Tizenöt Anti-Cassandra


Nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki belássa a saját alkalmatlanságát. Itt van most 15 ember, akiknek valószínűleg mindnek van közgazdász diplomája, s akik közül nem egy lőtt már akkora bakot, ami a diploma visszavételét bőven indokolja.


Surján László


Tizenöt Anti-Cassandra

Nem
tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki belássa a saját alkalmatlanságát. Itt van
most 15 ember, akiknek valószínűleg mindnek van közgazdász diplomája, s akik
közül nem egy lőtt már akkora bakot, ami a diploma visszavételét bőven
indokolja. Most nem kezdem el sem a kritikájukat cáfolgatni, sem a javaslataik
hibáit felsorolni. Ellenben ide másolom a nyilatkozatuk ismertetését a nagyon
nem kormánypárti

index.hu megfogalmazásában. Teszem ezt azért,
hogy egy év múlva tetemre hívhassuk a közgazdász zseniket. Ha már nem élnék,
remélem megteszik mások. Ha aggodalmaik beigazolódnak, visszavonom diplomájuk
érvénytelenségére vonatkozó véleményemet. Ha nem, akkor viszont foglalkozás
körében elkövetett vétséget kiáltok és a foglalkozástól való eltiltásukat
javaslom. Bár nem tudom, hogy ez a büntetés nyugdíjasokra miként értelmezhető. A
lista egyébként figyelemre méltó. Csak azt csodálom, hogy a Marx Károly
Közgazdaságtudományi Egyetem egykori (sí)oktatója miért nincs az aláírók között.
Egy jó síelő figyel a részletekre, s akkor talán nem sikkadt volna el a
tizenötök számára, hogy a magyar mentő akció a GDP százalékában mérve

a negyedik legnagyobb az Unióban. (A horvát és
a ciprusi adat nem ismert)


Végül őszintén csodálom, hogy a tizenötök ezzel az anyaggal foglalkoztak az
ünnepek alatt. A magam részéről, mivel a valódi érétkelést az idő végzi el, ezt
az anyagot is csak az ünnep múltán jelentetem meg. Addig vírusmentes szép
napokat remélek, melyeket a tisztelt olvasóknak a továbbiakban is kívánok.

Íme
a nyilatkozat. Szerintem a tizenöt szerző együtt sem tesz ki egy Cassandrát.

Tizenöt magyar
közgazdász közös nyilatkozatban reagált a kormány válságkezelési
csomagjára.


Magyarországon gazdasági válság és társadalmi katasztrófa van kibontakozóban. A
kormány által közzétett csomag a gazdasági válság kezelésére elégtelen, a
társadalmi katasztrófával pedig említés szintjén sem foglalkozik. Közgazdászként
és felelős állampolgárként fontosnak érezzük, hogy a közvéleményhez fordulva
kifejezzük véleményünket ebben a válságos helyzetben és határozottabb lépések
megtételét sürgessük.

–
kezdődik a közös nyilatkozat, amit Bihari Péter, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Felcsuti
Péter, Győrffy Dóra, Király Júlia, Mellár Tamás, Nagy Zoltán, Oblath Gábor, Palócz
Éva, Petschnig Mária Zita, Prinz Dániel, Riecke Werner, Scharle Ágota és Vértes
András írtak alá. 


"Hiszünk abban, hogy egy válságkezelő program akkor lehet sikeres, ha az
állampolgárok és vállalkozók bíznak a kormányban, ha a társadalom jelentős része
azonosulni tud a program céljaival és meggyőződik arról, hogy a kért áldozatok
valóban szükségesek és a teherviselés méltányos és arányos. Az eddig
nyilvánosságra került kormányzati intézkedések nem ebbe az irányba mutatnak és
nem is alkalmasak a társadalom bizalmának az elnyerésére." – írják a
közgazdászok közös nyilatkozatukban.


A bizalmi légkör kialakulásának fontos eleme a társadalom tagjai közötti
szolidaritás érzésének az erősítése. A csomag azonban még jelképesen sem tartja
fontosnak a társadalom tehetősebb rétegeinek a bevonását a válságkezelésbe.

A
szakértők négy pontban fogalmazták meg a legfontosabb észrevételeiket:


  1. "A kormány válságkezelő programjában nincsenek világosan és egyértelműen
    meghatározva a célok és az eszközök, nem elérhetőek a program részletei. Ez
    nem csak nehézzé teszi a véleményalkotást, de bizonytalanságban tartja a
    magyar gazdaság szereplőit, a vállalatokat és a munkavállalókat."


  2. "A program költségeit a kormány jelentős részben költségvetési
    átcsoportosításokból, a gazdasági szereplőktől és az önkormányzatoktól való
    elvonásokból kívánja fedezni. A programnak ezek az elemei nem többletforrások,
    amelyek érdemben javítanák a gazdaság helyzetét, ráadásul rombolják a
    társadalmi bizalmat is. Az önkormányzati források elvonása olyan megszorító
    intézkedés, amely veszélybe sodorja az önkormányzatok alapvető feladatainak
    ellátását, megnehezíti számukra, hogy eleget tegyenek kulcsfontosságú
    kötelezettségeiknek a szociális szférában."


  3. "A kormány láthatóan nem érti vagy nem vallja be a válság súlyosságát, ezért a
    gazdaság megmentéséhez szükséges többletforrásokat sem biztosítja. A kormány
    és a Magyar Nemzeti Bank olyan költségvetési hiánycélokat és gazdasági
    növekedési előrejelzéseket hoznak nyilvánosságra, amelyek nyilvánvalóan nem
    tarthatóak, a valóság tagadását mutatják. Ezek nem csak hiteltelenek, de
    károsak is, mert a költségvetési kiadások növelését is megkívánó érdemi
    gazdasági élénkítés hiányában lehetetlenné teszik a visszaesés mérséklését. Az
    eddig nevesített források semmiképpen sem elegendőek arra, hogy a hazai és
    nemzetközi szakértők által várt, érdemi gazdaságpolitikai lépések nélkül
    bekövetkező 5-10 százalékos gazdasági visszaesés mértékét enyhítsék."

  4. "A
    kormány nem kínál megoldást a munkahelyüket tömegesen elveszítő, súlyos
    helyzetbe kerülő magyarok problémáira. A “munkaalapú társadalom” félrevezető
    szlogenje kiváltképp alkalmatlan megközelítés a jelenlegi helyzetben."

A
nyílt levelet megfogalmazó tizenöt gazdasági szakember a következő öt javaslatot
teszi ezért a kormány számára, amelyek szerintük szükségesek a válság hatékony
kezeléséhez:

  1. "Német
    mintára (speciális magyar kiegészítések nélkül) átfogó bérgarancia program a
    munkahelyek megőrzése érdekében."

  2. "A
    bérgarancia programmal nem kezelhető jövedelemkiesések pótlása pénzbeli
    juttatásokkal."


  3. "Az álláskeresési járadék meghosszabbítása, a családi pótlék emelése és a
    foglalkoztatás-helyettesítő támogatások kiterjesztése a nehéz helyzetbe kerülő
    emberek megsegítésére."


  4. "Jelentős mértékű központi támogatás az önkormányzatoknak és a szociális
    feladatokat ellátó közhasznú civil szervezeteknek, amelyek inkább képesek
    személyre szabottan segíteni azoknak, akik nehéz helyzetbe kerülnek."


  5. "A társadalom tehetősebb rétegeinek bevonása a válságkezelésbe, a szolidaritás
    elvének érvényesítése. A költségvetési kiadások jelentős növelése, a
    halasztható kiadások érdemleges csökkentése mellett, mert ebben a helyzetben a
    költségvetési hiány emelkedése nem akadályozhatja meg a hatékony kormányzati
    cselekvést."