Miért sok, ami kevés?

Azt a benyomást keltette, amit sok tájékozatlan újságíró is megtesz, hogy a magyar koronavírus-halandóság túlságosan magas.

Surján László

Miért sok, ami
kevés?

Azt a benyomást
keltette, amit sok tájékozatlan újságíró is megtesz, hogy a magyar
koronavírus-halandóság túlságosan magas.

Miközben Szabó Tímea
ellenzéki képviselő azt kárhoztatta a parlamentben, hogy Magyarország bizonyos
védőeszközöket ad át más államok polgárainak, köztük a hozzánk képest szegénynek
számító nyugat-balkániaknak és a határon túli magyaroknak, feltette a következő
kérdést:  „Ha olyan jól állunk az ellátottságban, akkor miért halnak meg ennyien
nálunk?”

Engedjék meg, hogy
egy-két dologra felhívjam a figyelmét. Belgiumban az illetékesek hosszasan
magyarázták, hogy miért ők vezetik a halálozási statisztikát. Arra hívták fel a
figyelmet, hogy az egyes országok másképp határozzák meg, hogy kinek a halálát
tekintik a koronavírus-járvánnyal összefüggőnek. Ők minden ápolási otthonban
elhunytat is ide számolnak, akár kimutatták a vírust, akár nem. Ezért az ő
adataikat kettővel el kell osztani, - állítják - ha más országgal
összehasonlítják azokat. Ennek eleget téve az a helyzet, hogy egymillió
Belgiumban élő embertársunk közül 287 halt meg a mai napig, míg egymillió
magyarból 20. Ez a szám a románok esetén 22, az osztrákoknál 51, a szlovénoknál
36. A svédeknél 151. Természetesen vannak a mi adatainknál jobbak is, a
horvátoké például csak 11, de mégis, a 27 tagállamból a 12. helyen állni nem
megvetendő eredmény, ráadásul úgy, hogy a nálunk meghaltak az uniós átlagnak
kevesebb mint negyedét, pontosan 23,5 százalékát teszik ki.

Természetesen nem kell
ezzel dicsekedni, egyrészt azért, mert a járványnak nincs vége, és lehet, hogy
jelentősen romlik még a helyzet. Másrészt az is igaz, amire a belgák
hivatkoznak: nem összehasonlíthatók az adatok. Szlovákiában például a leköszönő
miniszterelnök véleménye alapján jelentették ki, hogy az egyik halott nem a
járványban halt meg, hanem egyéb betegsége miatt.

 A
halál egyébként eleve nem dicsekvés tárgya, minden ember végtelen érték,
elvesztése mindenképp fájdalom. Mindazonáltal a fent idézett kérdés két okból
nemtelen. Egyrész a kérdező a másokon való segítést, ami jogos büszkeséget
válthat ki minden jóérzésű emberből, egy alantas érzésnek, az irigységnek a
felkeltésére használta, másrészt azt a benyomást keltette, amit sok tájékozatlan
újságíró is megtesz, hogy a magyar koronavírus-halandóság túlságosan magas. Az
Egészségügyi Világszervezet minden nap közzéteszi az igazolt fertőzöttek és a
meghaltak számát. Az adatokat mindenki megtekintheti az interneten és
tájékozódhat.

Végül megjegyzem, hogy
a halálozási adataink akár még jobbak is lehetnének, ha az ellenzéki képviselők
felelősen nyilatkoznának, s netán példamutatással, a valós ismeretek
terjesztésével segítenék a polgárokat, de legalább a saját választóikat abban,
hogy könnyebben viseljék el a járvány okozta terheket. Ezzel a magatartással
talán elérnék az öt százalékos küszöböt is.

Megjelent 2020. április 21-én a gondola.hu-n