóvoltából a trianoni határról, az Írott-kőről került Kaposvárra,
s az ültetéskor a fa gyökereire Kassa, Kolozsvár és Nagyvárad földjét
hintették.
Az elmúlt 90 évben több ezer berzsenyis diák életét kísérte végig a „nagy
tölgyfa”, hisz az iskolai ünnepségek, évnyitók, évzárók helyszíne az udvar,
ahol a fa áll. Időről időre az iskola legkitűnőbb tanulói az elismerő
oklevelekre erősítve a tölgyfa egy-egy préselt levelét is megkapták emlékül”.
Az
Európa fája cím elnyeréséhez nemcsak a pályázó fa szépsége kell, hanem a
története is fontos. A fa képe mellett ezt el is lehet olvasni. A szöveget úgy
állítják össze, hogy felkeltse az emberek érdeklődését. Idén a
verseny honlapján ez
a szöveg olvasható:
A történelem árnyékában
A Szabadságfa néven ismert kocsányos tölgy egy kaposvári iskola udvarán áll.
1929-ben ültették, magyar történelmi évfordulók emlékezetére. Az elmúlt 90 évben
több ezer diák életét kísérte végig a nagy tölgyfa, hiszen nemcsak az iskolai
ünnepségek zajlanak mellette, hanem a mindennapoknak is része. Gyakori témája a
biológiaóráknak, és itt játszanak a gyerekek a szünetekben. Mindannyian kedves
emlékekkel kötődnek a tölgyfához, akárcsak – az Év fája verseny kapcsán – a
kaposváriak egész közössége.
Nem kell nagy
jóstehetség kimondani, hogy ezzel az érdektelen szöveggel nem lehet nyerni.
Pedig Magyarország eddig jól szerepelt a versenyben: már négyszer is elnyertük
az év fája címet. Idén aligha. Február 29-e már nincs messze – addig lehet
szavazni –, és a 16 versenyző között a 14. helyen szégyenkezünk. Azért kerestem
az 1929-es újságokban a fa ültetésének hírét, hogy fel tudjam oldani a tavalyi
verseny során közöltek és az európai versenyben szereplő felvezető közötti
ellentmondást. A keresgélés nem vezetett eredményre, mert a kaposvári
faültetésnek nem találtam semmi nyomát a korabeli sajtóban. Ámde, mint láttuk,
előkerült egy, a tavaly közöltekkel teljesen párhuzamos történet, csak nem
Somogyban, hanem Tolnában, és nem Kaposvárott, hanem a Duna melletti Bölcskén.
Azt
sem értem, hogy az internetcím, amelyen a versenyt elérhetjük, s amelyen a
magyarországi történetét elolvashatjuk,
miért van fele részben angolul, fele részben szlovákul: Stromy azt jelenti
magyarul: fák. Strom-svobody-v-Kaposvaru annyit tesz: Szabadságfa Kaposvárt.
Nem
akarok levonni semmilyen következtetést. De ha sokan úgy érzik, hogy Trianon
centenáriumán érdemes elődeink emlékfaállító akciójához kapcsolódni, még talán
kikerülhetünk a verseny sereghajtói közül.
Sajátsága ennek a versenynek, hogy ahhoz, hogy érvényes legyen valakinek a
szavazata, két fát kell megjelölnie. A Kárpát-medencében élők a bőség zavarában
lehetnek, ha területi alapon szavaznak.
Kaposvár mellett
versenyben van Románia egy nagyszebeni és Szlovákia egy rimaszombati fával,
nem beszélve a horvátországi Daruvár fájáról. Daruvár a második helyen van,
Nagyszeben a negyedik, a rimaszombati berkenyefa pedig a nyolcadik.
Jól
tudjuk, hogy egy ilyen internetes szavazás játék. Nem vérre megy. A nyeréstől
nem lesz senki nagyobb, vagy a vesztéstől kisebb. Ám aki végignézi a tizenhat
versenyzőt és el is olvassa a fák történetét, egy kicsit jobban megismeri a
világot. Tehát nem a fák az igazi nyertesek, hanem a versenyzők. Visegrádias
aggyal gondolkodva még a cseh és lengyel versenyző érdemel figyelmet. Jelenleg a
cseh versenyző vezet, és talán meg is nyeri. Hajrá Kárpát-medence, hajrá
Visegrád!
Forrás: felvidek.ma
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni