imádva görnyedek kétrét
és magába fordítja a teret
indulatos önzést mint bárányt terelne
gyengéden magába fojt isten szerelme
Radnai István:
RONDÓ
ételhordót
tett a küszöbömre maga a rettenet
az élet szerelme szelleme elveszett
az űr kristályos lényege
jéghabos lény üstökénél fogva
vissza-visszatér éledez
és én a mi tehetetlen foglya
mosolygó vak embertársam
szemében a védhetetlen kések
elővillanását lássam
amit a kósza gén belém vésett
mind összeomlik a tüdő
a szerető szív a földi lényeg
amit visszavesz az idő
és feláldoz kegyes istenének
mert itt fáj a kor a vénség
szenvedély tüskéje ahol mered
imádva görnyedek kétrét
és magába fordítja a teret
indulatos önzést mint bárányt terelne
gyengéden magába fojt isten szerelmeélethordó
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni