Mindenkinek szüksége van a megbocsátásra, és szüksége van a türelemre

Március 18-án az ötödik boldogmondásról és az irgalmasságról elmélkedett Ferenc pápa katekézisében, amit a járvány miatt most sem a Szent Péter téren, hanem az Apostoli Palota könyvtárában mondott el, és a hívek élőben követhették a televízión és az interneten keresztül.

Mindenkinek szüksége van
a megbocsátásra, és szüksége van a türelemre

Március
18-án az ötödik boldogmondásról és az irgalmasságról elmélkedett Ferenc pápa
katekézisében, amit a járvány miatt most sem a Szent Péter téren, hanem az
Apostoli Palota könyvtárában mondott el, és a hívek élőben követhették a
televízión és az interneten keresztül.

Ferenc pápa
magyarra fordított katekézisét teljes egészében közreadjuk.

Kedves Testvéreim! Jó
napot kívánok!

Időzzünk el ma kicsit
az ötödik boldogmondásnál, amely így szól: „Boldogok az irgalmasok, mert
nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7). Van ennek a boldogmondásnak egy sajátossága:
ez az egyetlen, amelyben a boldogság oka és gyümölcse megegyezik; ez az
irgalmasság. Azok, akik gyakorolják az irgalmat, irgalomra is fognak találni, ők
lesznek az irgalmasok.

A megbocsátás
kölcsönösségnek ez a témája nemcsak ebben a boldogságban van jelen, hanem
visszatér az egész evangéliumban. És hogyan is lehetne másként? Az irgalom
magának Istennek a szíve! Jézus mondja: „Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek.
Ne ítélkezzetek, hogy benneteket se ítéljenek el. Bocsássatok meg, hogy nektek
is megbocsássanak. (Lk 6,37). Mindig ugyanaz a kölcsönösség. Ezt Jakab levele is
megerősíti: „Az irgalmasság azonban győzelmet arat az ítéleten” (2,13).

De főleg a
Miatyánkban, amelyben így imádkozunk: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12), és ez a kérés az egyetlen,
amely a végén megismétlődik: „Ha megbocsátjátok az embereknek, hogy vétettek,
mennyei Atyátok nektek is megbocsát. De ha nem bocsátotok meg az embereknek,
Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” (Mt 6, 14-15, vö. A Katolikus Egyház
katekizmusa (KEK), 2838).

Két dolgot azonban meg
kell különböztetnünk: az adott és az elfogadott megbocsátást. Sokaknak
nehézséget okoz az, hogy nem tudnak megbocsátani. Sokszor a rossz, amit kaptunk
olyan nagy, hogy úgy tűnik, hogy a megbocsátás olyan nehéz, mint megmászni egy
hatalmas hegyet: óriási erőbefektetést kíván. És van, aki úgy gondolja, hogy ez
nem megy, ez lehetetlen. Az irgalmasság kölcsönössége azt jelenti, hogy
szükségünk van arra, hogy a nézőpontunkat a feje tetejére állítsuk. Egyedül ez
nem lehetséges. Szükségünk van Isten kegyelmére. Kérnünk kell azt. Sőt, ha az
ötödik boldogság megígéri, hogy irgalmat találunk, és a Miatyánkban kérjük a
bűneink bocsánatát, akkor ez azt jelenti, hogy lényegében mi vagyunk a bűnösök
és nekünk van szükségünk arra, hogy irgalmat találjunk.

Mindannyian adósok
vagyunk. Mind. Isten irányába, aki nagyon nagylelkű, és a testvéreink irányába
is.

Mindenki tudja, hogy
nem olyan apa vagy anya, mint amilyennek lennie kellene, és nem olyan férj vagy
feleség, nem olyan testvér, mint amilyennek lennie kellene. Mindannyian
„hiányában” vagyunk az életnek. És szükségünk van az irgalomra. Tudjuk, hogy mi
is gonoszat cselekedtünk, és mindig hiányzik valami abból a jóból, amit meg
kellett volna cselekednünk.

De éppen ez a
szegénységünk alakul át a megbocsátás erejévé! Mindannyian adósok vagyunk, és
amint az imént hallottuk, olyan mértékkel mérnek majd nekünk, amilyennel mi
mértünk másoknak (vö. Lk 6,38). Ki kell terjesztenünk tehát ezt a mértéket, el
kell engednünk az adósságokat és meg kell bocsátanunk. Mindenkinek emlékeznie
kell arra, hogy szüksége van a megbocsátásra, és szüksége van a türelemre. Ez az
irgalmasság titka: nektek is megbocsátanak, ha ti is megbocsátotok. Mert
Isten megelőzött minket és ő elsőként megbocsátott (vö. Rom 5,8). Elfogadva a
megbocsátást, képesek leszünk a magunk részéről is megbocsátani. Így éppen a baj
és az igazságosság hiánya válnak megfelelő alkalommá arra, hatalmas mértékben,
Isten mértékében, ami maga az irgalmasság, megnyíljanak az ég kapui.

Honnét születik a mi
irgalmasságunk? Jézus azt mondta nekünk: „Legyetek irgalmasok, mint ahogy a ti
mennyei Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36). Minél inkább elfogadjuk az Atya
szeretetét, annál jobban fogunk szeretni (vö. KEK, 2842). Az irgalom nem az élet
egy másokra vonatkozó dimenziója, hanem a keresztény élet középpontja. Nincs
kereszténység irgalom nélkül[1].

Ha az egész
keresztény életünk nem hordozza az irgalmasságot, akkor eltévesztettük az utat,
mert az irgalom az egyetlen igaz középpontja minden lelki útnak.

Ez az egyik legszebb
gyümölcse a szeretetnek (vö. KEK, 1829).

Emlékszem, hogy ez
volt az a téma, amelyet az első Úrangyala imádság óta, mint pápa hangsúlyozni
akartam: az irgalmasság. És ez mély nyomot hagyott bennem, mint egy olyan
üzenet, amelyet pápaként folytonosan közvetítenem kell, és minden nap kell róla
beszélnem: az irgalmasság. Emlékszem, hogy Kasper bíboros úr irgalomról szóló
könyvét már-már szemtelenül reklámoztam. És attól a naptól kezdve egyre
mélyebben és erősebben hallottam, hogy Róma püspökeként ezt az üzenetet kell
továbbadnom: irgalom, irgalom, megbocsátás, megbocsátás.

Isten irgalma a mi
felszabadításunk és a mi boldogságunk. Az irgalmasságban élünk, és nem
lehetséges irgalom nélkül léteznünk. Ez a levegő, amit be kell lélegeznünk. Túl
szegények vagyunk bizonyos feltételek megteremtéséhez, ezért szükségünk van a
megbocsátásra, szükségünk van a megbocsátásra. Köszönöm!

A
Szentatya kérése:

A következő pénteken
és szombaton, március 20-21-én kerül sor a 24 óra az Úrért kezdeményezésre.
Ez egy alkalmas időpont a nagyböjtben az imádságra és a kiengesztelődés
szentségéhez való közeledésre.

Sajnos Rómában és
Itáliában ez a kezdeményezés nem kerülhet megrendezésre a szokott formában a
koronavírus miatt kialakult nehéz helyzetben. Mindazonáltal a világ más részein
folytassátok ezt a kezdeményezést. Buzdítom a testvéreket, hogy őszintén
közelítsenek Isten irgalmához a gyónás szentségében, és imádkozzanak, különösen
a fertőzöttekért.

Ahol nem tudják
megünnepelni a 24 óra az Úrért rendezvényt, ott biztos vagyok
benne, hogy csatlakozni tudnak a hívek ehhez a szándékhoz a személyes imádságuk
által.

[1] Vö.
Szent II. János Pál pápa, Dives in
misericordia enciklika (1980.
november 30); Misericordae Vultus bulla
(2015. április 11)); Misericordia
et misera apostoli levél (2016.
november 20).

Fordítatta: Gájer
László

Fotó: Vatican News
Forrás: Magyar Kurír