Kosút népe

A Charta XXI. Egyesület facebook oldalán zajló Ki Mit Tud? verseny során került elő Nemeskosút, szlovákul: Košúty. A település a „nemességet” csak a XX. század elejének névrendezésekor kapta. Régen és most is Kosút a hivatalos magyar neve. A név eredetén érdekes lehet töprengeni, Kossuth Lajos miatt elég sokat és sokat foglalkoztak vele. Most azonban másról lesz szó.

Kosút népe

A

Charta XXI. Egyesület facebook oldalán zajló Ki
Mit Tud? verseny során került elő Nemeskosút, szlovákul: Košúty. A település a
„nemességet” csak a XX. század elejének névrendezésekor kapta. Régen és most is
Kosút a hivatalos magyar neve. A név eredetén érdekes lehet töprengeni, Kossuth
Lajos miatt elég sokat és sokat foglalkoztak vele. Most azonban másról lesz
szó.

Régi és erős vita szlovák és magyar között a „magyarizáció” megítélése. A
szlovákok tényként kezelik és máig sérelmezik. A magyarnyelvű „internet népe”
pedig rágalomnak minősíti. Idézet egy 2010. évi beírásból: „Nem volt
magyarizáció, ha az lett volna akkor nem lettek volna ennyien a nemzetiségek.”
Egy állítás, egy tagadás, hol van vajon az igazság? Nyilván a kettő között.
Megmutatom Kosút község (Galántai járás) etnikai összetételét, ahogy az az idő
folyamán változott:

Az
ábra önmagáért beszél. A magyar millennium utáni időkben az eleve magyar
többségű faluban a szlovákok száma rohamosan csökkent, a szlovákok 1920-ra
lényegében eltűntek, hogy azután az impériumváltás után viharos gyorsasággal
emelkedjenek. A tíz évvel ezelőtti ábrát nézve, nem kell nagy jóstehetség előre
látni, hogy a jövőre esedékes népszámláláskor már szlovák többség lesz a
faluban, ahol a magyar iskola már megszűnt. A történtek erkölcsi megítéléséhez
azt is tekintetbe kell venni, hogy van erőszakos és van spontán asszimiláció és
volt sajnos kényszer kitelepítés, illetve lakosságcsere is. Mindegyiknek más az
erkölcsi súlya.

A
kérdés ma már nem az, hogy volt-e elmagyarosítási szándék az első világháború
előtt, hanem az, hogy ennek jogos visszahatása-e a mostani elszlovákosítás,
továbbá, hogy ez a folyamat az emberi jogok mai fogalmával és a megkülönböztetés
tilalmával összeegyeztethető-e.

Sajnos, hiába költőiek a kérdések, senki, aki az ügyben tehetne valamit, nem
akarja megadni a nyilvánvaló felelet. Hacsak nem veszem figyelembe az azóta
államtitkári kinevezést kapott Jan Marosznak a mostani

kampányban mondott szavait: „nagyon
szeretnénk megváltoztatni az alkotmányt is, mert nem csak szlovák, hanem magyar
nemzet is él az országban. Sajnos, például Zsolnán az emberek el sem tudják
képzelni, hogy kik is azok a magyarok, mit akarnak, milyen a kultúrájuk, az
identitásuk. Én tudom a saját családom okán. Szeretném, ha minden szlovák már az
iskolákban jobban megismerhetné a magyarokat, hogy a két nemzet megértse,
ismerje egymást, és bízzon egymásban.”

Az
államtitkár úr jószándékában nem kételkedem, de az alkotmány módosítás
megvalósulásában igen. Ettől függetlenül örökké nem lehet a törlesztés, a bosszú
légkörében élni, ez minkét nemzethez és az úgynevezett európaisághoz is
méltatlan helyzet.

Surján László

Az
ábra forrása:

Nemeskosút: Velemjáró