"Hangsúlyoztam Ferenc pápának, hogy az ő jelenléte különlegesen is nagyszerű üzenet lenne és gyógyítaná sok nép lelki sebeit, s hozzájárulna ahhoz, hogy Közép-Európa népei ne csak megbékéljenek egymással, hanem közösen tudjanak dolgozni az alapvető értékek mentén." - Erdő Péter bíboros úr szavai a pápa meghívásakor.
GYÓGYÍTANI A NÉPEK SEBEIT
Amióta Erdő Péter bíboros úr és Áder János köztársasági elnökünk Ferenc pápát is
meghívta a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, megindult a
találgatás, jön vagy nem jön a pápa. Tény, hogy a nemzetközi eucharisztikus
kongresszusokon nem szoktak a pápák megjelenni. Mégsem kizárt, hogy most másképp
lesz.
Amikor hazánk jövőjén elgondolkodik az ember, két nehéz kérdést lát. Az egyik a
demográfiai helyzet: nem sok értelme van egy olyan országért törni magunkat,
amelyben nem születnek meg a gyermekek. A kihalást persze nem tudjuk elképzelni,
de Trianont sem tudtuk. (Az olyan kijelentésekkel, hogy „az nem lehet”, tehát
óvatosabban kell bánni.) A másik pedig a szomszéd országokkal való viszonyunk. A
kapcsolatok rendezése nélkül sem az anyaországnál gyorsabban fogyó határon túli
magyarság nem tud megmaradni, sem Magyarország nem jut egyről kettőre, ha
energiáit a szomszédokkal való marakodásra kell fecsérelnie. Kulcskérdés tehát,
hogy a magyar külpolitikai célok sorában ne üres szólam legyen a jószomszédi
kapcsolatok kérdése. Erre most jó esély van, a közös érdek felülírt sok
feszültséget, bár például Románia kevés hajlandóságot mutat az együttműködésre.
A politikai széljárás kedvező volta azonban nem elég ahhoz, hogy a Duna-medence
népei között tartós, Tamási Árontól kölcsönzött szóval szívbéli barátság
jöjjön létre. Annak társadalmi gyökere is van, ami részben civil kapcsolat, de főleg a kereszténységből fakadó magatartás: a bűnbánat és a megbocsátás kultúrája, valamint a szeretet kultúrája.
Civil
szervezetként idén tíz éve, hogy megbékélési mozgalmat kezdeményeztünk (ld.
chartaxxi.eu). 2016. decemberében Magyarok és szlovákok együtt az úton
címmel szlovák és magyar részvetőkkel konferenciát tartottunk Budapesten,
amelynek fővédnöke Erdő Péter bíboros úr volt. Ezen a konferencián ő kapta az
évente esedékes Megbékélési és Együttműködési díjat. Sokan nem értették, hogy
miért. Sajnos a magyar társadalom nem figyelt fel arra az igen jelentős
eseményre, amely 2006-ban történt Esztergomban. A szlovák és a magyar katolikus
püspöki konferenciák elnökségeinek közös nyilatkozatára gondolok:
Megbocsátunk és bocsánatot kérünk. Ezt kell tennünk, ha nehéz is. Erre
akartuk a figyelmet irányítani a díj odaítélésével.
Most bíboros urunk még magasabb szintre emelte a közép-európai megbékélési
folyamatot, amelynek a mi szervezetünk csak szerény szolgája. A Magyar Kurír
beszámolója szerint ugyanis Ferenc pápa meghívásakor a következőképp érvelt:
"Hangsúlyoztam Ferenc pápának, hogy az ő jelenléte különlegesen is nagyszerű
üzenet lenne és gyógyítaná sok nép lelki sebeit, s hozzájárulna ahhoz, hogy
Közép-Európa népei ne csak megbékéljenek egymással, hanem közösen tudjanak
dolgozni az alapvető értékek mentén."
Köszönjük bíboros úr!
Mert valóban erről van szó: tíz éve még csak a Kárpát-medence népeinek ügye volt
az egymás felé nyitás. Mára kiderült, hogy az olykor Köztes-Európának nevezett
térség, a Baltikum az Adria és a Fekete-tenger háromszögében élő népeknek az
egész kontinens számára fontos mondanivalója, ha tetszik, közös küldetése van:
megőrizni és felmutatni földrészünk kultúrájának lényegét, a keresztény
értékeket. Megismétlem, amit Erdő Péter bíboros úr mondott Ferenc pápának: a
pápai jelenlét gyógyítaná sok nép lelki sebeit, s hozzájárulna ahhoz, hogy
Közép-Európa népei ne csak megbékéljenek egymással, hanem közösen tudjanak
dolgozni az alapvető értékek mentén. Olyan értékekről beszélünk,
amelyeket a nyugati társadalom nagy része eldobott magától. Ha nem lesz pápai
látogatás, akkor is ez a dolgunk, de jó lenne erre pápai pecsétet, áldást kapni.
Surján László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni