Sebastian atya gondolatai


Sebastian atya szabadságát megszakítva tért haza Indiából, a szüleitől, hogy a nehéz helyzetben itthon lehessen.


Kedves Testvérek!

Sok szeretettel köszöntelek
benneteket!

Az otthoni szabadságomat
lerövidítettem 16 nappal, és március 16-án délután visszajöttem Magyarországra.
Szüleim, különösen édesanyám, nagyon szomorúak voltak emiatt, de éreztem, hogy
itt kell lennem. Érdekes módon egy nappal később lezárták a határokat. Most
„önkéntes karanténban” maradok a társadalomra való tekintettel. Mivel Dohán
keresztül jöttem, így semmi bajom sincs, mégis felelősséget érzek a többiek
iránt.

Az út folyamán sok olyan dolgot
láttam, amit eddig nem. Elmélkedtem ezeken, és arra gondoltam, hogy megosztom
veletek ezeket a sorokat.

Nehéz és aggodalmakkal teli
időszakot élünk. Ezt mindenhol lehetett érezni és minden arcon lehetett látni.
Minden, ami természetes volt, már nem az. Kézfogással nem köszöntenek, a
beszélgetések ritkulnak, az emberek egymástól távol ülnek, csönd van mindenhol,
mintha az élet teljesen megszűnt volna. Mindez egy vírus miatt. Az ember, aki
azt gondolta, hogy mindent megoldhat a maga erejéből, most talán megérzi, hogy
ez mégsem így van. A tudomány még mindig botorkál a sötétségben… még kell idő,
hogy felfedezze a vírus elleni gyógyszert.

Közben egyre több ország próbál
segíteni a saját népén. Szigorú intézkedéseket vezetnek be a nép érdekében.
Nagyon fontos, hogy ezeket a szabályokat pontosan betartsuk. Ha nem, akkor úgy
járunk, mint azok az országok, emberek, akik túlzott szabadságról beszéltek és
most komoly bajban vannak. A liberális és túlzott szabadságnak nagy a kockázati
tényezője.  Sajnos a koronavírus nem ismeri a liberális szabadosságot. Most
rendre van szükség. Össze kell szedni magunkat, és rendet kell tartani magunkban
és magunk körül. Ebben a helyzetben nem jó azt mondani, hogy mi szabadok
vagyunk, és azt csinálunk, amit akarunk. Vigyázni kell magunkra, és a többiekre,
különösen az idősebb testvérekre való tekintettel be kell tartanunk a
szabályokat.

Ne csüggedjünk lelkünkben!
Alakítsuk ki a pozitív gondolkodást magunkban! Nem tudjuk pontosan, hogy ez a
vírus honnan ered: az ember terméke vagy állatoktól származik. A valóság azonban
az, hogy itt van közöttünk. Bizonyos értelemben a következőkre tanít a vírus: a
közel harminc éve tartó rohanás lelassult, elfoglalt embereknek lett ideje
otthon maradni férjükkel, feleségükkel és gyerekeikkel, sokkal tudatosabban
lélegeznek. Minden reggel örül az ember, ha lélegzés közben nem köhög; mindig
mindenki jól megmossa a kezét. A levegő is egyre tisztább, mivel mind földi,
mind légi úton kevés a forgalom, sőt a tenger is csendesebb, mert egyre kevesebb
a luxushajó és a többi hajó is, az utcák egyre néptelenebbek és így tovább…

Még egy kis idő, és ez is elmúlik,
de maradjanak meg bennünk azok a dolgok, melyekre ez az idő tanított minket.
Isten valóban megbocsát mindent nekünk, mivel Ő a szeretet. Az Általa
teremtetett természet azonban nem. A természetben élő embert rendre tanítja a
természet. A rendhez tartozik a hit is. Az a két Kéz, amely a természetet
alkotta, benne téged és engem, amely meggyógyította a vakot, a bénát, a
leprásokat és életre keltette a halottat, vigyázzon rád és óvjon téged minden
rossztól!

Testvérek! - időnk van elmélyülni
és Istennel lenni. Minden elmúlik, egyedül Ő marad. Térjünk vissza Hozzá. A
közelmúlt idők jelei arra figyelmeztetnek minket, amiről a 2Krónikák 7,13-14-ben
írva van: „Ha bezárom az eget s nem esik az eső (különböző országokban
hónapokig tartó nagy tűz)
, és ha megparancsolom s meghagyom a sáskáknak,
hogy emésszék fel az országot (sáskák támadása Afrikában), ha pestist
bocsátok népemre (vírus járvány): de népem, amely nevemet viseli, megtér
s könyörög hozzám s keresi arcomat s felhagy nagyon gonosz tetteivel, én is
meghallgatom az égből és megbocsátom bűneit és meggyógyítom földjét”.

Talán a tudósok számára balgaság,
amiket írtam, de Istenben hívő igaz ember értékes üzenetet lát benne. Aki az
Úrban bízik, annak minden a javára válik.

Áldott böjti időszakot kívánok!

Szeretettel

Benvin Sebastian atya