Surján László "A járványnak köszönöm" írásának II. része
A
járványnak köszönöm II.
Nincs
új a Nap alatt
Elszoktunk attól, hogy egész országok életét alapjaiban befolyásolja egy
járvány. A XX. századot a fertőző betegségek felszámolásának tekintettük, s
lassan azt is elfelejtettük, hogy a járványoknak milyen meghatározó szerepük
volt a történelemben.
2020 nagy újdonsága, hogy ez a magabiztosságunk eltűnt. Száz éve, hogy a
„spanyolnátha” világháborús pusztítást okozott Európában, azóta ugyan tudjuk,
hogy vannak fertőző betegségek, az orvosok alapképzésük során vizsgáznak
járványtanból és infektológus szakvizsgát is lehet szerezni, de mindez az
emberek mindennapi életét az egész társadalomra nézve nem zavarta. Egészen a
koronavírus okozta pandémia (világjárvány) megjelenéséig.
Mit
tettek eleink, amikor felütötte pl. a pestis vagy a kolera a fejét? Korlátozták
az emberek mozgását: az utakon kordonokat emeltek, a fertőzött területről
érkezőket karanténba zárták. A fertőzött tárgyakat, például a betegek ruháját
elégették. A betegeknek gyógyszert adtak, aminek többnyire nem volt hatása a
betegség lefolyására. A járvány egy ország lakosságának akár felét is elvitte,
sőt egyes városok vagy falvak teljesen elnéptelenedtek. Ez a gazdaság számára
mérhetetlen kárt jelentett, tehát az uralkodó ilyenkor adókedvezménnyel próbálta
a termelést újraindítani.
Ugye látod, tisztelt olvasó, hogy ma is itt tartunk.
De
volt még valami, aminek még kevés jelét látom. A régiek ilyenkor Istenhez
fordultak, egyrészt a halálra készülve, másrészt a járvány végéért, a túlélés
kegyelméért könyörögve. Magyarország is tele van például Szentháromság
szobrokkal, amelyeket a túlélésért hálából emelt a buzgóság.
Itt
van például Óbudán, a Zsigmond téren lévő Szentháromság szobor. Ezt eredetileg a
budai polgárok emelték és a Szentháromság téren állították fel, a Mátyás templom
előtt, mert az 1691 évi pestisjárvány kapcsán megfogadták, hogy megmenekülésük
emlékére szobrot emelnek. 1706-ban a szobor el is készült. 1709-ben viszont
újabb járvány pusztított, s akkor azt fogadták meg, hogy újabb,
díszesebb
Szentháromság szobrot
állítanak. Persze a régit sem pusztították el, így került Óbudára.
Mit
köszönök tehát a járványnak: egy kis alázatot. Be kell látnunk, nem vagyunk a
világ urai, s bármennyivel többet is tudunk, mint a régiek, a magunk korának
megfelelően ugyan, de a lényeget tekintve azonos helyzetben vagyunk. A világ
számunkra is megoldandó feladat, a megoldáshoz pedig az Úristenre is szükségünk
van.
Surján László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni