A feszülettel és az evangéliummal töltsétek a nagyhetet!

Április 8-án Ferenc pápa a világjárvány kapcsán szívünkben megfogalmazódó kérdésekről elmélkedett. Arra a helyes istenképre mutatott rá, amelyet Jézus tárt fel előttünk, amikor a szeretetből a megfeszítést is vállalta értünk. Kérdéseinkre választ csak a fájdalmainkban osztozó, csak a szeretetben mindenható Istennél találhatunk.

A feszülettel és az
evangéliummal töltsétek a nagyhetet!

Április
8-án Ferenc pápa a világjárvány kapcsán szívünkben megfogalmazódó kérdésekről
elmélkedett. Arra a helyes istenképre mutatott rá, amelyet Jézus tárt fel
előttünk, amikor a szeretetből a megfeszítést is vállalta értünk. Kérdéseinkre
választ csak a fájdalmainkban osztozó, csak a szeretetben mindenható Istennél
találhatunk.

Ferenc pápa katekézisének fordítását
teljes egészében közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ezekben a hetekben, amikor szorongás tölt
el bennünket a világjárvány miatt, mely rendkívül nagy szenvedést okoz a
világnak, sok kérdést teszünk fel magunknak, talán Istennel kapcsolatos
kérdéseket is: Miként reagál Isten a fájdalmunkra? Hol van, amikor mindenhol
csak baj van? Miért nem oldja meg gyorsan a problémákat? Ilyen kérdéseket
teszünk fel Istenről.

Jézus szenvedéstörténete lehet
segítségünkre, amely a nagyhétnek ezekben a napjaiban elkísér bennünket.
Voltaképpen benne is sok kérdés sűrűsödik össze. Az emberek, miután
diadalittasan köszöntötték Jézust Jeruzsálemben, azt kérdezgették, vajon
megszabadítja-e végre a népet ellenségeitől (vö. Lk 24,21). Hatalmas, diadalmas,
kardot ragadó Messiást vártak. Ehelyett egy szelíd és alázatos szívű ember
érkezik, aki megtérésre és irgalomra biztat. És a tömeg, mely korábban
hozsannázva köszöntötte, most azt kiabálja: „Keresztre vele!” (Mt 27,23). Akik
követték, zavarba esve és rémülve faképnél hagyják. Arra gondoltak: ha Jézusnak
ilyen a sorsa, akkor nem ő a Messiás, mert hiszen Isten erős, Isten
legyőzhetetlen.

De ha továbbolvassuk a
szenvedéstörténetet, meglepő dologgal találkozunk. Amikor Jézus meghal, a római
százados, aki nem volt hívő, aki nem zsidó, hanem pogány volt, aki látta őt a
kereszten szenvedni, és hallotta, hogy mindenkinek megbocsátott, aki kézzel
foghatóan megtapasztalta az ő mérhetetlen szeretetét, megvallja: „Ez az ember valóban Isten
Fia volt!” (Mk 15,39). Épp az ellenkezőjét mondja annak, amit a többiek. Azt
mondja, hogy itt Isten van jelen, ő valóban Isten.

Ma feltehetjük magunknak a kérdést: milyen
az Isten valódi arca? Általában azt vetítjük bele, amilyenek mi vagyunk, csak
maximális mértékben: saját sikerünket, saját igazságérzetünket, saját
felháborodásunkat is. Az evangélium azonban arról tanúskodik, hogy Isten nem
ilyen. Másmilyen, és saját erőnkből nem ismerhettük volna meg. Ezért a
közelünkbe jött, segítségünkre sietett, és épp húsvétkor teljesen feltárta
önmagát. És hol tárta fel magát teljesen? A kereszten. Ott felismerjük és
megtanuljuk Isten arcvonásait. Ne felejtsük el, testvérek, hogy a kereszt Isten
tanítószéke. Javunkra válik, ha megállunk a feszület előtt, ha csendben
szemléljük és látjuk, ki is a mi Urunk: aki nem mutat ujjal senkire, még azokra
sem, akik keresztre feszítik, hanem kitárja karját mindenki előtt; aki nem zúz
össze bennünket dicsőségével, hanem engedi levetkőztetni magát értünk; aki nem
szavakkal szeret bennünket, hanem szótlanul életet ad nekünk; aki nem
kényszerít, hanem megszabadít bennünket; aki nem idegenként bánik velünk, hanem
magára veszi gonoszságunkat, magára veszi bűneinket. Tehát szemléljük a
feszületet, hogy megszabaduljunk Istenről alkotott előítéleteinktől. Aztán
lapozzuk fel az evangéliumot. Ezekben a napokban, amikor mindenki karanténba
zárva, otthon van, két dolgot vegyünk kezünkbe: a feszületet, és szemléljük; az
evangéliumot, és lapozzuk fel! Ez egy nagy otthoni liturgia lesz számunkra,
hiszen ezekben a napokban nem mehetünk templomba! Feszület és evangélium!

 Az evangéliumban azt olvassuk, hogy
amikor az emberek Jézushoz mennek, hogy királlyá tegyék, például a
kenyérszaporítás után, ő eltávozik (vö. Jn 6,15). És amikor az ördögök le
akarják leplezni isteni fenségét, ő elhallgatja őket (vö. Mk 1,24–25). Miért?
Mert Jézus nem akarja, hogy félreértsék, nem akarja, hogy az emberek
összekeverjék az igaz Istent, aki alázatos szeretet, egy hamis istennel,
egy világias istennel, aki látványos dolgokat művel és kényszerítő erővel lép
fel. Ő nem bálvány. Ő olyan Isten, aki emberré lett, olyanná, mint mi,
valamennyien, és emberként fejezi ki magát, de istenségének erejével. Mikor is
hirdeti meg valaki ünnepélyesen Jézus identitását az evangéliumban? Amikor a
százados azt mondja: „Ez valóban Isten Fia volt.” Ekkor mondatik ki, mihelyt
életét adta a kereszten, mert itt már nem lehet tévedni: látható, hogy Isten mindenható
a szeretetben, és nem más módon. Ilyen a természete, lényegénél fogva ilyen.
Ő a Szeretet.

Ellene vethetnéd: „Mire megyek egy ilyen
gyenge Istennel, aki meghal? Jobban szeretnék egy erős istent, egy hatalmas
istent!” De tudod, e világ hatalma elmúlik, a szeretet viszont megmarad. Csak a
szeretet őrzi meg életünket, mert átöleli gyengeségeinket, és átalakítja azokat.
Isten szeretete az, ami a megbocsátással meggyógyította bűnünket húsvétkor, ami
a halált élethez vezető úttá tette, ami félelmünket bizalommá, szorongásunkat
reménnyé változtatta. A húsvét azt üzeni nekünk, hogy Isten mindent jóra
fordíthat. Hogy vele valóban bízhatunk abban, hogy minden rendben lesz. És ez
nem képzelgés, mert Jézus halála és feltámadása nem képzelgés, hanem valóság!
Ezért mondják nekünk húsvét reggelén: „Ne féljetek!” (vö. Mt 28,5). A rosszra
vonatkozó aggasztó kérdések nem tűnnek el hirtelen, de a Feltámadottban
megtalálják azt a szilárd alapot, amelyek lehetővé teszi számunkra, hogy ne
süllyedjünk el.

Kedves testvérek! Jézus megváltoztatta a
történelmet azáltal, hogy közel jött hozzánk, és azt – bármennyire magán
hordozza is a rossz bélyegét – az üdvösség történetévé tette. Azáltal, hogy
életét feláldozta a kereszten, Jézus legyőzte a halált is. A Megfeszített
nyitott szívéből Isten szeretete valamennyiünket elér. Megváltoztathatjuk
élettörténetünket azáltal, ha közelítünk hozzá, ha elfogadjuk a felkínált
üdvösséget. Testvérek! Tárjuk ki előtte egész szívünket az imában ezen a héten,
ezekben a napokban: a feszülettel és az evangéliummal! Ne felejtsétek el:
feszület és evangélium. Ez egy otthoni liturgia lesz. Tárjuk ki előtte szívünket
az imában, engedjük, hogy pillantása rajtunk nyugodjon! Meg fogjuk érteni, hogy
nem vagyunk egyedül, hanem szeretettek vagyunk, mert az Úr nem hagy magunkra és
soha nem felejt el bennünket.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok nektek
áldott nagyhetet és boldog húsvétot.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News
Forrás:Magyar Kurír