„Éveken át úgy látszott, hogy a magyar ember reményvesztett, depressziós. Magyarázat volt bőven: vesztett világháborúk, Trianon, szovjet megszállás, gulyás-kommunizmus, félresiklott rendszerváltás. Ki-ki válogathat a kedvére. ... Megkérdezték az embereket, hogy bíznak-e abban, hogy a magyar egészségügy képes lesz kezelni a helyzetet? 82 százalék szerint IGEN.”
A
remény rabjai
Éveken át
úgy látszott, hogy a magyar ember reményvesztett, depressziós. Magyarázat volt
bőven: vesztett világháborúk, Trianon, szovjet megszállás, gulyás-kommunizmus,
félresiklott rendszerváltás. Ki-ki válogathat a kedvére.
Most azonban valami történt. Valami, amiről nincs tapasztalatunk: száz éve volt
az előző világjárvány. Mégpedig a mostani nem is akármilyen. Igaz, sokan
valószínűleg könnyebb megfázásként átvészelik, mások azonban nem, s ami igazán
baj: nincs ellene sem gyógyszer, sem oltóanyag. Ha valami, hát akkor ez ok lehet
a kétségbeesésre, depresszióra.
Ezzel szemben mi történt? Megkérdezték az embereket, hogy bíznak-e abban, hogy a
magyar egészségügy képes lesz kezelni a helyzetet? 82 százalék szerint IGEN.
Mivel a járvány eleje már itt van, az eddigiekkel való elégedettségre is
rákérdeztek, a felelet: 83 százalék IGEN. De ezzel nincs vége. Rendkívüli
helyzetben nemcsak az egészségügyön múlik a dolog, nagyon sokat kell tennie a
mindenkori kormánynak. Természetesen erre is rákérdeztek: Ön mennyire elégedett
azzal, ahogy a kormány eddig kezelte a helyzetet? Eredmény: 76 százalék INKÁBB
ELÉGEDETT. Ha pedig nem az eddigiekre, hanem a várható fejleményekre kérdeztek
rá, a válasz még erősebb: 81 százalék BÍZIK a helyzet sikeres kezelésében.
Hová lett a reménytelenség, hová a pesszimizmus? Erre is van felelet, de előbb
tisztázzuk, hogy kik voltak a felmérők és ki volt a megrendelő. A felmérést
reprezentatív mintán a Publicus Intézet végezte, és a megrendelő a Népszava
volt. Ezek után senki nem gondolhatja, hogy manipulált, a kormányt szándékosan
fényező számokról volna szó. Hová lett a reménytelenség, hová a pesszimizmus?
Bebújt a Népszava szerkesztőségébe, és a balliberális oldal vonzáskörébe
tartozók szürkeállományába. Abból gondolom ezt, mert például annak
a cikknek a címe, amiből a fenti adatok valók úgy kezdődik: A remény rabjai
a magyarok.
A
remény, tisztelt Népszavások, nem vet rabságba. Amióta ez a felmérés megjelent,
számos magyarázat született a baloldalon, amelyben szintén van remény, de nem az
összefogáson és a kemény közös munkán alapuló kilábolás reménye, hanem az, hogy
a tisztelt választó majdcsak rájön, hogy ez a kormány alkalmatlan, és el kell
zavarni. A magam részéről azonban azt remélem, hogy önök fognak csalódni.
Méghozzá nagyon. A kormány ugyanis nem hiteget, sőt arról beszél, hogy nagy a
baj, és a neheze még hátra van. Ráadásul épp az önök felmérésből derült ki, hogy
a válaszadók nagy többsége (66 %) szerint az emberek felelőssége, hogy a
koronavírus a lehető legkevésbé terjedjen el az országban. Azaz az emberek
tudatában vannak annak, hogy ők maguk is tudnak tenni nemcsak saját maguk, hanem
az egész közösség védelmében.
A
nép valódi szava ugyanis a józan ész szava. Kiviláglik ez a felmérésnek abból a
részéből, ami elképesztően próbálta manipulálni a válaszadókat. De hiába.
A
kérdés felvezetése ez volt: Vannak, akik úgy gondolják, hogy az óvintézkedések
komolyabb károkat okoznak, mint maga a vírus. Ön melyik véleménnyel ért inkább
egyet?
Ezek után négy válaszlehetőséget fogalmaztak meg:
-
Meg kell próbálni megakadályozni a vírus terjedését, még akkor is, ha ez
nagyon sok kellemetlenséget okoz.
76 % -
Hagyni
kellene terjedni, hiszen úgy sem lehet megakadályozni, nem érdemes városokat
és régiókat lezárni miatta.
2 % -
Egyelőre mindent meg kell tenni, hogy ne terjedhessen tovább, de van egy olyan
pont, amikor már nem érdemes védekezni ellene.
21 % -
Nem
tudja / nem válaszol.
1 %
A
nép szava tehát 97 százalékban a józan ész szava. A Népszavának marad a 2 + 1
százalék, hogy hergelje a kormány ellen. Ami járvány idején a legudvariasabban
mondva is gyalázat. Pártpecsenyét sütni ugyanis életmentés helyett nem a
becsületes emberek útja.
A
remény rabjai vagyunk? A reménytelenség időszaka után édes ez a rabság.
Surján László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni