Nemzeti ünnep - 2020. március 15.

Elõszó

Ünnepi
alkalom ez – kerüljük a pillanatok politikáját. Elég, ha a Napok
tanulságaira gondolunk. Most, emlékezésként, talán napokig tartó
olvasmányokat kínálunk. Egy kicsi, a monitor türelmét erõsen próbára
tévõ folyóirat-szeletkét; ritkán idézett munkákat. Amelyek a
szabadságharc utáni idõkre emlékeznek – egészen napjainkig…
Tóth Kálmán visszaemlékezése a
Honvéd Menház javára kiadott antológiában jelent meg; felidézi a terror
árnyékában is meg-megjelenõ pillanatnyi szolidaritást.
Szilágyi Sándor 1876-ban
jelentette meg a megtorlás és a cenzúra komikusabb epizódjait; amit,
persze, túl is kellett élni… S nagy ugrást teszünk –
Pethõ Sándorig. Aki Csillagos
órák címen adta közre a Magyar Nemzetben közölt vezércikkeit; 1938
nyarától a lap fél évvel késõbbi betiltásáig; egyszer jó lenne ezt is
csorbítatlanul kezünkbe venni. Az írás, amit ebbõl választottam, csak
részben szól 1848-ról; inkább csak értékel egy bátorságot. Amelyrõl nem
mondhatunk le. Márai Sándor
írása, ahogy jelzem, egy Krúdy-regény elõszava; 1978-ban jelent meg, a
müncheni Griff kiadásában. Olvassák figyelmesen… Azt mondtam: kerüljük a
pillanatok politikáját? Így is gondolom. De örülök, ha – e négy írást
olvasva – bennük a múlt felidézése mellett Önök néhány, napjainkat
jellemzõ politikai kérdésre is egy lehetséges választ vélnek felfedezni.
S a kétkedõktõl csak annyit kérdezek: gondolták volna 1989-ben azt, hogy
az a vers, amit Döbrentei Kornél
akkor írt – 2006-ra épp oly aktuális marad…?

Tamási
Orosz János

• 
  Tóth Kálmán visszaemlékezése

• 
  Szilágyi Sándor:
  Egy hangverseny
  az ötvenes évekből

• 
  Pethő Sándor: Nemzet és
  hadsereg

• 
  Márai Sándor: A százéves
  Krúdy

• 
  Döbrentei Kornél: Átpingált
  március