"A szeretetnek jelenvalónak kell lennie a társadalmi viszonyokban, és azok egészét át kell hatnia. A keresztény szeretet az evangélium minden mást magába foglaló törvénye. Csak a szeretet bőséges kiáradásától várhatjuk az egyének és közösségek, a népek boldogulását.” - Bíró László püspök úr áprilisi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2020.
április
Ebben az
erkölcstelen világban nem lehet normálisan élni, – jelentette ki a baráti
társaság egyik tanár tagja. – Ma mindenre, az igazságra, a jóra, a hasznosra, az
értékesre, még az erkölcsösre is azt mondják, hogy „az attól függ”. Legtöbbször
az sem világos, hogy az a valami „mitől függ”, csak ne lehessen rá hivatkozni. A
háttérben pedig mindig a pénz, a profit, az egyéni érdek húzódik meg. Közben
pedig azt látjuk, hogy a családok szétesnek, ennek következtében a társadalom is
szétesik, egyének harcolnak saját önző érdekeikért. Mondd – vette át a szót egy
jogász doktor –, nem túl sötéten látod a helyzetet? A polgári demokráciákban
általában egyetértenek abban, hogy általánossá kell tenni azt az elvet, hogy ne
tedd azt, amit nem szeretnél, ha mások tennék veled. Aki másoknak árt, azt meg
kell büntetni, kártérítésre kell kötelezni.
Bizonyára
nem véletlen, hogy Jézus a Miatyánkban, az általa tanított imában a mindennapi
kenyér kérését a kérések közül az első helyre tette. Sok mindenről lemondhatunk
szükséghelyzetekben, de a kenyér hiánya megfoszt emberi méltóságunktól,
erőszakos embertelenségre, vagy az életről való önkéntes lemondásra késztet.
Ahhoz, hogy legalapvetőbb emberi jogunknak, az élethez való jogunknak érvényt
szerezhessünk, biztonságban kell tudnunk mindennapi kenyerünket. Abban a
társadalomban, amelyben minden családban, mindenkinek van mindennapi kenyere,
érvényesül a szabadság, mert az embereknek nem kell koldulniuk kérve azt, ami
nekik jár; nem kell emberi méltóságukat áruba bocsájtaniuk azért, hogy
mindennapi szükségleteiket fedezni tudják.
A
Miatyánkban azért is imádkozunk, hogy jöjjön el a Te országod, Isten országa.
Nem csak táplálékra van szükségünk, hanem arra a jövőre is, amelyet csak Isten
ajándékozhat nekünk. Új teremtésre van szükségünk, arra a kenyérre, amely a
mennyből száll alá, és életet ad a világnak. Szoros kapcsolat van a mindennapi
kenyérért és a megbocsátásért való imádkozás között is. A kölcsönös megbékélés a
Szentlélek munkálkodásának egyik jele. Megbékülni, kiengesztelődni a közösségben
lehet, ez már önmagában is ízelítő Isten eljövendő országából, a holnap
kenyeréből. Kölcsönös egymásra utaltságunk elismerése és egymás emberi
méltóságának megerősítése emberi tapasztalataink olyan dimenziói, amelyekben
Isten országa válik láthatóvá. Ahol ez megtörténik – akár Krisztusra és a
Lélekre hivatkozással, akár nem –, ott jelen van a holnap kenyerének
szakramentális valósága. Ott megjelenik, ha csak öt percre is, a mennyország. Ha
a megbocsátás a legkeservesebb módja annak, hogy megtanuljuk saját
erőforrásainkat felajánlani embertársaink méltóságáért – ami sok szempontból a
legkevésbé magától értődő és a korszellemmel leginkább ellentétes szolgálat –,
akkor a megbocsájtást a jövőt megelőző ajándéknak tekinthetjük, amely Isten felé
vonz minket.
Családi imában vagy egyenként aktualizáljátok a Miatyánk kéréseit a saját
pillanatnyi helyzetetekre! Melyik kérés volna most számotokra a legfontosabb?
Van-e valamelyik kérés kapcsán megköszönni, hálát adni valótok?
Korunkban
a társadalom gyors és mélyreható változásokon megy át. Már messze eltávolodtunk
a kora középkori keresztény társadalom-eszménytől, amelyben a társadalmi
ranglétra csúcsán megkérdőjelezhetetlen tekintélyek álltak és az alattvalók
piramisában mindenkinek megszabott mozgástere és helye volt. Mindenkitől
elvárták a legfőbb tekintély elismerését, aki pedig – legalábbis elvben – Istent
tekintette a legfőbb urának. A mai társadalom-felfogás minden embert egyenlőnek
tekint, mindenkit megilletnek az emberi jogok, sok szó esik az emberi
méltóságról. Az antropológiai és kulturális változások hatással vannak az élet
minden vetületére. Gyorsan változik az emberi kapcsolatok kultúrája,
átalakulóban vannak társadalmi struktúrák, megkérdőjeleződnek a régebben
általánosan elfogadott értékek. Terjed a liberális szemlélet, amely szerint
mindenki úgy dönt, ahogy neki tetszik, mintha az egyéneken túl nem léteznének
igazságok, értékek, eligazító elvek, mintha minden egyenértékű volna és bármit
meg kellene engedni. Sokak életét a körülményektől függő esetlegességek és a
saját hajlamok szeszélyei határozzák meg.
A
jelenlegi élet ritmusa, a stressz, a munka világa és a társadalom szerveződése
nem kedvez a kizárólagosságot és a végleges elköteleződést magába foglaló
házasságeszmény alapján álló családok alapításának. A birtoklás és az élvezet
mérhetetlenül individualista kultúrája türelmetlenséget és erőszakot szül a
családokon belül. Egyre kevesebb házasságot kötnek, kevesebb család jön létre,
ugyanakkor sok család esik szét. Előretört az ideiglenesség és a leselejtezés
kultúrája. A családi kapcsolatok nem tartósak, a személyek gyorsan átlépnek az
egyik érzelmi kapcsolatból a másikba, személyes kapcsolataikkal úgy bánnak, mint
a tárgyakkal és a környezettel: minden kiselejtezhető, sokan használnak és
eldobnak, pazarolnak és rombolnak, kizsákmányolnak és kihasználnak, amíg csak
lehet. Azután Isten veled! De aki használja a másikat, ugyanazon logika szerint
előbb-utóbb ő maga válik kihasználttá, manipulálttá és elhagyottá. (vö. AL 39)
Soroljatok fel rokoni, baráti, ismerősi körből olyan eseteket, amelyek korunk
társadalmi problémáit jól illusztrálják! Voltak-e, olyanok, akiken közösségetek
segíteni tudott?
Mindezek
a változások nem engedik meg a múlt modelljeinek és formáinak különbségtétel
nélküli alkalmazását. (l. AL 32) A Szentírásból azonban levezethető néhány
örökérvényű társadalmi alapelv. Sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy
Isten minden emberi személyt saját képére és hasonlatosságára teremtett, (Ter 1,
27) és ez számára emberi méltóságot biztosít. Ha méltósága okán
tiszteljük az embert, mindenben törekednünk kell javának szolgálatára. De mivel
Isten az embert közösségi lénnyé teremtette, (Ter 2, 18) az egyes ember javát
megelőzi a közösség javának, a közjónak a szolgálata. A különböző szintű
és méretű közösségek egymással és társadalommal való együttműködését a
szolidraritás és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása szabályozza.
A szeretet a legnagyobb parancs, amely megkívánja az emberi méltóság, az igazság
és mások jogainak és javának önzetlen szolgálatát. (Jn 13, 34)
A
szeretetnek jelenvalónak kell lennie a társadalmi viszonyokban, és azok egészét
át kell hatnia. A keresztény szeretet az evangélium minden mást magába foglaló
törvénye. Csak a szeretet bőséges kiáradásától várhatjuk az egyének és
közösségek, a népek boldogulását. A szeretet civilizációja olyan társadalom,
amelyben az emberek mások javáért mindig készek feláldozni magukat, ez a
legbiztosabb ellenszer a világ határtalan önbizalma és féktelen önszeretete
ellen. Az egoizmus a rendezett társadalom legrombolóbb ellenfele: a történelem
megmutatja, hogy a szívek micsoda pusztulása következik akkor, ha az ember nem
képes elismerni más értékeket és más valóságot, mint az anyagi javak világát, ha
az anyagiak megszállott hajhászása gátolja és megfojtja az adakozás képességét.
(vö. Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 581.)
Hogyan tudjátok gyermekeiteknek megmutatni, hogy a mások iránti önzetlen
szeretet gyakorlása a békés, igazságos, élhető társadalom alapja?
Bonyolult
világban élünk – szólalt meg a társaság előadó-művésznő tagja –, minden változik
és mindennek az értéke is látszólag megfordul. A nagyapám még két jegyet vett a
villamoson magának, pedig egyedül utazott, mert előző nap le kellett szállnia,
mielőtt a kalauz odaért volna hozzá. Ma büszkén eltesszük azt az élelmiszert,
amelyet valamiért nem számlázott le a gép, és senki nem látta. Odajutottunk,
hogy senkiben sem merünk megbízni, mert feltételezzük, hogy tisztességtelen, ha
nem figyelünk, becsap. Sok mindenért büntetnek, de úgy gondoljuk, hogy ha eléggé
ügyesek vagyunk, ki tudjuk játszani az ellenőrt. Ezért aztán a büntetésnek nincs
visszatartó ereje. Azt gondolom, hogy a tiltás, a bűnös tettek megelőzésére
szolgáló intézkedések, a korlátozások nem sok eredményre vezetnek. Azt javaslom,
a sok beszéd, meg az új és új szabályok bevezetése helyett cselekedjünk. Végre
2000 év elmúltával fogadjuk meg a tanácsot: ”Mindazt, amit szeretnétek, hogy
megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a
próféták.” (Mt 7, 12)
Bíró
László tábori püspök
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni