Egy régi járvány mai tanulsággal

„A járványbizottság szeptember 12-én megalakult. És ha az ideig voltak is számosan, kik a vész komolyságában még nem hittek, vagy a kik akár saját nagyságuk mindentudásától felpuffadva, akár az ismeretlenség kétes homályába burkolódzó u. n. «szakértő»-ikre hivatkozva, a veszély jelenlétét egyáltalán tagadásba vették: a járványbizottság és közönségünk józan része a helyzet komolysága felől egy perczig sem lehetett kétségben.”

Visszatekintő

Egy régi járvány mai tanulsággal

Nem
tudom hányan tudják, hogy kiről van elnevezve a győri megyei oktató kórház. A
névadó Petz Aladár dr. (1888-1956) a nagyhírű sebész, a kórház volt igazgatója.
De a Petz család és Győr kapcsolata két generációval régebbi. Petz Adolf ügyvéd
1850-ben költözött Győrbe, ahol 1854-ben született Lajos nevű gyermeke, akiben
Petz Aladár apját tisztelhetjük. Petz Lajos ükapja és dédapja is orvosok voltak
a család az ükapa idején baráti hívásra költözött Bajorországból Magyarországra.
Lajos orvos lett. Érdekesség, hogy édesanyja révén Deák Ferenccel is rokonságban
állott: anyai nagyanyja és Deák édesanyja testvérek voltak.

1886-ban már Petz Lajos dr. volt Győr szabad királyi város tiszti főorvosa, a
győri közkórház igazgatója, a közegészségtannak a győri királyi jogakadémián és
kath. lyceumban m. tanára. Tehát tekintélyes ember. Egy évvel korábban vette át
a kórház igazgatását, amelyről nagyon rossz véleménnyel volt és azonnal küzdeni
kezdett egy korszerű kórház építése érdekében. 1886. augusztusában kitört a
győri kolera járvány, amelynek tanulságairól „A győri kolera járvány” címmel egy
76 oldalas könyvet jelentetett meg. Ebben olvashatjuk a következőket:

„A
járványbizottság szeptember 12-én megalakult. És ha az ideig voltak is számosan,
kik a vész komolyságában még nem hittek, vagy a kik akár saját nagyságuk
mindentudásától felpuffadva, akár az ismeretlenség kétes homályába burkolódzó u.
n. «szakértő»-ikre hivatkozva, a veszély jelenlétét egyáltalán tagadásba vették:
a járványbizottság és közönségünk józan része a helyzet komolysága felől egy
perczig sem lehetett kétségben.”

A
fenti idézet alapján vajon hányan ismernek magukra vagy valakire a
környezetükben. Hányan nem vették a koronavírus fertőzés hírét komolyan? Hányan
bonyolódtak nehezen követhető magyarázatokba, miszerint csupán egy
média-csinálta mesterséges jelenségről van szó, amelynek voltaképp gazdasági
célja van: Kína előretörésének megállítása? Úgy tűnik, hogy az emberi természet
nem változott.

Pedig nagyon is változott, és bizony nem a javára. Petz Lajos dr. könyvében
ugyanis nem találkoztam azzal a jelenséggel, ami napjainkban sajnos mindennapos.
Nem említi, hogy rémhírkeltés, illetve járványbizottság szalmai munkájának
megkérdőjelezése nehezítette volna a járvány leküzdését. Persze ezekre az
aljasságokra akkor kevesebb alkalom volt, ma bárki bármilyen gazemberséget
közhírré tehet az internet szabadságának felelőtlen igénybevételével. Van tehát
egy új veszélyforrás, de ahogy Petz Lajos dr. számított a közönség józan
részére, én is remélem, hogy a nagy többség átlát az efféle aljas indokú
károgókon.

Surján László